Péntek este a koncert előtt az ikrek leültek a fiúkkal, hogy gyorsan feltegyék a kérdéseiket, és minél előbb elkészítsék a „riportot”.
Elizabeth-nek sikerült diktafont szereznie a bátyjuktól. Félrevonultak az ismerősök csapatától és egy csendesnek tűnő sarokban feltették a kérdéseket. Liz írta, melyik kérdésre ki válaszolt, mert bár biztosan meg tudják majd különböztetni a fiúk hangját, de jobb az előrelátás.
Billy-nek és a srácoknak hivatalosan is elő kellett adniuk, hogyan kezdődött. A fiúk egyöntetűen Billy-re „hárították” a ki-találta-ki-ezt-az-egészet – kérdését. Ő is válaszolta meg. És ebből egyenesen következett a rettegett téma:
- Mi volt az első dalotok?
Erre a kérdésre Billy ezt a választ adja:
- Tulajdonképpen nem egyértelmű, hogy melyik dalt írtam elsőre. Már nem emlékszem…
Cynthia közbekotyog a riportba:
- Nem hiszem, hogy nem emlékszel! Egy zenész életében létfontosságú az első dal! Olyan, mint egy költőnél az első vers. Szinte meghatározza az egész további ihletet.
- Mint nálad az első film?
- Igen, pontosan így. De most nem én vagyok az interjúalany.
Billy csapdában érezte magát. Végül annyit mondott:
- Az első pár dal inkább csak merő próbálkozás, szárnypróbálgatás volt. Valami buli után írtam őket, másnaposan, a sör és a cigi volt a fő téma, úgy gondolom. Először valójában versek voltak, és csak később született meg a dallam.
- És azután mi következett?
- Anyukám születésnapja. Írtam neki egy dalt… Vehetjük úgy, hogy ez az első igazi dal.
És szerencsére a fiúk megmentették a helyzetet, mert innentől már ők is ismerték a történetet. De a „Poszterlány”-ról még ők sem tudtak, Billy a titkot megtartotta magának.
A fiúkkal elmeséltették, hogyan barátkoztak össze, a sulis évekről is érdeklődtek, és Billy minden szégyen nélkül elmondta, hogyan hagyta ott a sulit és miért. Megemlítette Julie-t is.
Cynthia minden szavát itta, mint a maci a mézes nektárt.
Felváltva, mindenki elmesélte a saját történetét, röviden. Jess és Liz számára is ezek voltak a legérdekesebb részek.
Cynthia levonta a következtetést, hogy azok a dalok tetszenek neki a legjobban, amiket a másik lányhoz írt Billy.
Ő most más szemmel hallgatta az esti koncertet. Visszaidézte, miről beszélgettek aznap, amikor megismerkedtek: hogy Billy kiírta magából a bánatát. A „Magányos szív” különösen tetszett neki. A „Vágy”-nál pedig megint flörtöltek.
Marc, aki most eljött a fiúkat meghallgatni, csalódottan látta, hogy az ikrek valóban elkeltek. Úgy tűnt, már elkötelezték magukat. És neki is az volt a véleménye, mint mindenki másnak, hogy Cynthiának tetszik Billy, csak nem akarja vele is tudatni.
Nemek harca
Billy egyik este megpróbált egy kicsit meghittebb hangulatot teremteni kettejük között, amikor invitálta Cynthiát, hogy menjenek sétálni egy kicsit a belvárosba. Nézegették a kirakatokat, nevetgéltek, Cynthia mesélt egy-két érdekes sztorit apja forgatásairól. Most, hogy kezdték megismerni egymást, Billy legszívesebben előretekerte volna az időt, és kezdett türelmetlen lenni, mikor látja már a lányon, hogy ő is érdeklődik iránta. De Cynthia annyira ragaszkodott a barátsághoz, hogy tolakodás lett volna közeledni hozzá.
Amikor a lánynak hirtelen elfogyott a mesélnivalója, beállt egy kis feszült csend. Némán ballagtak egymás mellett pár percig, Cynthia éppen újabb témát keresett, és lopva Billy-re nézett. Elkapta a pillantását, ahogy csodáló tekintettel néz rá. Billy abban a percben nem bírta levenni róla a szemét. Kicsivel azelőtt a lány még felszabadultan, nagy gesztusokkal mesélt valami történetet, aztán egy perccel később már zavartan hallgatott, és megint visszabújt a csigaházába.
