Nehéz napnak ígérkezett: szombaton ebédidőben általában tele volt az étterem, így most is. Már délelőtt tudták, hogy sajnos mindhárman egyszerre nem ülhetnek le a lányokkal beszélgetni, mert akkor Maggie nyakába szakadna az egész munka. Billy ebbe nem ment volna bele. És Maggie sem. Így megegyeztek, hogy Billy csak annyi időt tölt el velük, amíg megbeszélnek későbbre egy találkozót. Munkaidőn kívül úgy találkoznak, ahogy tudnak, de ma sajnos sokat kell dolgozni. Nem kivételezhetett vele megint. Ugyanezt megengedte Tom-nak és Mike-nak is. De csak azért, mert Maggie meg akarta figyelni, hogy a lányok hogyan viselkednek, hátha ő esetleg reálisabban látja a dolgokat, mint a fiúk, akikre ráborult a lila köd, mihelyt az ikrek átlépték az étterem küszöbét.
Ezúttal Tom látta meg a lányokat először, és szólt Billy-nek a pultnál, aztán beszaladt Mike-hoz a konyhába.
A lányok leültek, és először Billy ment oda, hogy köszöntse őket. És megkérdezte, csak hogy megnyugodhasson:
- Ugye itt ebédeltek? Mit hozhatok nektek?
A lányok gyorsan tanácskoztak, közben Billy Cynthiához fordult. Megint elsőre kitalálta, melyikük Cynthia. Valami hatodik érzék mindig megsúgta, melyik lány az, aki neki kell.
- Ne haragudj, elfelejtettem, hogy ma ilyen nagy nyüzsgés lesz itt, nem tudunk nyugodtan beszélgetni.
- És mikor végeztek? Visszajöjjünk délután? – reménykedett Cynthia. Nem is értette, miért fontos neki, hogy beszélgessenek, amikor elhatározta, hogy megpróbálja Billy-t kizárni a gondolataiból. De ahogy meglátta, tudta, hogy nagyon nehéz dolga lesz.
- Annak nagyon örülnék. És a fiúk is szeretnének veletek találkozni. – nézett a másik két lányra.
Jessica megnyugtatta.
- Hát akkor mászkálunk egyet, aztán visszajövünk.
- Négy óra nagyon késő? Addigra lemegy a roham.
- Oké. Megbeszéltük. Leadod a drótot a fiúknak is?
- Nem. – vigyorgott Billy. – Majd ti megmondjátok nekik. Ők hozzák az ebédet, én majd csak a desszertet, hogy ne csak az én társaságomat élvezzétek. – rákacsintott Cynthiára, és elment.
Átment a mamájához a pult mögé, és szólt Mike-nak a konyhába. Aztán leszedett egy asztalt, Tom-ot is átengedte a lányoknak, és néha kivitt valamit egy-egy vendégnek. Amikor elhaladt a lányok asztala előtt, mindig ránézett Cynthiára.
Maggie igyekezett észrevenni ezeket a pillantásokat. Az rögtön látszott, hogy Billy valóban odavan Cynthiáért, és ez a lánynak is tetszett. Ő egy kicsit visszafogottan viselkedett,de úgy tűnt, mintha ők ketten valóban külön világot alkottak volna. Cynthia nem játszotta a „megközelíthetetlen sztárt”, volt benne valami megnyerő közvetlenség, bár eleinte azért bizalmatlan is volt Billy-vel. Pár méter távolságból nézegetve őket ideális párnak tűntek, ha nem lennének köztük akkora különbségek. De ez csak Maggie-t zavarta, a fiatalok mintha kizárták volna köreikből a problémákat.
Nemsokára megérkezett Mike az ebédekkel, és így köszöntötte a lányokat:
- Sziasztok! Na, kihevertétek a tegnapi sokkot? Vagy rémálmaitok voltak a koncert miatt?
A lányok nevettek, aztán Jessica vette át a szót:
- Majd nektek lesznek rémálmaitok, ha meglátjátok a képeket, amiket csináltam!
- Már alig várom! Később találkozunk.
