Otthoni mozizás
Amikor Billy becsöngetett, Cynthia nyitotta az ajtót. Összepuszilkodtak, aztán a fiú megkérdezte a lányt, tudna-e neki segíteni.
Cynthia mosolyogva válaszolta, hogy persze. Nyitva hagyta az ajtót és lesétált a lépcsőn Billy kocsijához. A hátsó ülés tele volt popcornnal.
- Gondoltam, segíthetnél behordani. Kettőnknek együtt már négy kezünk van. Anyócáéval együtt hat.
- Látom, arra készültél, hogy itthon lesz az egész család!
És úgy is volt: az ikerlányok mind a nappaliban ültek, ők is szerették Cynthia filmjeit, és még soha nem volt náluk ilyen mértékű „megmozdulás”. Csak azt sajnálták, hogy Mike és Tom ebből kimaradnak.
Maggie megismerkedett a család minden tagjával, bár kissé nehezen oldódott az idegen környezetben. Már akkor tudta, hogy furcsán fogja érezni magát, amikor Cynthia meghívta. Sejtette, hogy Billy keze erőteljesen benne van, hogy most ő is itt lehet. Azt gondolta, nem fog beleilleni ebbe a környezetbe, lévén, hogy ők jóval szerényebb körülmények között élnek.
Kíváncsi volt, Billy hogy érzi magát a pénz és jómód világában. Úgy látta, fia igen jól boldogul. És a Wellington szülők is úgy viselkedtek, mintha csak a szomszédaik lettek volna.
Kivételesen még Robert is otthon volt, tényleg teljes volt a létszám. Robert most találkozott először Billy-vel, és amikor Cynthia a konyhában üdítőt töltögetett, utánament, hogy „segítsen”, és közben nem mulasztott el megjegyzést tenni arra, hogy a leendő pasija egy talpraesett, és szórakoztató egyéniség. Cynthia már csak nevetett, hogy mindenkitől ezt a véleményt hallgatta az elmúlt időszakban.
Cynthia és Billy a nappalit konyhává alakította, készült néhány terülj-terülj-asztalka, és pár ülőpárnával is ki kellett egészíteni a berendezést, hogy mindenki kényelmesen elhelyezkedhessen és elférjen az egész társaság. Maggie-t Wellington-ék maguk közé egy öblös fotelba ültették.
Cynthia és Billy sürgölődött leginkább, mert látták, hogy a többiek körülveszik a visszafogott Maggie-t, és szórakoztatják. Maggie hamarosan igen kellemesen érezte magát, és erről pusmogott Cynthia is Billy-vel a konyhában.
Már minden készen állt, csak a filmek hiányoztak. Billy megkérdezte, hol tartja őket Cynthia.
- Fenn a szobámban. - Segítek lehozni őket. - Már lehoztam. Egyébként sem lépheted át a szobám küszöbét. Egy percig sem bízom benned. De ezt már először is megmondtam neked. – nevetgélt Cynthia.
- Oké, akkor majd valami más trükkel próbálkozom.
Billy azt kérte, időrendi sorrendben nézzék a filmeket. De mivel négy mozifilm hosszúságú alkotásról volt szó, tudták, hogy ez sok órába fog telni. Ezért Maggie javasolta, hogy a két kedvenccel kezdjék, és ha van még egy kis idő, akkor sorban a többivel.
- Oké, igazad van, anyóca. Ráadásul Cynthia kommentárt is ígért. Akkor indítsunk azzal, amelyikben ott bénázol az étteremben! – nézett rá vigyorogva Billy egyenesen Cynthiára. – Csak a jó hangulat kedvéért.
Cynthia berakta a lejátszóba, közben mindenki megtalálta a helyét. A lány a „nézőkhöz” fordult, és megkérdezte, tényleg igényt tartanak-e a megjegyzésekre, vagy csak Billy-nek magyarázzon, mert ő már látta magát a filmet. Persze mindenki a filmet akarta látni, és úgy voltak vele, hogy majd kérdeznek, ha a részletekre kíváncsiak.
Billy és Cynthia egy sarokba kuporodtak le, összetoltak két ülőpárnát és közel hajoltak egymáshoz, hogy Cynthia tudjon halkan beszélni és ne zavarják a többieket.
