Pénteken este Billy megint tovább merészkedett, mint ahogy Cynthia remélte. Miután előadták az új dalt, utolsóként, mintegy levezetésképpen Cynthia filmjéből Billy egyik kedvencét.
- Olyan dal jön, amit még soha nem adtunk elő élőben. Nem ismeritek, mert nem mi írtuk. Legalább nem veszitek észre, ha hamis.
Cynthia először valóban nem ismerte fel, bár az elején a gitár ismerősnek tűnt. De amikor elénekelte az első sort, a lány a szája elé kapta a kezét, és összenézett a testvéreivel. Erre nem számított! Billy ránézett a színpadról, és kacsintott. Cynthia csóválni kezdte a fejét. Egyszerűen nem értette, Billy hogy tud ekkora meglepetéseket okozni. A lány végre elmosolyodott, bár még mindig meg volt lepve.
Amikor Billy látta, hogy Cynthia örül, intett a fiúknak, hogy játszanak tovább, ő pedig újra beszélni kezdett:
- Mégis van itt valaki, aki ismeri a dalt, mert ő énekelte pár éve egy filmben. Nincs kedved megmutatni nekünk, hogy szól eredetiben? – nézett egyenesen a lányra Billy. – Én tudom, hogy jól énekelsz, gyere, mutasd meg a többieknek is!
Cynthia majdnem szívgörcsöt kapott. A francba már, hogy nem bír leállni!
Megrázta a fejét, hogy eszében sincs felmenni Billy mellé.
- Gyere, légy szíves! A te hangoddal jobban hangzik. Na, gyere már! – Billy intett Cynthiának, aztán elkiáltotta magát: – Talán csak egy kis biztatásra van szüksége!
A „közönség” megértette Billy-t, fütyülni és tapsolni kezdtek. Liz és Jess is bátorította. Cynthia először kétségbeesetten nézett körül, aztán úgy döntött, elfogadja a kihívást. Utat nyitottak neki, hogy felmehessen. Amikor nekiindult, Billy megint kiáltott:
- Figyelem, fiatalok! Cynthia Wellington a színpadon! – Billy is tapsolni kezdett, a mikrofonnal a kezében. Tom és Mike nem hitt a szemének. Billy felcsalta Cynthiát énekelni!
Még veszettebb taps hallatszott, az ikrek pedig lentről sikítoztak. Cynthia örült, de úgy gondolta, Billy egy leckéztetést igazán megérdemel.
Jessica előkapta a fényképezőgépet, amit most már minden koncertre magával hordott.
Amikor Cynthia felért, Mike átnyújtotta a mikrofont. Cynthia gyorsan meg is szólalt, hogy kipróbálja a beszédhangját. A szíve a torkában dobogott. Hirtelen iszonyatos lámpalázat érzett. Megvárta, míg lenn egy kicsit elcsendesednek.
- Ne örülj ennyire! – szólt Billy-re negédes mosollyal – Csak azért jöttem fel, hogy lelökjelek a színpadról!
Cynthia fél füllel hallotta a nevetést. Mike és Tom is vigyorgott.
A lány lenézett.
- Sziasztok! Fel nem fogom, honnan ásta elő ezt az őskövületet! Valóban 3 évvel ezelőtt énekeltem ezt a dalt, de lehet, hogy már a szövegre sem emlékszem.
- Segítünk. – hajolt hozzá közel Billy. – Mit szólnál egy duetthez?
- Minden vágyam. – fintorgott Cynthia mosolyogva. – Miért büntetsz ennyi embert az én dalommal? Nem elég csapás nekik, hogy eddig téged hallgattak? Most további rémálmokat akarsz nekik?
Cynthia kezdte magát egy showműsorban érezni. Élvezte, hogy szórakoztatja a hallgatóságot. A lámpalázat közben mintha már elfújták volna.
- Na gyerünk, énekelj, kislány! Nem beszélni hívtalak, az nekem is megy!