Billy kérte, hogy sztorizzon még, imádja őt hallgatni. Cynthia ettől ijedt meg. Az idő mentette meg, mert indulniuk kellett hazafelé. Útközben, hogy ne legyen megint zavarban, Cynthia újra mesélni kezdett, és amikor Billy is szóhoz jutott, mindig megnevettette valamivel. Billy az ajtó előtt, mielőtt elköszönt volna a lánytól, közel lépett hozzá, és megsimogatta az arcát. Közelebb hajolt hozzá hogy megcsókolja, de Cynthia nevetve eltolta magától. Billy kifakadt. Nem volt igazán mérges, inkább csak feszült.
- Mit kéne még tennem, hogy elhidd, hogy odáig vagyok érted?
- Semmit. Elhiszem, csak nálam kicsit lassabban mennek a dolgok.
- És akkor mi az, amit sose tegyek meg?
- Sose szólíts Cindy-nek, mert akkor minimum felpofozlak. Rosszabb esetben nem állok többet szóba veled.
- Megjegyeztem.
Cynthia valójában csak félt. Sejtette, hogy a fiú előbb-utóbb próbálkozni fog. Ő tartózkodott mindenféle fizikai megnyilvánulástól. Ha csak lehetett, menekült. Billy nem értette, miért, és amikor rákérdezett, a lány válaszaitól sem lett okosabb, mert ő csak halogatta, hogy elmondja az igazat. Billy nem tudta, hogy a felszínen magabiztos lány belül bizonytalan és attól tart, hogy nem önmagáért szereti meg a fiú, hanem a hírnévért, azért, amit a nevével képvisel. Ezt próbálta a múltkor elmagyarázni neki, de úgy tűnt, Billy makacsabb és kitartóbb, mint elsőre gondolta.
Billy minden este felidézte a legtöbb együtt töltött pillanatot elalvás előtt. Mostanában jobban aludt, és esténként már másképp tekintett az ágya mellett függő képekre. Egyre több arcát látta és ismerte meg a lánynak.
Vacsoránál anyukájának is mindig beszámolt a lánnyal töltött időről, hátha az anyukája többet lát majd, mint ő. De ő csak csóválta a fejét.
- Kicsim, neki több idő kell ahhoz, hogy oldottabban viselkedjen veled. Vagy az is lehet, hogy ez az idő sosem jön el. Tartsd nyitva a szemed és a szíved mások felé is. Nehogy esetleg elszalassz olyan valakit, akit miatta észre sem veszel.
- Én ugyanezt mondtam neki. Hogy mindig itt leszek, hogy tudjon róla, hogy fontos nekem. És ne zárjon ki az életéből, mint lehetőséget.
- Nagyon nyílt lapokkal játszol. Nagy meccset veszíthetsz, ha már az elején mindent egy lapra teszel fel. Lehet, hogy neki nem te vagy az ász. Vagy kijátszhat. Néha a rózsaszín szemüvegedet cseréld le napszemüvegre, hogy ne homályosítsa el a látásod a sugárzó fény.
Billy jót nevetett, de persze értette, az anyukája jót akar neki, még akkor is, ha női virágnyelven próbálja elmondani.
- És azt se felejtsd el, hogy a szülei sem biztos, hogy szívesen látnak téged a közelében. Biztosan nem egy hétköznapi fiút képzelnek el neki.
- De mostanában már a lányok maguk döntenek, kit akarnak maguk mellett látni, és a szülőknek már kevés beleszólási joguk van. Cynthia pedig szerintem elég önálló ahhoz, hogy eldöntse, merre megy.
Mindeddig nem úgy tűnt, hogy Cynthia az ő irányába haladna, de Billy még kitartott.
Következő pénteken megint koncerteztek a fiúk, és az ikrek megint megnézték őket.
Billy most jutott el arra a pontra, hogy már nincs mit veszítenie. Belátta, hogy anyukájának – és mindenki másnak is a környezetében – igaza van: el kell fogadnia, hogy a lány csak barátkozni akar vele, egyéb kapcsolatra még nem hajlandó. Viszont már tudta, hogy Billy szerelmes belé, ezt legalább tudomásul vette. Csak meg akarta ismerni, nem tervezett vele együttjárást. És mással sem, ezt is kijelentette neki. Billy csak remélte, hogy amikor majd jobban megismeri őt Cynthia, és látja, hogy ő milyen kitartó, talán enged majd a hódításnak.
Viszont mivel nem mondta a lány, hogy nem rajonghat érte, és ő nem szeretheti, ezért most meg is mutatja neki.