Billy szinte csak azt figyelte, ahogy a lány próbál kézzel-lábbal magyarázni, hogy ne nagyon lehessen a hangját hallani. Előfordult többször is, hogy egyenesen Billy fülébe sugdosott. A fiú természetesen mindennél jobban örült az ilyen pillanatoknak, de igyekezett elterelni a lányról a figyelmét, és az elmondottakra koncentrált. Pedig néha úgy érezte, meghal, ha nem csókolhatja meg. Mégsem tette.
Stephen pedig gyakrabban nézett Billy-re, mint a filmre. Kíváncsi volt, meddig marad plátói a kapcsolat.
Cynthia az éttermi jelenetnél mesélni kezdett egy srácról. Egy rajongóról, aki statisztának jelentkezett.
Le kellett állítaniuk a filmet, mert a többieket is érdekelni kezdte a történet.
Stephen kuncogott: ő már ismerte a sztorit.
- Így akart a közelembe kerülni. Ő akart a főszereplő lenni. Kipróbálták, mit tud, és semmi színészi tehetsége nem volt, de azért annyit megengedtek neki, hogy beülhetett az étterembe vendégnek. Ahogy ott mászkáltam az asztalok között, mint pincérnő, forgatás közben elkezdett bekiabálni, hogy az ő asztalához is menjek. Totál felkavarta a forgatás menetrendjét. Először azt hittük, hogy viccel, de szünetben rámakaszkodott, úgyhogy végül testőrök távolították el.
Amikor véget ért az első film, Billy felsóhajtott:
- Úgy szeretnélek látni egyszer filmezés közben!
Cynthia rámosolygott.
- Biztos? Gondold meg, mit kívánsz, mert könnyen előfordulhat, hogy teljesül.
- Adná az ég!
- Csak látni akarsz, amikor dolgozom, vagy szerepelnél is velem?
- Hű! Azt is lehet? – kerekedett Billy szeme.
- Hát… Statisztálni tudnál… De az igen érdekesen működik. Sokféleképpen lehet filmbe kerülni. Elmondhatom, ha érdekel.
- Naná, hogy érdekel.
- A legnehezebb, amikor bemész egy ügynökséghez, amelyik statiszták közvetítésével foglalkozik. Ott fényképeznek, teszteket töltetnek ki veled, felveszik az adataidat és majd hívnak. De nem mondják meg, melyik filmbe, hanem csak felhívnak kedden, hogy pénteken reggel kilenckor itt és itt, ilyen-olyan ruhában jelenj meg. Így a főszereplőket nem is látod, mert a tömegjeleneteket legtöbbször külön veszik fel.
- Milyen lehetőség van még? Ez nem fogott meg.
- Van olyan – magyarázott türelmesen Cynthia –, hogy a rendező vagy a forgatókönyvíró talál egy helyszínt, és megkérdezik az ott dolgozókat, hogy hajlandóak lennének-e az arcukat adni a filmhez. Ez olyan, mintha bemennének hozzátok az étterembe és forgatnának, miközben ti dolgoztok. Nektek csak annyiban bonyolódna az életetek, hogy a kamerák miatt másképp kéne közlekedni. Amit nem jól csináltok, azt úgyis kivágják.
- Na ez már jobban tetszik. De hogy lehet veled egy filmben szerepelni?
Maggie csóválni kezdte a fejét. Ez a fiú sosem áll le. Már látta, hogy Cynthiának milyen angyali türelme van ehhez a mohó kölyökhöz. És ahogy beszélgetnek! Mintha senki más nem lenne rajtuk kívül. Le tudják kötni egymás figyelmét. Ilyet még nem látott ennyire közelről.
- Akkor téged az a megoldás érdekel, amikor a színész vihet magával ún. vendégstatisztát. Ez a stábtól függ, hogy beengednek-e ismeretlent a helyszínre. Ilyenkor a színész vállal minden felelősséget érte. Ennek az a rizikója, hogy te viszed az én bőrömet a vásárra, úgyhogy ha ezt akarod, akkor leszel szíves rendesen viselkedni, különben eltiltanak tőlem, mint azt a másik srácot.
- Még el is tiltották tőled?
- Igen. Bírósági végzés van róla, hogy nem jöhet hozzám három méternél közelebb. Pedig szerintem sokkal nagyobb büntetés lenne neki, ha velem kéne élnie! – kuncogott Cynthia. – Rövid élete lenne szegénynek!
- A második filmet ne én válasszam! – nézett a társaságra Billy.