- Ha már nem löklek le, akkor ledumállak!
Billy intett a fiúknak, hogy elölről kezdik a dalt és máris buzgón kezdte az első pár akkordot gitározni. Közben átsétált Cynthia másik oldalára, így a lány most Mike és Billy között állt.
Jessica kattintgatni kezdett.
Amikor elhangzott Cynthiától a dal első sora, lentről az ikerlányok tapsolni kezdtek, a többiek pedig bekapcsolódtak.
Marc is el volt ragadtatva. Nem is tudta senki a zenekaron kívül, hogy Cynthia énekelni is tud, vagy egyáltalán valaha énekelt.
Cynthia látta, hogy Mike is tudja a szöveget, és ez jól is jött neki. Mostanra már teljesen átvette a színpadi hangulatot. Billy figyelte, hogy Cynthia a dal közepén odasétál Mike-hoz a mikrofonnal a kezében és együtt énekelnek pár sort. Aztán a lány, mintha mi sem történt volna, ajkán édes mosollyal átsétált Billy-hez. A mikrofont visszarakta Mike-hoz. Aztán elvette Billy-ét, és együtt énekeltek. Hagyta, hogy Billy is hallassa a hangját. Nem akarta bátorítani, csak egy kicsit piszkálni akarta, amiért volt hozzá bátorsága, hogy őt ebbe belerángassa.
Nem számított arra, hogy amit ő művel a fiúval, az visszaüt. Billy ugyanis, amikor Cynthia besétált a csapdába, már tudta, hogy nem fogja őt elengedni.
Billy abbahagyta a gitározást, és ő is megfogta a mikrofont, konkrétan rákapcsolta a kezét a lány ujjaira. A másik kezével pedig átölelte a lány derekát. Az arcuk néha összeért.
Cynthia ekkor figyelt fel a fényképezőgépre, amit Jessica természetesen most is elkattintott. Csak a vak nem láthatta, hogy milyen jól mutatnak együtt, és hogy Billy imádja Cynthiát. De hát ez már az előző dalból is kiderült.
Cynthia köszönetet mondott, amiért nem rohantak el hanyatt-homlok. Egy mosolyt megeresztve adta vissza Billy-nek a mikrofont. „Tapsvihar” kíséretében vonult le a színpadról. Még Tom is felállt a dob mögül, Mike és Billy is tapsolt.
- Köszönjük Cynthia! Reméljük, mindenki jól érezte magát ma este és legközelebb is eljöttök.
Cynthiának odalenn a nyakába ugrott a két testvére és körbeujjongták a többiek is. Marc is odament hozzá, és gratulált.
Billy-ék is lejöttek és kiszedték a lányokat a tömegből, majd kettesével szétoszlottak. Mike és Tom gratulált Cynthiának.
Amíg a fiúk összepakoltak, az ikrek tanakodtak, és arra jutottak, hogy majd csak otthon találkoznak, gyanították, hogy Cynthia és Billy meg akar beszélni dolgokat. Amikor Billy végzett, gyorsan el is köszöntek mindenkitől, aztán beültek a kocsiba, de még nem indultak el rögtön.
Billy megfogta a lány kezét, és meg akarta köszönni, hogy Cynthia benne volt a „mókában” és nem hadakozott a hülye ötlete ellen. A lány viszont sokkal gyorsabb volt.
- Billy, mondanom kell valamit. – kezdte – Szeretném megköszönni a mai estét. Nagy élmény volt. Jól éreztem magam veled, veletek a színpadon.
- Én is ugyanezt akartam éppen mondani. Tényleg egy rugóra jár az agyunk.
- De én még nem fejeztem be. Azt tudnod kell, hogy az ott nem én voltam. Csak elkapott valami… érzés, talán déja vu, vagy ilyesmi, de nem akarom megismételni. A színpad a Te világod, és én nem akarom elvenni tőled. Nagyon örülök, hogy bepillanthattam megint, de nem akarok állandóan részt venni benne. Még egyszer ne hívj fel magad mellé, mert nem megyek.
