Folytatták a többi dallal, a „Vágy” szövegét hallgatva Cynthia vastagon elpirult, mert Billy végig őt nézte, miközben előadta. Pedig tudta, hogy nem neki íródott, mégis azzal, hogy a fiú a tekintetét az övébe fúrta, úgy érezte, most neki szánja.
„Vágy”
Légy az enyém még ma éjjel
Akkor is, ha holnap reggel
Már semmire sem emlékszel.
Súgd a nevem a sötétben
Amikor majd forró testünk
Lázas összefonódással
Egymáshoz tapadva
Közös ritmust talál.
Lassan hullnak le a ruhák
Velük fogynak a gátlások
Beborítják már a szobát
Az elfojtott sóhajtások.
Csókjaimmal feledtetem
Hajdani rossz emlékeid
Ujjaim idézik
Eltitkolt vágyaid.
Kár lenne most gondolkodni,
Múlton, jövőn, s jeleneden
Ráérsz mindent holnap bánni
Amikor álmos testeden
A hajnali fénysugarak
Kéjes táncot kezdenek
Átvéve a kezem helyét,
Felidézve az éjt.
Jessica és Elizabeth többször sokatmondóan össze is nézett. Értették, hogy ez a két ember most nagyon fontos lépést tett egymás felé.
A dal végén Mike átállított valamit az erősítőn, és így sistergés hallatszott.
- Még a hangfalak is begerjedtek... - vigyorgott Billy, és a közönség vette a lapot.
Billy-ék tudták, a lányok inkább csak sejtették, hogy nem sok dal van összesen, tehát nemsokára véget ér a koncert. Előadtak pár feldolgozást is, hogy megmutassák, mit tudnak.
A fiúknak szerencsére koncentrálniuk kellett, nem értek rá a lányokon tűnődni. Jessica és Elizabeth ekkorra már külön-külön eldöntötte, hogy ha randira hívják őket, ők bizony elmennek.
Egyedül Cynthia nem merte még felvállalni, hogy neki is nagyon tetszik Billy. Meg akarta várni, hogy a fiú mit lép felé. Mert nála más volt a helyzet, mint a húgainál. Ő más ember volt, a fiúk eddig azért is szerettek volna hozzá közelebb kerülni, mert könnyen bekerülhettek általa egy magasabb társaságba, vagy újságok címlapjaira. Ki kellett várni, hogy Billy-nek mik a szándékai az ismerkedéssel. Vajon ő is csak létrának használja az ikrek ismeretségét, vagy nem érdekli, hogy teljesen különböző társadalmi helyzetben vannak?
Billy-nek is járni kezdett az agya: úgy döntött, nem adja elő azokat a dalokat, amiket tervezett, a Cynthia-filmekből sem, és a mai friss szerzeményt is megtartja egy második alkalomra. Hátha a lányokat még jobban sikerül magukhoz édesgetni, most inkább csak riasztaná őket egy ilyen meglepetés.
A következő dalnál bemutatta a zenekar tagjait, előadtak még pár nótát, aztán elbúcsúztak.
Szinte hirtelen ért véget, Mike és Tom pedig megértette, hogy Billy nem akart kockára tenni egy vadiúj barátságot. Viszont, ha legközelebb már nem akarnak jönni a lányok, akkor most egy nagyon jó alkalmat szalasztott el.
Miután lejött a színpadról, Billy egyenesen Cynthiához ment. Szinte nem is látta a többieket, a haverokat, akik pedig lelkesen kiabálták neki, hogy: „Jó volt, Billy!”
Mike és Tom először a haverokkal csapkodta össze a kezét, és csak aztán ment a lányokhoz. Addigra Billy már megfogta Cynthia kezét, és megkérdezte, jól érezték-e magukat. A lányok buzgón bólogattak és megköszönték a meghívást. Billy kérte, hogy ne rohanjanak még el, kicsit beszélgessenek egy kóla mellett a pultnál.
Cynthia viszont megrázta a fejét.
- Megölnek otthon, ha nem megyünk haza időben.
- Két perc sem fér bele? Csak még gyorsan elköszönök a barátainktól, aztán hazaviszünk kocsival, hogy ne késsetek el.
- Akkor siess, Billy, légy szíves, mert legközelebb sehova nem engednek el! – szólt közbe Jessica.
- Oké, rohanok.
- A pultnál várunk.
Billy barátai megértették, hogy most nem igazán ér rá velük foglalkozni. Bár sajnálták is. És irigyelték. De tudták, hogy nem lerázni akarja őket. Mindenkivel ölelkeztek, megveregették egymás vállát, és leléptek. De a haverok is a pulthoz igyekeztek, hogy igyanak még egyet, mielőtt megnézik a következő fellépő csapatot. Billy-ék szóltak, hogy ők most nem maradnak.