- Én sem! – csatlakozott Cynthia. – Mi elég jól ismerjük őket! Szerintem Maggie az egyetlen, aki egyiket sem látta eddig, jól tudom?
- De hallottam róluk, Billy mesélte.
- Akkor válassz te, anyóca!
Az „Android”-ot nézték meg, és még belefért az első horror is.
Maggie elismerte Cynthia tehetségét, és Billy jó választását.
Cynthia pedig szívből megkedvelte Maggie-t és remélte, hogy a családja is így van ezzel.
- Tényleg elviszel forgatásra? – kérdezte Billy később, amikor már hazafelé készülődött Maggie-vel.
Cynthia tudta, hogy most már nem mondhatja vissza. Ha meggondolja magát, hazudnia kell, hogy a stábtól nem kapott rá engedélyt. Cynthia pedig sosem hazudott. Mindig úgy irányította a beszélgetést, hogy ne kelljen hazudnia. Inkább elhallgatott valamit, ha szükség volt rá, de nem hazudott.
- Megkérdezem a következő filmnél, hogy bejöhetsz-e velem. De ha nem engedik, nem erőszakoskodsz, rendben?
- Megígérem.
- Oké. Egyszer én is voltam veled a színpadon, cserébe egyszer te is lehetsz nálam a filmemben, ez így igazságos neked is?
- Igen. Köszönöm.
Billy úgy érezte, jó úton jár Cynthia szíve felé.
Augusztus utolsó előtti hétvégéjén már szabályosan pánikhangulatban voltak a lányok, mert tudták, hogy nemsokára véget ér a nyár, bármennyire nem akarták, és a lányoknak megkezdődik a suli.
Ezt a hétvégét is nagyrészt a fiúkkal töltötték. Péntek este koncerteztek, aztán szétszéledtek: Jess Mike-hoz ment, Tom és Liz is randiztak, Billy pedig beült Wellingtonék nappalijába, és Robert-tel kártyáztak, Cynthia pedig a konyhában teasütit készített. A szülők ébren várták haza a másik két lányt, mert fontos dolgot akartak közölni velük. Cynthia és Billy sem sejtett semmit.
Sarah figyelt az ablakból, és amikor megérkeztek, behívták őket. A fiúk nem értettek semmit, ugyanúgy a lányok sem, de aztán Stephen megszólalt:
- Úgy döntöttünk, mivel egész nyáron időben hazatereltétek a lányokat, hogy jövő hét péntekre és szombatra rendkívüli kimenőt kapnak.
A lányok halkan felsikkantottak, a fiúk pedig egymásra néztek és vigyorogtak.
- Na, azért nem egész éjszakás kimenőre gondoltunk. – nevetett az apjuk – Ez csak azt jelenti, hogy aznap este legkésőbb hajnali egykor legyen a találkozó itt az ajtó előtt. Plusz két óra, rendben?
Jessica és Liz odaugrott az apjához és két oldalról átölelték és összepuszilták az arcát. Cynthia is csatlakozott, de ő csak halkan köszönetet mondott, nem ujjongott látványosan.
Pár perc múlva a szülők aludni tértek, a fiúk elköszöntek és hazafelé menet már tervezgetni kezdték, mivel is töltsék majd azt az extra időt.
Mike sandán mosolygott, Billy és Tom kérdőn néztek rá.
Mike bevallotta, hogy a múltkor már elég messzire jutottak Jess-szel, de kifogásolták mindketten, hogy mindig kevés időt vannak kettesben. Na de majd most!
Szerencsére Jess is alig várja az első alkalmat, de nem akartak kapkodni, és hát még elég fiatalka, ezt már megbeszélték. Így sem lesz az igazi, mert nem tölthetik együtt az egész éjszakát, de a két órával több az már nagy haladás lesz. De azért még nem teszik meg azt a bizonyos lépést, különben Mike mehet a börtönbe. És ez vár a másik két fiúra is, ezzel ők is tisztában voltak.
Eddig szerencséjük volt, mert a bulikon nagyjából velük egykorú lányokkal futottak össze, így amikor testileg közel kerültek egymáshoz, nem az a kérdés merült fel, hogy lehet-e, szabad-e, hanem hogy a lány akarja-e vagy sem.
Most az ikrekkel jól kibabráltak magukkal, mert vagy visszafogják a vágyaikat, vagy már a megismerkedés után le kellett volna lépniük. De mivel a lányok nem mutattak ajtót nekik, ezért úgy gondolták, előbb-utóbb szabad lesz a pálya.