- Miért?
- Mert nem érzem olyan jól magam a színpadon. A forgatás az más. Az közelebb áll hozzám.
- Oké. És haragszol még?
- Nem, már nem. Bár, amikor meghallottam, begurultam. Aztán csodálkoztam, hogy milyen jól fel vagytok készülve.
- Köszönöm. Fontos a véleményed. Megtennéd, hogy mindig elmondod? Azt is, ha valami nem tetszik.
- Biztos lehetsz benne, hogy ez így lesz.
A hazafelé úton Billy felidéztette vele, milyen volt, amikor az eredeti zenekarral énekelt. Cynthia mindent részletesen elmesélt: hogyan ismerkedett meg a fiúkkal, hogyan választották ki őket, és az egész forgatást.
- És most is zenélnek még?
- Hát igazából még egy albumuk jelent meg azóta azon kívül, amelyiken én is énekelek velük.
Billy elmondta, hogy olvasta a cikket ezzel kapcsolatban. Fontos lett, hogy hallja a lány „élménybeszámolóit”, így most már szépen összerakott mindent a fejében.
Cynthia ért haza utoljára, de még időben. Amikor feljutott a szobájába, pár perc múlva Jessica és Elizabeth kopogtatott be hozzá. Jessica arca sugárzott. Cynthia sejtette, mi történhetett.
- Megvártunk téged is az újsággal, Liz-nek sem meséltem még részleteket, de történt ma valami. – Jess lehuppant huga ágyára és folytatta.
- Képzeld, csókolóztam hazafelé jöhet Mike-kal.
- Komolyan? – derült fel Cynthia. – Tök jó!
Liz is helyet foglalt, és kíváncsian hallgatta a teljes sztorit.
- Úgy indult, hogy rólad és Billy-ről kérdezgettem, aztán erről a múltkori dalról, amit neked írt az első találkozásról. Akkor Mike bevallotta, hogy benne is „fellobbantak” valami érzések, és bemutatta, hogy komolyan gondolja. Na, hát ennyi a történet.
A három lány összeborult és visszafogottan ujjongtak, nehogy a szülők megsejtsenek valamit.
- Te jössz, Liz!
Ő visszafogottan, a saját szokott stílusában annyit mondott, hogy kézenfogva mászkáltak Tom-mal, de még nem csókolóztak. Bár már Tom bevallotta, hogy nagyon szeretné komolyabbra venni a dolgot, de Liz kislánynak érezte magát mellette. Tom is egy nyomulós alaknak tűnt, Liz egy kicsit félt is, hogy ha sokáig húzza a dolgokat, a fiú keres magának valaki mást.
Cynthia nem úszta meg, hogy testvérei kíváncsian faggatni kezdték, milyen volt megint a színpadon lenni.
- Annál sokkal jobb érzés volt, mint amikor a filmet forgattuk! Majdnem elájultam, amikor meghallottam, hogy mit játszanak! Különösen, amikor rájöttem, hogy ez itt most élesben megy, nem áll le a kamera, nem vehetjük újra, hanem itt és most kell valamit mutatnom.
Cynthia nagyot sóhajtott. Az ikrek valami fontos bejelentést vártak.
- Billy mellett félelmetes lenni. Félelmetes és nagyon izgalmas. Sokban hasonlít rád, Jess! Spontán és kiszámíthatatlan. Emlékeztek arra a játékra, amikor kellett rajzolni egy fura állatot? Vedd egy szamár fülét, egy malac orrát, egy őz lábát, és így tovább. És a végén kaptál egy összemixelt valamit. Na Billy pont ilyen: van benne valami vad, ösztönös, féktelen, szókimondó, kicsit pofátlan, kicsit érzékeny, kicsit ijesztő. Néha erőszakos és szelíd egyszerre. Olyan, mint egy hullámvasút. Sosem tudhatod, mit csinál veled a következő percben. Egy pillanatig nem lehet unatkozni mellette. Az ötleteitől a hajam az égnek áll gyakran.