Jessica és Mike határozottan flörtöltek, ahogy Maggie látta, de Mike időben visszatért a munkájához. Aztán Tom ment leszedni az asztalukat. Szó se róla, a fiúk igazán jól megszervezték a dolgaikat.
Maggie Elizabeth-ről és Tomról is kialakította a maga véleményét: a három lány közül ő a legszerényebb, és a legvisszafogottabb. Vagy talán csak nehezen oldódik. De ez a páros is jól érezheti magát egymással.
Aztán végre Billy is visszamehetett hozzájuk, megkérdezni, milyen legyen a sütemény.
- Ugyanolyan desszert jó lesz, amilyen tegnap? – fel is sorolta, miket hozott pénteken. Cynthia mosolyogva belekötött.
- Nem jól emlékszel. Nem almás pitét ettem, hanem meggyeset. Megbuktál a memóriateszten.
- Nem igaz. – mosolygott Billy, és nem dőlt be a trükknek. – Almásat és meggyeset hoztam, de te mindent utálsz, ami meggyes. Te buktál meg a hazugságvizsgálón. És már megint próbára tettél, ez nem igazság! Most már örökké vizsgáznom kell? Vagy végre meggyőztelek, hogy meg tudok jegyezni fontos dolgokat?
Cynthia elvörösödött.
- Nem vizsgáztatni akartalak, csak vicceltem. Ne legyél undok!
- Visszaütnek a vicceid, mint az átkok.
Elizabeth és Jessica hangosan felnevetett, hogy oldja a hirtelen keletkezett kis feszültséget. - Ez hihetetlen! Egy napja ismeritek egymást, és máris marakodtok?
Cynthia észrevette, hogy megbántotta Billy-t. Tényleg idegesítő lehet neki ez az örökös „számonkérés”. El is határozta, hogy befejezi.
- Nem is tudom, akarok-e még veled egyáltalán találkozni… – nézett Cynthiára Billy vigyorogva.
- Ismét sikerült kiábrándítanom magamból egy rajongót! Wow!
Végre nevettek, ezzel a pillanatnyi sértődés mindkét fél részéről megszűnt.
- Szóval akkor beéred almás pitével?
- Igen. És neked van időd velünk megenni egy meggyest?
- Nincs. Anyóca azt mondta, ma nem kivételezik velem a fiúk rovására. De délután együtt uzsonnázhatunk. Akár mind a hatan.
- Oké, akkor most nem is kérünk desszertet – javasolta Jessica –, hanem délután visszajövünk sütizni. Nem ehetünk megállás nélkül estig!
- Jól van, lányok, akkor négykor ugyanitt! – Billy elköszönt és megérintette Cynthia kezét.
Magában somolygott, mert a lány összerezzent. Aztán Billy-nek rohannia kellett.
- Számlát nem kapunk? – kérdezte Elizabeth.
- Nem. Meghívtunk titeket.
- Inkább majd a desszertet finanszírozzátok, de most szeretnénk a számlát kérni…
- Aha… – vigyorgott Billy. – Neked sem dőlök ám be! Tom-ot szeretnéd, igaz?
A két iker nagyot nevetett, amikor Elizabeth elpirult.
- Te tényleg undok vagy! De azt hittem, csak Cynti-vel! Tudod, mit? A panaszkönyvet kérem inkább!
- Mindegy. Azt is Tom fogja hozni, csak hogy örülj!
Billy vigyorogva intett, aztán visszament a pulthoz, és büszkén újságolta az anyukájának, hogy a lányok délután újra eljönnek. Megint sikerült „szót fogadnia”, nem ragadt le sokáig beszélgetni. Maggie elkészítette a számlát.
Maggie nem mondta el fiának a lányokról kialakult véleményét. Gondolta, vár még, megnézi, hogy alakulnak a dolgok később.
Amikor megérkezett Tom, Billy nevetve kezébe nyomta a számlát és elküldte a lányokhoz, ő pedig körülnézett, és kivitt néhány étlapot az újonnan érkező vendégeknek. Tom pedig széles mosollyal elviharzott.
Billy egy percre beosont Mike-hoz is a konyhába, szólt neki, hogy a lányok most lelépnek, de később visszajönnek.