Mondjuk pár év múlva…
Tom és Mike tudta, hogy nem fognak ennyit várni, amíg a lányok „felnőnek” és a törvény nem szab korlátokat nekik. Akad még egy kiskapu.
Mindannyian ismertek trükköket, hogyan tud egy fiú és egy lány egymásnak örömet szerezni anélkül, hogy valójában szeretkeznének.
Jessica úgy látta, ő már elég érett ahhoz, hogy eldöntse, mit akar a fiútól, úgyhogy nem sokat gondolkodott azon, meddig várjanak: a kölcsönös vonzódás megvolt, a védekezést megbeszélték, és azt is, hogy titokban tartják. De azért kitartanak, amíg csak lehet.
Mike gyorsan meg is kérte a fiúkat, adják neki ezt a szombatot, hogy ne neki kelljen dolgozni aznap este, és Jessica minél több újdonságot megismerjen.
Tom és Billy összevigyorogtak és „mindent a cél érdekében” felkiáltással kezet ráztak. Bár Tom is hasonlót tervezett péntek estére… Jutnak, ameddig jutnak Liz-zel.
Sejtették, hogy Mike jut leghamarabb hozzá Jessicához, mert ő volt a leginkább bevállalós a három lány közül. Cynthia még nem is engedte Billy-nek, hogy megcsókolja, Liz pedig csak a csókot engedte. Valószínűleg ők nem ismerték azokat a különleges ötleteket.
Billy most feláldozta magát, elvállalta mindkét estét, így a pénteki koncert után Tom sem lesz olyan fáradt, minden energiáját Liz ellenállásának megtörésére fordíthatja. Billy szurkolt mindkettőnek, hogy összejöjjön, amit szeretnének, és magában irigykedett.
Maggie magában sajnálkozott, amikor Billy mesélte, hogy a másik két fiú már összejött a lányokkal, ők pedig Cynthiával még mindig csak barátok. Jobban szerette volna, ha fia kigyógyul végre ebből a mazochista dologból, amit plátói szerelemnek csúfol.
Tom rákérdezett, hogy pontosan mikor is volt Billy csajszihoz két centiméternél kisebb távolságra, és ő beismerte, hogy amióta Cynthiát megismerte, azóta egyáltalán nem. Előtte még a bulikon el-eltünedezett lánnyal, de ez már nagyon régen volt, valószínűleg az őskorban. És amíg Cynthiával össze nem jönnek, nem is kerül közel máshoz. Utána pedig úgy betelik a lánnyal, hogy aztán azért nem.
A lányok várták is, meg nem is azt a bizonyos utolsó szombat estét. A hosszított kimenő miatt várták – különösen Jessica. De a sulit a pokolba kívánták, és már csak a vasárnapjuk marad majd, hogy találkozzanak a fiúkkal.
A pénteki koncert után Billy elmondta Cynthiának, hogy miért ő dolgozik aznap este, és szombaton is. Nem részletezte, de nem is volt rá szükség, mert Jessica másnapi izgatottsága mindent elárult, meg ő maga is.
Liz csendesen rettegett magában. Sejtette, hogy náluk is valami készül, de félt, hogy megbántja Tom-ot. Ő még nem volt annyira felkészülve és „megérve”, mint nővére, így szinte büntetésnek érezte ezt a különleges időt.
Cynthia pedig ott volt kettőjük között, ahogy egész addigi életében, és magában nagyon vágyódott azokra az élményekre, amikről Jess mesélt esténként lefekvés előtt. Minél több időt töltöttek együtt Mike-kal, annál inkább vágytak egymásra, és rengeteget beszélgettek arról, milyen kár, hogy ekkora a korkülönbség köztük. Bár egyikük sem érzi, amikor csókolóznak.
Végül mindenkinek hosszú távon emlékezetes maradt az este.
Tom és Liz közelebb került egymáshoz. Mintha Liz arra gondolt volna, hogy sokáig nem lesz alkalmuk megint ilyen sok időt együtt tölteni, ezért valóban engedékenyebb lett. De Tom-mal végül is csak a ruha nélküli simogatásokig jutottak el. Liz nem bízott benne annyira, hogy teljesen átadja magát neki.