- Remélem, Mike is ilyen, mert álmaim pasiját írtad le éppen! – kuncogott Jess.
- Tudjuk, neked pont az ilyen vadorzók jönnek be!
Cynthia alig tudott elaludni, folyton a nagy közös éneklés pillanatai idéződtek fel a fejében. Amikor Billy fogta a kezét, és a derekán is érezte még az érintését.
Arra gondolt, hogy még nem is járnak, vajon akkor milyen lesz, ha esetleg enged a csábításnak? Vajon Billy megszelídül tőle vagy még inkább megvadul? Most még nem mert kockáztatni, hogy kiderítse.
A szülők nem könnyen, de végül beletörődtek, hogy ezen a nyáron felborult az itthoni rend. A lányok egész nap kóricáltak, aztán este is eltűntek vacsora után. Sarah rájött, hogy egy szót sem szólhatnak: eddig még mindig az engedélyüket kérték, hogy elmehessenek, és időben megérkeztek a ház elé.
És nem igazán akarták a fiúktól elválasztani őket, mert csak ez a nyár az övék, szeptembertől valószínűleg maguktól szétszélednek majd. A lányoknak a tanulásra kell majd fordítaniuk az idejüket és a figyelmüket. Akkor majd ráérnek a szülők szigorúbb szabályokat hozni.
Stephen és Sarah kitalálta, hogyan vegyék rá a lányokat, hogy hívják meg hozzájuk a fiúkat. Jessica felháborodott a kérésen, amikor vasárnap este vacsora közben felmerült a kérés. Persze, leginkább neki volt félnivalója, mert ha meglátják vagy megtudják, hogy Mike már elmúlt tizenkilenc, biztosan nem találkozhatnak többet.
Elizabeth szerint anyukájának igaza van, hogy ők esetleg kívülről szemlélve jobban meg tudják ítélni a srácokat. Cynthia részéről sem volt ellenvetés, igaz, ő most még nem is tervezett komoly kapcsolatot Billy-vel. Őt simán meghívhatta baráti alapon is. Nem kellett azon görcsölnie, hogy fog sikerülni a nagy „bemutatás”.
A lányok tehát megkapták az instrukciót, hogy amikor a fiúknak szabadnapjuk akad, szeretettel várják őket ebédre. Leginkább egyesével, mert másképp nemigen lehetett.
Egyik éttermi látogatás során a lányok közölték a fiúkkal, hogy esedékes a szülőknek való megmutatkozás. Billy-nek kipattant a fejéből egy ötlet: mi lenne, ha megfordítanák a dolgokat, és nem ők mennének a „lányos házhoz”, hanem a szülők jönnének el vacsorázni. Ha hat körül jönnének, Mike már le is tudna ülni az asztalukhoz. És akkor egy lendülettel le lehetne tudni őket.
És a szülők mindjárt azt látnák, hogy a fiúk dolgoznak, nem kizárólag a hobbijuknak, a zenélésnek élnek. Nagyobb esélyük van arra, hogy elfogadják őket. És megértik, miért csak esténként érnek rá találkozni a lányokkal.
Az ikrek otthon egymás között előre megbeszélték, hogy hétköznap kéne megejteni a találkozást, és ha az egyik fiúnak már eleve dolgoznia kell, ő szolgálhatná fel a vacsorát. Mike munka után leülne az asztalukhoz. A másik srác pedig otthonról jönne, aki akkor szabadnapos. Talán így lenne a legszerencsésebb.
Billy elvállalta, hogy ő aznap nyugodtan dolgozhat, mert ő úgyis „csak barát”. Kitalálták a napot, és az ikerlányok előző este meghívták a szülőket.