És ezzel már siettek is vissza a lányokhoz. Nem akarták már első alkalommal elveszteni a szülőkkel szembeni sanszot. Valószínűleg csak arra lesz idejük, hogy megbeszéljék, mikor és hol találkoznak legközelebb. Billy viszont sort akart keríteni egy négyszemközti beszélgetésre is Cynthiával. Amikor nem befolyásolják a testvérei.
- Mikor láthatjuk a kész képeket? – firtatta is mindjárt a találkozást.
- Arra még várni kell pár napot… – hűtötte le Jessica.
- És titeket mikor láthatunk? – érdeklődött most Mike. – Előre közlöm, arra nem vagyunk hajlandóak napokat várni.
Nagy nevetéssel tudomásul vették a lányok, hogy tetszenek a három fiúnak.
- Eljöjjünk holnap is ebédelni? – Jessica volt a leginkább kezdeményező típus.
- Jó ötlet! – helyeseltek a fiúk.
Még a hazajutást kellett megbeszélniük. Nagyon szívesen üldögéltek volna még sokáig együtt, de nem lehetett.
Billy felajánlotta, hogy hazaviszi mindhárom lányt egyszerre, de Mike és Tom közül akkor már csak az egyikük jöhet velük. Az ikrek nem válhatnak szét, és csak egy autó volt. Semmiképp sem akartak viszont gyalog menni, mert tovább is tart, és már este van, nem akartak bajt egymásnak. Azt a megoldást eszelték ki – pontosan Jessica volt az ötlet szállítója –, hogy hívnak egy taxit, Mike és Tom azzal jönnek. Mert az a lényeg, hogy ha már kocsival mennek, és a szüleik hallják, amikor megérkeznek és esetleg meg is nézik őket, akkor egy autóból szálljanak ki. A fiúk sem szívesen váltak szét, mert ők is beszélgetni akartak a maguk „választottjával”, de most nem láttak más lehetőséget. Mike és Tom persze dünnyögött, hogy ők kevesebb időt tölthetnek megint a két lánnyal, és mindig csak Billy-nek jut gyakrabban a jóból. Ő ebédelhetett velük, és délután ő kísérte őket haza. De persze megbocsátottak neki, de a lányok nem tudták, miért. Az ikrek nem tudhatták, hogy Billy már évek óta imádja Cynthiát, Mike és Tom viszont még csak most találkozott először velük. Így hát megint átadták Billy-nek az elsőbbséget.
Mire megérkezett a taxi, megint átvariálták az ülésrendet. Mike viszi haza Billy kocsiját Tom-mal, és Billy taxizik a lányokkal.
Jessica beült a sofőr mellé navigátornak, Billy pedig hátul a két lány között helyezkedett el, bal oldalán Elizabeth, jobbján Cynthia.
Mike és Tom pedig jött mögöttük a másik kocsival. Ők örültek, hogy hamar megérkeztek, Billy viszont nem. Nem igazán tudott a többiek füle hallatára Cynthiával beszélgetni. Illetve randira nem tudta hívni, mert Elizabeth is kérdezősködni kezdett, hogy mióta van meg a zenekar, meg mikor és hogyan ismerték meg egymást.
- Ez már az interjú része? – nevetett Billy. – Vagy most még bármit mondok, nem használjátok fel ellenem?
- Nincs nálam a jegyzetfüzetem, azt mondasz, amit szeretnél. Egyébként meg vagytok dicsérve! Nagyon jók voltatok! Tetszett a zene is, a szöveg, meg minden. Jól éreztük magunkat.
- Akkor esetleg jövő pénteken is eljöttök? – Billy csak reménykedni mert.
- Biztos lehetsz benne, ha szüleink is így akarják.
Megérkeztek. A szülői ház földszintje ki volt világítva. A szülők tehát ébren várták gyermekeiket, ahogy mindenki számított is rá. Az autó három ajtaja kinyílt és a lányok kiszálltak.
Mire Billy is kikászálódott, Mike-ék is mögéjük álltak. Elengedték a taxit. Billy még egy percet kért. Kézenfogta Cynthiát és félrehúzta a társaságtól. Így a többiek is tudtak beszélgetni. Billy-t nem érdekelte hirtelen az sem, hogy a szülők láthatják őket az ablakból. Nem bírta tovább: randit akart megbeszélni Cynthiával.
- Örülök, hogy jól érezted magad ma este. Cynthia, szeretnék veled úgy igazából találkozni, testvérek és barátok nélkül. Lehet?
- Nem. – rázta a fejét komolyan a lány. Billy megdöbbent. Azt gondolta, ő is tetszik a lánynak.
- Miért nem találkozol velem?
- Találkozhatunk. De nem randizok veled.
- Miért nem? Legalább egy okot mondj!
Cynthia nevetett.