Jessica Mike szobájában szerzett újabb tapasztalatokat – immár ő is megszabadulva nyári ruhadarabjaitól, amik egyébként sem takartak belőle túl sokat.
Pénteken a koncert után Cynthia és Billy ott maradt a klubban, és zenét hallgattak.
Szombaton megvárta Billy-t záráskor és ekkor is átültek a klubba. Ekkor egy kisebb buli zajlott, éppen belecsöppentek. Találkoztak Marc-kal és még egy pár olyan sráccal, akikkel péntekenként egyébként is össze szoktak futni. Közös asztalhoz ültek és Marc egész este azt próbálta kitalálni, hogy Cynthia és Billy vajon már együtt járnak-e. Azt eddig is tudta, hogy Billy odáig van érte. Cynthia pedig a koncerteken fürdik a színpadról rávetődő rajongás fényében. Az viszont gyanús volt Marc-nak, hogy amikor megkérte Cynthiát, hogy segítsen neki italt hozni, ő rögtön Billy-re nézett, mintha engedélyt kérne. De csak egy másodpercre, és a reakciót meg sem várva felállt az asztaltól. Mivel ő ült belül, Billy először fel akart állni, hogy kiengedje, aztán meggondolta magát. Egyszerűen csak összébb húzta magát, hogy a lány kiférjen, de így volt alkalma megfogni Cynthia derekát azzal az ürüggyel, hogy még mindig jobban jár így, mintha az ölébe esne. Meg is mutatta, mire gondol: amikor Cynthia elment előtte, le is húzta. Cynthia halkan felsikoltott, aztán nevetett és fejbevágta a fiút. Ő nevetve elhajolt.
És egy perccel később Cynthia a pultnál nevetgélt Marc-kal.
Amikor visszajöttek az asztalhoz, Cynthia Billy vállára tette a kezét és megkérte, hogy másszon beljebb.
- Csak egyszer tudsz átvágni. – mosolygott Billy-re.
- Tudom, de nem is próbálkoztam.
- Nem is gondoltam. Csak szóltam, hogy ne is akard.
Nem engedte leülni, hanem inkább megkérte, hogy menjenek nézni a koncertet.
- Inkább szeretnék most leülni. Majd később visszamegyünk.
- Én pedig nem akarok beljebb menni. Csak a lábamra ülhetsz. Vagy jössz velem.
- Nem zsarolsz, igaz?
- Eszemben sincs. Te választasz.
- Ilyen alternatívákból hogy válasszak?
- Ülhetsz ide hozzám is. – szólt közbe Marc vigyorogva.
- Ó, remek, egyre jobb!
A fiúk egymásra nevettek és várták a döntést.
- De ha visszajöttünk, beljebb kúszol, ugye?
- Nem. Te ülsz be először.
- Úgy is jó lesz.
Cynthia a kezét nyújtotta Billy-nek és beálltak a tombolók közé.
Később Marc a sörből bátorságot gyűjtött és megkérdezte Cynthiát, adna-e neki autogramot.
- Itt és most? Nem.
- Nekem sem? De hát engem ismersz!
Billy nyitotta a száját, de Cynthia belefojtotta a szót a ha-elárulod-hogy-neked-adtam-megfojtalak-pillantással. A lány nem tudta, hogy Billy elmondta-e valakinek, hogy ő kapott.
- Igen, de te sem kapsz, mert nyilvános helyen vagyunk.
- Értem. Mert ismeretlenek is vannak körülöttünk, és mindenki itt tolongana. Négyszemközt adnál?
Cynthia egy pillanatra elgondolkodott.
- Nem.
Néma csend lett az asztal körül.
- A barátokkal szórakozni járok, bulizni. – magyarázta a lány. – Megvan az ilyesminek a megfelelő helye és ideje. Nem keverem a kikapcsolódást és a privát életet a munkával. Itt nem színésznő vagyok köztetek, hanem egy hétköznapi lány, aki táncol, kólát iszik és beszélget. Szeretném, ha így kezelnétek.
Billy megértette, milyen skizofrén érzés lehet különválasztani a lánynak a kétféle életmódot.
Eldöntötte, hogy nem fogja megnehezíteni a dolgát, nem fogja soha elárulni, hogy vele kivételt tett. És szól majd a fiúknak, hogy ők se tegyék. Tudta, hogy ez fontos Cynthiának.
- Adtál már máskor is?
- Igen, és soha többé nem fogok.
Marc felfogta.