Sarah és Stephen megértette, miért cselezték ki őket a fiúk: a saját területükön otthonosabban mozognak, nem akartak vadidegen környezetben téblábolni. De belementek így is az „ismerkedésbe”. Már nagyon kíváncsiak voltak, különösen Billy-re, mert Jessica sosem bírta megállni, hogy ne cukkolja húgát, hogy mikor jelenti már be, hogy ők is együtt járnak. De Cynthia jelszava még mindig az volt: ők csak barátok. Ezt a többiek most már hitték is meg nem is.
A fiúk tálcán kínálják magukat
Amikor a nagy nap elérkezett, a fiúk bezsongtak.
Mike-nak oda kellett nagyon figyelnie a főzésre, mert fennállt a veszély, hogy most mindent elronthat. Vagy esetleg szétégeti a kezét, vagy ilyesmi. Szerencsére balesetmentesen kitartottak délutánig. Maggie a pult mögül kuncogott, amikor látta a fiúkon a hatalmas változást. Nem a szokásos munkarend folyt aznap az étteremben.
A lányok aznap nem mentek be ebédelni, hanem leginkább otthon, egymás között idegeskedtek. Jessica majdnem tövig rágta a körmét, hogy ugyan most mi lesz. Liz is agyonizgulta magát, és Cynthia nem vallotta be egyiküknek sem, pláne a szüleinek nem, hogy belül bizony remeg a gyomra. De hát ő volt a színésznő. Előadta nekik a nagyjelenetet, hogy halálosan nyugodt, mert neki nincs veszítenivalója. Pedig ismerte már annyira Billy-t, hogy tudja: ha a színpadon képes bármilyen előadásra, akkor itt sem fogja majd vissza magát. Szinte érezte, hogy a fiú elő fog rukkolni valami eredeti ötlettel, hogy a szüleit fel kelljen majd mosni a padlóról.
Tom pedig otthon készülődött, ő volt az, akinek időben oda kellett érnie, és mindent meg is tett azért, hogy el ne késsen. Néhány inget és nyakkendőt felpróbált, de valahogy mindig úgy sikerült, hogy egyik nem passzolt a másikhoz. Aztán végül egy fehér ing mellett döntött, mert ahhoz aztán bármilyen nyakkendőt felköthet. A szekrény mélyéről már napokkal ezelőtt sikerült előhalászni egy valamirevaló nadrágot is, de ez is az anyukájának jutott eszébe, és sikerült elfogadható állapotba is hoznia. Mert ugye az anyukák mindent megtesznek egyszem fiacskájuk kedvéért. Különösen, amikor a fiúcska ilyen fontos eseményre készül.
Órákig borotválkozott, nehogy felsértse a bőrét.
Mindezen viszontagságok ellenére is sikerült hat előtt pár perccel belépnie a munkahelyére. Elég idétlenül érezte magát, hogy máskor kis köténykében, farmerban, ingben felszolgál, most pedig így kicsípve jelenik meg ugyanott. Maggie megnyugtatta, hogy jól néz ki, és leültette a pultnál, hogy addig is szóval tartsa, hogy ne izguljon. Legszívesebben ledöntött volna néhány pohár töményet, Maggie szerint is ráfért volna, de azzal ártott volna a legtöbbet.
Mike is bevitte magával a ruhát, amibe majd átöltözik, el is dugta a főnök irodájában, nehogy magába szívja a konyhai illatfelhőt.
Úgy gondolták, két asztalt fognak majd összetolni, hogy mindannyian elférjenek. De megvárják, hogy a „vendégek” válasszák ki, hová szeretnének helyet foglalni. Maggie szólt Billy-nek, hogy ha kicsi lesz a forgalom, ő is nyugodtan leülhet majd, nehogy lemaradjon valamiről. Ő azonban elsőre még azt gondolta, tökéletes alibije van, amivel kibújhat a kellemetlenné váló szituáció alól, és könnyedén kárörvendezett két barátján, akik nem tudják megúszni, hogy az asztal mellett töltsék a vacsorát az „inkvizícióban”.
Folyt.