Amikor felálltak az asztaltól, Billy éppen el volt foglalva, de rákacsintott Cynthiára, Tom is intett nekik, Mike kikukucskált a konyhából.
Cynthia ránézett Billy mamájára, és egy „viszlát”-ot formálva a szájával integetett neki.
Maggie visszaintett és gondolatban újabb piros pontot írt fel a lány virtuális egyenlegére. Az elsőt akkor jegyezte fel, amikor Billy megkapta az autogramot.
Miután kiértek a szikrázó napsütésbe, karonfogták egymást, és széles mosollyal elindultak az egyik irányba. Még nem találták ki, mivel töltik a fennmaradó időt, de talán elmehetnének venni néhány új holmit a mai randira. Ahogy mászkáltak, egymás szavába vágva áradoztak egymásnak – ki-ki a maga választottjáról. Cynthia szívesen meghallgatta húgait, mert jó volt látni, hogy őket is foglalkoztatják a fiúk. Megállapították, hogy ők most igen szerencsések, mert találkozhattak ezzel a csapattal.
Úgy döntöttek, hazamennek, és elkezdik összeállítani az interjút. A fényképek a következő héten úgyis elkészülnek, legalább azokból is be tudnak illeszteni párat a szöveg közé.
Elizabeth-ben felötlött, hogy diktafonnal rögzíteni kell a fiúkkal a beszélgetést, és aztán csak a jegyzetelés marad. De a konkrét kérdéseknek készen kell lenniük, nem csak úgy vaktában kérdezősködnek! Mikor alakultak, hogyan, milyen sorrendben csatlakoztak a többiek, szóval kinek az ötlete volt, mióta lépnek fel ebben a klubban, összesen hány daluk van, és egyéb ilyenek. Szó lehet a további tervekről is.
Végül otthon kötöttek ki, „dolgozni”. Csak az alkalmazottakkal találkoztak a házban, a szülők és a bátyjuk felszívódott valahová. Leültek a nappaliban, és Elizabeth jegyzetelt. Összerakták a kérdéseket, kitalálták, mi az, amit mindenképp megkérdeznek.
Cynthia viszont aggódni kezdett, most, amikor már a munka javát elvégezték. Visszajött a jó öreg téma: Cynthia irigyelte húgait, mert olyan könnyű nekik kapcsolatot teremteni, akár egy flörtbe is belemenni akárkivel, de neki nem.
Mi lesz az interjú után? Mi van, ha visszautasítja Billy-t, és akkor a másik kettő is lelép? Vagy ha ma délután azt mondja Billy, hogy nem akar vele puszta barátságot fenntartani?
- Ezen korai még rágódni. – szólt a bölcs Elizabeth. – Előbb beszélj vele. Mondd el, hogy neked milyen az életed, hogy ez neked nem olyan egyszerű, csak hogy tisztában legyen vele, mit vállal. És akkor fel tudod mérni, hogy esetleg nem ugródeszkának akar-e felhasználni, mint David. Bár nekem őszintének tűnik a rajongása. És azt sem hiszem, hogy Tom és Mike hozzá lenne nőve. Ők nem ikrek, hanem barátok. Mi Billy-től függetlenül is járhatunk a többiekkel, vagy csak simán barátkozhatunk. De értünk nincsenek annyira odáig, mint érted. Nálatok egyértelmű a kölcsönös „vibrálás”.
- Hát ez szép kis monológ volt, Liz! És elgondolkodtató. Jess, neked mi a véleményed?
- Nagyjából ugyanez. Annyit hozzátéve, hogy szerintem örüljenek, hogy szóba állunk velük. Nem ők tesznek szívességet nekünk. Nekik már az is valami, ha mi a zenekar miatt érdeklődünk utánuk. És egy szavuk sem lehet, ha beérjük annyival, hogy ellátogatunk a koncertjeikre.
- Jess, mi ez a leereszkedő stílus? – fújt rá Cynthia. – Hogy tudsz ilyen magas lóról beszélni?
Érdekes, hogy Cynthia tarthatta volna sztárnak magát, és mégis Jessica volt az, aki pöffeszkedett és ő hordta fenn az orrát. Cynthia egy kicsit szerényebb volt. Elizabeth pedig különösen.