Délután megbeszélte a fiúkkal, hogy „most vagy soha” előadja Cynthiának azt a dalt, amivel már a múltkor is készült. Aznap este olyan minden-mindegy hangulatban volt, és már nem érdekelte, mit szól a lány, a helyzet ennél rosszabb már nem lehet. Bár a barátságát is elveszítheti, ezt mondták neki a többiek. A megszokott nótákkal kezdték, más sorrendben, mint az előző héten, és amikor Billy úgy látta, hogy megfelelő a hangulat, felvezette a meglepetést.
- Most, hogy így magunk között vagyunk, és ilyen családias a hangulat, mutatunk nektek egy új dalt, amit pár nappal ezelőtt írtam. Remélem, tetszik majd annak, akinek szól. Merthogy itt van, és hallgatja.
Miközben felkonferálta, végig Cynthia arcát nézte. A lány rosszat sejtett. A torkába ugrott a szíve, pedig még nem tudta, mi következik. Billy hátranézett Tom-ra és Mike-ra, és intett, hogy most jön „az” a dal.
Beléptél az életembe
Ma reggel beléptél az életembe
Vagyis besétáltál az étterembe
Pár percet eltöltöttél ugyan velem
Aztán folytatod tovább az életed
De itt jártál, és már biztosan tudom:
Mégis létezel, nem én képzeltelek.
Viszont az vagy, akinek képzeltelek.
Túl kevés az idő, hogy mindent
Megtudjak, amit akarok
Túl kevés az idő, hogy mindent
Elmondjak, amit akarok
Túl kevés az idő, míg látlak
De mától szebbek a napok.
Cynthia úgy érezte, mintha mindenki őt nézné. És ez így is volt. Látták a haverok, hogy Billy neki énekel, és kíváncsiak lettek ők is a lány reakciójára. Tapsolni és biztatni kezdték a zenekart, de nem a zene miatt, hanem látták, hogy Cynthia zavarban van az egyértelmű múzsai szereptől.
Cynthia most fogta fel először igazán, hogy a fiú szerelmes belé. Teljesen összezavarodott. Nem haragudott rá, amiért megmutatta neki az érzéseit, de olyan volt, mintha egy nehéz zsákot rakott volna a vállára.
Ugyanakkor azért mérges lett, mert nem csak neki tette egyértelművé, hogy rajong érte, hanem a teremben lévő összes fiatal számára. És ez így már zavarta a lányt, mert olyan volt, mintha leleplezték volna.
Jessica és Elizabeth magában elismerte Billy tehetségét, és egyértelművé tett szerelmét. Összenéztek, és ugyanazt gondolták: nem létezik, hogy Cynthia ezt nem veszi észre. Alig várta, hogy a fiúk elköszönjenek, és Billy végre eléálljon. Billy felkészült a dörgés-villámlásra, de csalódnia kellett: Cynthiának nem volt lételeme a nyilvános botrányokozás. Kicsit benne hagyta Billy-t a bizonytalanságban, és csak később, négyszemközt háborodott fel. Kimentek az utcára, hogy lehetőleg senki ne hallja.
- Ez nagyon undok dolog volt tőled, hogy nyilvánosan zavarba hoztál! Miért gondolod, hogy ha ennyi ember előtt vallasz szerelmet, akkor a nyakadba ugrok? Erre számítottál, nem?
- Nem tudom, mit akartam. Talán csak azt, hogy biztosan tudd, hogy nagyon tetszel, és hogy mostantól mindenki tudja.
- Szerintem sem a te érzéseid, sem az enyémek nem tartoznak a többiekre. Azt hittem, diszkrétebben fogod kezelni ezt a dolgot!
- Nincs titkolnivalóm. Neked pedig nincs mitől félned. A barátaim egyik újságot sem fogják felhívni, hogy mivel vagy kivel töltöd a péntek estéidet.
- Billy, ez nem játék!
- Nem játszom! Tök komolyan gondolom, hogy nagyon tetszel, és ez a legenyhébb kifejezés arra, amit érzek irántad!
- De nekem ez túl korai! Még alig két hete, hogy találkoztunk! Én nem tudok ilyen hamar ennyire intenzív érzéseket kicsikarni magamból. Ha te ezt nem érted meg, akkor az a legjobb, ha egyáltalán nem találkozunk. Nem akarlak kínozni. Nekem előbb az a fontos, hogy megismerjelek, mint barátot. De nagyon kellemetlenül érzem magam, hogy úgy találkozzak veled, hogy tudod, hogy nem akarok komoly kapcsolatot.
- Tudom, most lép életbe a korkülönbség. De ha megígérem, hogy nem emlékeztetlek minden percben, hogy tetszel nekem, akkor találkozunk? Hogy megismerjük egymást?