- Csak egy okot mondok. Azért, mert olyan srácnak tűnsz, mint aki mindjárt az első randin le akarja rólam dumálni a ruhát.
Billy jóízűen felnevetett.
- Tanulod a gondolatolvasást valahol, vagy született adottság?
- Fogalmazzunk úgy, hogy vannak megérzéseim.
- Akkor tudod, hogy tetszel nekem.
- Sejtem…
- Direkt kínzol?
- Nem. Nem akarom, hogy csalódás érjen. Ezt elmagyarázom részletesebben, de nem most. Ha akarsz velem találkozni, holnap együtt ebédelhetünk, de most be kell mennem.
- Rendben. Gondolom, jönnek a húgaid is holnap.
- A fiúk miatt biztosan. De mi elvonulhatunk külön asztalhoz. És akkor majd beszélgetünk. De ne nagyon reménykedj, hogy meggondolom magam.
Billy felsóhajtott. Legalább találkoznak. A többi meg rajta is múlik. De lehet, hogy Cynthia még nem heverte ki azt a srácot. Holnap mindenre rákérdez. De a lány máris szomorúan ránézett és visszament a testvéreihez.
Aztán – aznap immár másodszor – elbúcsúztak.
Mindenki körbejárt és a fiúk puszikat osztottak a lányoknak.
Billy szíve összeszorult, amikor látta, hogy szíve csücske mögött becsukódik az ajtó.
A három lány belépett a nappaliba, ahol a szülők elégedetten üldögéltek a tv előtt. Szerették, ha a gyerekek betartották a szabályokat.
- Milyen volt a koncert? – érdeklődött Stephen.
- Tetszett mindenkinek! – vágta rá Jessica.
- És a fiúk? Innen nézve helyesek voltak! – kíváncsiskodott a mama. – És milyen rendesek, hogy hazahoztak! Ők a zenészek, vagy csak ott ismertétek meg őket?
- Anya! Leskelődtél?
- Nem, csak kíváncsiskodtam. Na, meséljetek már! Cynti, különösen te!
És már kezdetét is vette a faggatózás a szülői oldalról. Cynthia ráhagyta a két ikerre, hogy elmeséljék a koncertet. Nem nagyon volt kedve a fiúkról beszélgetni, de mindenkit érdekeltek a fejlemények. Mindenki azt gondolta, hogy Billy tényleg odáig van érte, de Cynthia óvatoskodott. Kifejtette szüleinek is az elméletét, amit másnap a fiúval is meg akart osztani. Nem zavarta elsőre, csak érzékelte, hogy mennyire két különböző ember közeledik egymáshoz. Neki másképp kell a fiúkhoz viszonyulnia, egy kicsit nem árt, ha gyanakvóbb, mint a testvérei. Örökké David arca és viselkedése lebegett előtte, és még egyszer ugyanazt a hibát nem akarta elkövetni. Talán Billy-hez is eljutott a történet. Nem árthat, ha holnap erről is beszélnek.
Billy nagyon megnehezítette a helyzetét. Mindent elkövetett, hogy levegye a lábáról. Ugyan még csak rövid ideje ismerték egymást, de a lány is érezte, hogy vonzódnak egymáshoz, és Cynthia nagyon nehezen tudott ellenállni neki. Volt benne valami vonzó, a külseje, a szeme, a lehengerlő, magával ragadó stílusa. Cynthia félt, hogy beleesik. Próbált nem gondolni rá, de ha becsukta a szemét, rögtön a fiú arca kúszott elé.
Billy-ék a kocsiban ujjongtak és kurjongattak, annyira örültek a jól sikerült koncertnek, és a lányoknak. Mike és Tom is megbeszélte a maga találkozóját, bár tudták, hogy nekik sokkal könnyebb dolguk van.
Billy-ék háza már nem volt kivilágítva, mire hazaértek, valószínű, hogy a szülők hamar lepihentek, már nem várták meg őket. Billy úgy gondolta, majd reggel korán meséli el anyukájának a jó hírt. Holnap úgyis együtt dolgoznak, és neki megint el kell kérnie az ebédidőt. Úgy gondolta, majd ledolgozza délután az ellógott félórákat. Még gyorsan, csendben beosontak Billy szobájába, és kieresztették a gőzt néhány üveg sörrel. Szükségük volt arra, hogy kicsit még elengedjék magukat.
Mike és Tom most is elmondták, mit gondolnak Billy és Cynthia közti románcról. Elég sok és nagy akadálynak vannak kitéve.