Hazafelé menet Cynthia megköszönte Billy-nek, hogy nem árulta el.
- Viszont Mike és Tom is tud az aláírásról és a mamád is. – aggodalmaskodott tovább.
- Ők nem fogják elmesélni senkinek. Anyóca még azzal sem dicsekedett a barátainknak, hogy találkozott veletek. Csak a családom tud róla. A mi titkunk marad.
Lassan sétáltak hazafelé, és sajnálkoztak azon, hogy véget ért a nyár, már nem tudnak minden nap találkozni.
Billy már napok óta törte a fejét, mivel lepje meg Cynthiát, hogy sose felejtse el az együtt töltött időt. Visszaidézte magában a nyarat és eszébe jutott, milyen messzire jutott attól, hogy csak álmodozott a lányról. Most pedig már barátok.
Egyik éjszaka nem tudott aludni, mert egyfolytában a lányra gondolt. Egy-két mondat ismétlődött a fejében és nem hagyta békén. Végül felkelt és nekilátott dalt írni. Nem akarta viszont felverni a házat, ezért csak szöveget írt, de nem állt neki az éjszaka közepén gitározni, gondolta, megvárja a „zajongással” a reggelt. Egy órával később jóval nyugodtabban bújt vissza a takaró alá.
Maggie is örült, hogy a lányok szülei kedvezményt adtak a fiataloknak az utolsó hétvégére. Billy-t el is engedte korábban, és még apró meglepetésről is gondoskodott. Billy megmutatta neki a dalt, és erről eszébe jutott valami. Barbarát kérte meg, hogy járjon utána és rendelje meg.
Barbara jót mosolygott, amikor Maggie előállt a kéréssel, hogy rendeljen és készíttessen egy napocska formájú minitortát.
Barbara kíváncsi lett erre a különleges lányra, aki így felforgatta öccse életét. Neki is feltűnt, hogy Billy a nyáron kivirult, és a maga módján udvarol a lánynak. Barb előtt öccse példája lebegett, az, hogy egy srác ennyire szerethet valakit, ezért Barb is olyan férfit keresett magának, aki ugyanúgy lehozza neki a csillagokat, mint az öccse Cynthiának. Kezdte hinni, hogy igenis létezik „rajongásos” szerelem.
Eleinte – mint mindenki más a családban – Barb is megmosolyogta Billy-t, de a nagy családi vacsoráknál a mesélésekből meggyőződött róla, hogy a kisfickó halálosan szerelmes bálványába. Most aztán szívesen segített neki, hogy mielőbb célba érjen. Úgy szervezték, hogy Barbara vigye be a tortát az étterembe este, amikor Billy végzett és Cynthia már ott van.
Liz és Jessica már kora délután találkozott a másik két fiúval és nem „jelentették be”, hogy merre lesznek találhatók. Tudták, hogy a fiúk figyelni fogják az időt és bíztak bennük annyira, hogy haza fognak jutni.
Cynthia mosolyogva lépett be az étterembe este fél hétkor. gondolta, leül a pultnál és beszélget Maggie-vel. Oda is ment, és Maggie töltött neki egy üdítőt. Barbara közben az egyik asztaltól figyelte őket. Billy-nek egy kis dolga akadt a konyhában, kicsit később jelent meg, és akkor Cynthiára mosolygott:
- Gyere, odakísérlek az asztalodhoz.
Cynthia értetlenül nézett rá.
- Nem emlékszem, hogy asztalt foglaltam volna. Vacsorázni fogunk?
- Nem. Csak bemutatlak valakinek.
- Valami jó pasinak? – kuncogott Cynthia.
- Nem. A jó pasit már ismered. A nővérét még nem. Különben sem kell neked pasi, nem igaz? Mert nem akarsz randizni, azt mondtad. Most akkor mégis?
Cynthia megint csapdába esett. Inkább figyelmen kívül hagyta a témát. Billy magában kuncogott, aztán odakísérte Cynthiát Barbarához. Bemutatta őket egymásnak, és elment átöltözni. Barbara és Cynthia magukra maradtak.
Barb összehasonlította a címlapokról mosolygó arcot a valódival. Cynthiára is igaznak bizonyult, hogy élőben egészen más a kisugárzása.
Cynthia is óvatosan méregette Barbarát, végül ő szólalt meg:
- Nagyon hasonlítotok egymásra az öcséddel.
Barbara elmosolyodott.
