háttal állva is érzem

szemed a gerincemen

engem pásztáz

egyre lejjebb.

meg kell kapaszkodjak,

össze ne essek.



lépted neszét hallva

összeszorul gyomrom

pillangók repkednek,

alig-alig látok,

hirtelen emeled kezed

(az akarattól, hogy ne forduljak meg)

vér serken számon.



majdnem megérintve

energiát gerjesztsz’

s a vágy hatalmas

hullámában törsz rám.

hagyom, hogy elöntsd testem-lelkem

járj be kívül-belül

érezz engem.



érezz, élvezz, élj,

de csitt, ne beszélj.

ne mondd ki, ne mondj semmit,

ha kimondod szertefoszlik.

nézz, tapints, hallj, ízlelj

ígérd, örökké…

Cím: Titkon
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Illés Beáta
Beküldve: June 7th 2011
Elolvasva: 1065 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]