Billy-nek elég sok a vesztenivalója, ő már évek óta táplálja magában a szerelmet, és most hogy a lány belépett az életébe, áteshet a ló túloldalára. Esetleg egyszerre túl sokat akar majd, és akkor mindent elveszíthet. A fiúk tartották benne a lelket, hogy örüljön, hogy a lány hajlandó vele találkozni. Ugyanazt gondolták, mint Billy anyukája. A lány egy más körben éli az életét, teljesen más stílusban, és a két világ nem feltétlenül fog egymással találkozni. Óriási társadalmi különbségek vannak köztük. Billy átlagos srác, Cynthia pedig közszereplő. Míg Jessica és Elizabeth hétköznapi életet él, Cynthia nem. Ő magasabb körökben mozog, megszokta, hogy rajongók és paparazzik lihegnek a nyomában, és ez iszonyatos nyomást okozhat. Bár a fiúk is magasra tették maguknak a lécet, még korántsem tartottak ott, ahol már szerettek volna. És nem biztos, hogy a lányoknak lesz türelmük kivárni, hogy a fiúk „utolérjék” őket népszerűségben. Tom és Mike így látta a helyzetet, és nem irigyelték barátjukat, viszont maximális támogatásukról biztosították Billy-t. Nem akarták elvenni a kedvét, inkább vele örültek, hogy a kitartó rajongás meghozta gyümölcsét. Csak még egy kis türelem…
Billy-t egyáltalán nem törte le a fiúk „szónoklata”, de nem bírta ki, hogy ne menjen fejjel a falnak. Folyamatosan ostromolni készült a lányt. Elhatározta, hogy meghódítja.
Amikor kikísérte a fiúkat, tudta, hogy most nem fog tudni még egy darabig elaludni, ezért bevonult a konyhába, és valami tennivalót vagy ennivalót keresett magának.
Készített egy nagy adag limonádét.
Pár perc múlva anyukája álmos, de kíváncsi arccal megjelent a konyhaajtóban.
- Szia, anyóca! Felébresztettelek?
- Nem. Na, mesélj, mi történt? Azért keltem fel, hátha jó hírekkel jöttél haza. – Meg aggódott is, mi van, ha nem jött el Cynthia megnézni őket, és akkor Billy összetörten érkezik haza. Mellette akart lenni, de ezt nem mondta meg.
Billy odament hozzá és átölelte.
- Az én drága, aggódó anyukám! Képzeld, megnézték a koncertünket! És Mike és Tom is randira hívták Cynthia testvéreit, úgyhogy holnap is találkozunk így hatan.
Az anyuka nagyon örült. Titokban nagyon félt attól, Billy hogy viselné, ha a lány visszautasítja. Ott álltak a konyha közepén összeölelkezve.
- Holnapra megint szoríts nekem, mert valami fontosat akar nekem Cynthia mondani. Valószínűleg megint kosarat kapok majd.
- Megint?? De most mondtad, hogy találkoztok.
- Igen, találkozunk, de nem randizik velem. Csak barátként beszélgetünk majd.
- Ó, én másra számítottam. Olyan lelkesen beszéltél, hogy azt gondoltam, lehet reménykedni.
- Nem, anyóca, tartja a távolságot. De legalább barátkozunk.
- Tudod, hogy ez nála már hatalmas lépés lehet. Szóba állni egy egyszerű földi halandóval…
- Anya! Jóhogy azt nem mondod, hogy „leereszkedik” hozzám. A fiúk is valami ilyesmit sulykoltak belém az előbb.
- És igazuk van. Senki nem szeretné, ha csalódnál. Inkább ne reménykedj semmiben, és tarts tőle távolságot. Maradjatok még egy kicsit barátok. Hagyd, hogy megismerjen, ne rohand le rögtön azzal, hogy szerelmes vagy belé. Hosszabb távon talán kifizetődőbb lesz egy biztos barátság.
De hát Billy az a fajta volt, akinek akármit mondhattak, ő úgyis a saját feje után ment. Meghallgatott mindenkit, hogy sok irányból összeszedje az információkat, de függetlenül döntött.
Lefekvés előtt még bámulta egy kicsit az ággyal szemben lévő posztert, és ábrándozott.
Reggel arra ébredt, hogy édesanyja simogatta az arcát. Billy kinyitotta a szemét, és ő is boldogan elmosolyodott.
- Gyere, kicsim, kezdődik a mai nap! Megint találkozhatsz ezzel a tüneménnyel.
- Nem lehetne, hogy én csak ebédre megyek be?
- Nem akarod kímélni szegény fáradt anyádat? Kéne a segítséged, tudod.
- Jól van, de az ebédszünet az enyém, ugye?
- Persze, mihelyt megjelennek a lányok, megint abbahagyhatod a munkát. Te kis zsaroló!
- Imádlak, anyóca!
Billy kipattant az ágyból, és derűsen indult neki a napnak. Most, hogy aludt egyet az előző napi koncertre, még eltökéltebb volt, hogy meghódítsa a lányt. Nem fogja érdekelni, milyen kifogásokat talál majd ki, ő akkor is találkozni akar vele.
Folyt.