Mindig ugyanazt a kört futották le. Cynthia nem utasította egyértelműen vissza a fiút, mert nem akarta megszakítani vele a kapcsolatot, és néha jólesett neki a rajongás, csak érezte, hogy Billy átesik a ló túloldalára.
A következő pénteki koncertig megint minden nap találkoztak, együtt mászkáltak, ha csak tehették. Érdeklődött a fiú „viselt dolgai” iránt, így kiderült a cigi, a bulik, és Billy egyik este a joint-okat is bevallotta. Cynthia valahol már eddig is sejtette, hogy nem egy átlagos srác. Billy örült, hogy Cynthia már tud a hétköznapjairól és az életéről. Így már nem kell megjátszania magát. A lány pedig még mindig nem menekült el.
- Csak azt kérem, hogy velem mindig viselkedj normálisan. Nem tudnálak, meg nem is akarlak eltiltani, nagyfiú vagy, majd te eldöntöd, mivel mérgezed magad, de engem lehetőleg hagyjál ki belőle. Az nem érdekel, mit csinálsz akkor, amikor nem velem vagy. Kivéve, ha elkapnak füvezéskor. Mert nem látogatlak, ha lecsuknak! Abban a percben, mihelyt a rendőrségi jegyzőkönyvre felkerül a neved, megszakítok veled minden kapcsolatot. Ezt ugye megérted?
A fiú felfogta, és végre nyugodtan fellélegzett.
- Csak füvet szívsz, vagy használsz valami hatásosabbat is?
Billy könnyebb szívvel nevetett.
- Semmi olyat, amit egyszerűen túl lehet adagolni… Nem belehalni akarok, csak szórakozni.
- Szerintem nem kellenek stimulátorok ahhoz, hogy jól érezd magad egy bulin.
- De néha egyszerűen nincs kedvem gondolkodni, csak el akarom veszteni a fejem, és nem gondolni a holnapra, a pénzre, az idióta világ idióta dolgaira. Te még sosem voltál így ezzel? Ja, persze, te burokban éltél és ott is élsz, kimaradsz az ilyen problémákból…
- Hé! Én ugyanezen a bolygón élek, amelyiken te! – háborodott fel Cynthia Billy keserű megjegyzésén. – És képzeld, én is tudok a világban történt eseményekről. Ráadásul ugyanannak a társadalmi közösségnek vagyok a tagja, ugyanazok a törvények vonatkoznak rám is, sőt ugyanazok az állampolgári kötelességeim, mint neked. Mindössze a körülményeink mások. Az anyagi lehetőségeink. Pontosabban mi különböző anyagi körülmények közül indultunk, de a lehetőségeink ugyanazok.
- Igazad is van, meg nem is. Ha például téged kapna a rendőrség valamin, enyhítő körülmény lenne, hogy híres vagy. Nem büntetnének meg ugyanúgy, mint más állampolgárt.
- Ebben nem vagyok biztos. Én nem élek vissza ezzel.
- De vannak, akik minden további nélkül megteszik.
- Valószínűleg. De most kanyarodjunk vissza egy kicsit az eredeti témára. Lehet, hogy téged nyomaszt, hogy nincs annyi pénzed, amennyit szeretnél, de hidd el, ha sok van, az is baj. Amikor a sok-sok milliódat arra kell költened, hogy biztonságban érezhesd magad, és a családodat. Meg kell vásárolnod a saját szabadságod, így már nem is vagy szabad. A saját kalitkádba zárod magad. És lehet, hogy most szeretnél feltörni, de van olyan, akinek a híresség is nyomasztó. A sztárok között is van egy csomó drogos, mert bőven van mit kirekeszteniük a fejükből. Nekik is megvannak a maguk démonjaik, amit le kell küzdeniük. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy akár én is kábítószerezhetnék.
- Ezt az oldalát nem ismerem az éremnek.
- Nem árt, ha felkészülsz, mert még belekerülhetsz. Én hiszek abban, hogy tehetséges vagy, illetve a zenekar, csak nehéz a kezdet. De később akár a ti nyomotokban is liheghetnek a zugfotósok. Ezt sosem tudhatod. Nem mellesleg, ha engem kísérsz rendezvényre, ott ugyanez a helyzet. Téged is beteríthetnek a rajongók és kíváncsiskodók. Szóval, csak akkor törj a csúcs felé, ha nincs tériszonyod, mert ekkora magasságból könnyű leszédülni is. És nagyon sokan próbálnak majd lerángatni, és kihúzni alólad a létrát. Keress valami stabil kapaszkodót, és ne hagyd, hogy a csürhe visszahúzzon.
- Köszi a jó tanácsot. – vigyorgott Billy.
Folyt.
