Sejtelmes fénnyel ébred a hajnal,
Tele a levegő vidám madárdallal.
Félig nyitom szemem, még nem kelek fel,
Élvezem hangját, fényét, illatát
Mind e csodának, mi elém tárul az ablakon át.
Előbújnak a nap sugarai a reggeli párán át,
A leveleken, a harmatból pókok fonnak hintát.
Kicsit nyitva szemem, még nem ébredek fel,
Álmodom tovább, hogy Te is látod velem,
De hiába nyújtom kezem, rég nem vagy mellettem.
A simogató napsütés bántó fénnyé fajul,
A csicsergő madarak éneke rikácsolásba fordul.
Nyitva van a szemem, most már felébredtem,
Eszembe jut minden: elváltunk egymástól,
S én hagytalak elmenni, egy régi hajnalon,
Már tudom, hiba volt, mert hiányzol nagyon.
Nyitva már a szemem, gyorsan felkelek.
Megyek, ha még nem késő, megkereslek Téged,
És a következő hajnal talán újra melletted érhet,
Simogató napsütéssel, és csicsergő énekléssel.