- Kár most ezen gondolkodnod. Ráérsz reagálni Billy ostromjára. Szerintem ő már tudja, mit akar. – somolygott Liz.
- Te meg csak győzd kapkodni a fejed! – hahotázott Jess. – Szerintem most már párokba kéne rendeződnünk, hogy mindenki normálisan tudjon beszélgetni. Esetleg nekünk is legyen alkalmunk visszautasítani a fiúkat. Elsőre én úgyis játszadozni fogok, hogy lássam, mennyire vesz komolyan Mike.
- Jess, te mindig mindenkivel csak játszol! Hogy várhatod el, hogy komolyan vegyenek?
- Nem tudja meg, hogy csak játszom! Ha randira hív, elmegyek. Mit veszíthetek? És különben is: mit vegyek komolyan tizenhat évesen?
Neki volt igaza, de Liz és Cyn mindig aggodalmaskodóbb volt. Mindenesetre próbálták utolérni testvérüket, és most arra koncentráltak, hogy felszabadultan jól érezzék magukat a fiúkkal.
Az anyukájuk ért haza korábban, márkajelzéses táskákkal megrakodva. Este partira készültek, és hát ez súlyos terhekkel járt: Sarah az egész napját azzal töltötte, hogy butikról butikra járt, hogy megfelelő ruhát válasszon magának, természetesen kiegészítőkkel, táskával, cipővel. Sikerrel járt és jókedvűen kiáltott a hallból, hogy megérkezett. Az ikrek ilyenkor általában rárontottak, kikapkodták a holmikat a szatyrokból.
Most viszont annyira bele voltak merülve a társalgásba, hogy csak Jessica kiabált vissza a nappaliból, hogy ott vannak.
- Miről beszélgettek, lányok? Befurakodhatok közétek?
- Persze, gyere. A téma ismerős lesz: fiúk. – nevetgélt Jessica.
- Aha. Ezek az új fiúk?
Sarah lepakolta a táskákat.
- Igen. Még nem kerültek le a napirendről. Vettél valami szépet? Készültök valahová?
Anyukájuk mesélt a ma esti összejövetelről és megmutatta a sötétkék koktélruhát, amire sikerült szert tennie. A lányok gyönyörködve nézték, és már alig várták, hogy este lássák rajta.
- Robert és apa merre vannak?
- Apa tárgyal valami új filmről, Rob pedig a haverjaival kószál valahol. Ti merre jártatok ma?
A lánykák elmesélték a ma délelőttöt, és azt is, mit terveznek délutánra. Közben csengett a telefon, Stephen hívta Sarah-t, hogy a megbeszélés elhúzódik, valószínű, csak estefelé érkezik haza, de nem feledkezett meg a mai programról. Felesége már megszokta ezt az „alternatív” időbeosztást, ilyeneken már rég nem veszekedtek.
Kicsit később betoppant Nick, és megkérdezte, elviheti-e őket fagyizni. De a lányok visszautasították azzal, hogy nemsokára indulnak itthonról.
- És este is mentek még? – hangzott az anyai kérdés.
- Nem tudjuk, a fiúk szombat esti randira még nem hívtak. De ha hívnak, akkor mehetünk, ugye?
- Igen, a szabályok betartásával. Tizenegyre itthon vagytok. Mindhárman. Most, hogy így tömegesen randiztok.
Nick-nek elmesélték, mi történt az elmúlt pár napban, közben Sarah elment átöltözni, mert ő viszont elmegy a férfival.
Szombaton egy órával több kimenőt kaptak, mint hétköznap. Valószínűleg át kell majd szervezni a randik időpontjait, mert a fiúk nem egyszerre kapják a szabadnapjaikat sem. Tehát le tudnak majd válni egymásról előbb-utóbb. De külön-külön is ugyanaz vonatkozott rájuk.
Hétköznap, vagyis vasárnaptól csütörtökig tízre, péntek-szombat este tizenegyre le kellett jelentkezniük, hogy rendben megérkeztek. Viszonylag szabadon voltak eresztve nyáron, napközben különösen korlátlanul mászkálhattak, de este aggódtak értük, és még muszáj volt korlátok közé szorítani őket. De a szülők tudták, hogy a nyár az övék, hadd szórakozzanak, szeptembertől úgyis kezdődik a suli. Cynthia ezen a nyáron éppen nem forgatott, az iskola közösségébe eddig mindig beilleszkedett, nem „sztárolták” annyira, hogy ez gondot okozott volna neki. Később, ha egyre több vagy nagyobb filmben szerepel majd, sajnos magántanuló lesz belőle. De most még minden jól van így, ahogy van.
Cynthia egyébként is szeretett suliba járni, legalábbis eddig ezt mondta. Kívülállónak érezte volna magát, ha testvéreitől elkülönítve kellett volna valamit csinálnia.
Amikor Sarah és Nick elindultak a cukrászdába, a lányok felrohantak a szobáikba átöltözni. Nem egyformába öltöztek, ezért sokáig tartott elkészülni.
Cynthia a fél szekrényét kiszórta, mire talált valamit, amit felvehetne. Például egy farmerszoknyát és egy rövid ujjú topot. Jessica igazából több szekrényből sem tudott választani, unta már a saját cuccait, úgyhogy átment Cynthiához, és az ágyra dobált ruhákból kiturkált magának egy rövidnadrágot és egy topot.
- Ezzel mi bajod van? – kérdezte Cynthiától, lobogtatva a nadrágot.
- Randira eszembe se jutna! Kinn van belőle a fenekem.
- Akkor nekem tökéletes lesz! – vihogott Jessica és máris elkobozta.
- Azért strandra például felvehetném. Viszontlátom még, ugye?
- Persze, a mosásban…
Cynthia forgatta a szemét.
Elizabeth első nekifutásra kiemelt egy rövidnadrágot és egy rövid pólót. Így lassan ugyan, de készen lettek.
Billy nem mondta meg a lányoknak, meddig dolgozik. Ők már tudták, hogy a közös randikat a munkaidővel való variálásuk is meg fogja nehezíteni. Billy és Tom mindig váltják egymást, és műszakot is szoktak cserélni. Az étterem tíztől tízig tart minden nap nyitva. Ők ketten tíz órát dolgoztak nyáron, Maggie és Mike mindig nyolcat. Télen, amikor kisebb volt a forgalom, mindenki „csak” nyolcórázott. Tehát a fiúk nem ugyanazon a napon dolgoztak, hanem minden második nap. Mike hatkor már szabadult, Tom és Billy pedig nyolckor. A kivétel napja a péntek volt, amikor Tom vagy Billy is lerakta a munkát hétkor, hogy mehessenek zenélni. Ilyenkor Maggie a tulajjal tartotta a frontot zárásig.
Viszont szombat-vasárnap mindannyian dolgoztak.
Ma Tom és Billy is tízre jött Mike-kal, Maggie csak délutánra és este majd ő zár, Mike már hatkor elmehet.
Azért mondta a lányoknak a délután négy órát, mert addigra általában kicsit kiürül az étterem, és estig van egy-két óra nyugalom, vacsoraidőig. Így le tudnak ülni beszélgetni.
Három körül Billy „vibrálni” kezdett, alig várta, hogy imádottja megint itt legyen. De most már Tom és Mike is izgatottabbnak tűnt.
Mike már kitalálta, hogy elhívhatnák a lányokat bulizni. Marc megint házibulit rendez. Járni kezdett a koncertjeikre is, és akkor szokott csapatos összejövetelt tartani, amikor szülei elutaznak. Ma reggel Mike azzal a hírrel jött dolgozni, hogy Marc-nál este mozgolódás lesz, mert nem ér rá péntek este a koncertre. Esetleg elkérhetnék a lányokat. Tom-nak mindjárt el is foncsorodott az arca, mert biztos volt benne, hogy nem sokáig élvezheti műszak után Elizabeth társaságát. De legalább kettesben lennének!
Mike volt a legszerencsésebb, mert ő már hatkor tudott találkozni Jess-szel, és késő estig. Billy is eltölthetett egy-két órát Cynthi-vel, de ő is csak este nyolctól. Hát, volt mit megbeszélniük.
Folyt.