- Ezt pont te mondod, akiből még két másolat van?
- De csak külsőleg. Egyébként a természetünk teljesen eltérő. Gyakran nem is értjük, mitől különbözünk ennyire, amikor ugyanarról a futószalagról estünk le!
Barbara alig tudta abbahagyni a nevetést. Két perc alatt Cynthia hatása alá került.
- Még mindig nem derült ki, Billy hogy különböztet meg minket.
A szívével, kedvesem, ez egyértelmű – gondolta Barb. Az-tán rákacsintott:
- Mármint, hogy melyik testrészével?
Most már mindketten kacagtak. Cynthia elpirult, Barb pedig megállapította, hogy a lány tisztában van Billy érzelmeivel.
Maggie a pulttól figyelte, hogy a lányok milyen jól szórakoznak.
- Még nem sok testrészéhez kerültem közel… – vallotta be Cynthia.
- Valahogy én sem… – kontrázott rá Barb. – Nem tudok tippet adni, hogy jól jársz-e vele vagy sem.
- Az első ember vagy, aki nem akar rábeszélni, hogy ne barátként, hanem pasiként nézzek rá.
- Engem a vérfertőzés veszélye tart vissza, és téged?
Billy ekkor lépett ki a konyhából, és azt látta, hogy a két lány veszettül nevetgél, Maggie pedig figyeli őket.
- Ittak valamit? Én is kérek belőle. – fordult Maggie-hez.
- Nem tudom, mi történt, rögtön nevetgélni kezdtek, mihelyt otthagytad őket.
Barbara a saját sztorijaival kezdte szórakoztatni a lányt, gondolta, hogy Billy úgyis magáról mesél.
Cynthia megkérdezte, mit szól Billy zenekarához. Barb dicsérte Billy-t, hogy tehetséges, és kreatív.
- De akkor miért nem jársz a koncertekre? Még sosem láttalak ott.
- Én csak a dalszövegeket olvasom el, de a stílusunk nem egyezik. De tudom, hogy jó, amit csinál, és különben is imádja. Ők nem azért zenélnek, mert tele vannak pénzzel, és nem tudnak unalmukban mit csinálni vele, hanem szívből jön. Minden, amijük van, maguk szerezték. És bárhová érnek el vele, oda egyedül jutnak el.
Cynthia egyetértett, és bevallotta, hogy nagyon szereti hallgatni őket.
- Egyébként az első pár koncertjükön ott voltam, amikor bemutatkoztak. – vallotta be Barb.
- Azóta sokat változhattak.
- Igen. Most már neked énekel. Eddig csak a közönségnek.
A fiú leült hozzájuk, aztán Barb elbúcsúzott.
Amikor megpuszilta az öccsét, odasúgta neki, hogy az édességet el ne felejtse. És meghívta Cynthiát magukhoz. Cynthia rákérdezett az időpontra.
- Mi lenne, ha ma este jönnél? Én is otthon leszek a barátommal.
- Ma este? Akkor miért nem megyünk most együtt?
- Mert neked itt még van egy kis dolgod Billy-vel. Cynthia a fiúra nézett.
- Utána várlak otthon – folytatta a lány –, gyertek mindketten. Ha igaz, amit anyától hallottam, ott is vár egy kis meglepetés!
- Barb, befognád végre? Nem kell mindent elárulni!
- Oké, eltűntem! Később találkozunk. Jó szórakozást!
Billy visszaültette a lányt, ő pedig elment a konyhába a hűtőhöz a tortáért. Elhelyezett rajta egy szál gyertyát, de majd csak az asztalnál gyújtja meg.
Visszament a lányért, kézen fogta és bevezette Maggie főnökének irodájába. Ott már várta a torta és némi evőeszköz.
Cynthia meghatódva nézett Billy-re, de aztán megijedt:
- Ez most búcsúajándék? Már nem találkozunk mostantól?
- Azt hittem, örülni fogsz.
- Ha ezt akarnám, nem lennék veled minden nap.
- Igen, ez már nekem is gyanús volt. Csak azt akartam, hogy semmiképp se felejtsd el ezt a nyarat. Vagy legalább erre a tortára emlékezz még sokáig.
Együtt fújták el a gyertyát, ezzel is jelképezve, hogy sok a közös dolguk, és nagy az egyetértés köztük.
Nemsokára elindultak Billy-ék házához. Először a konyhában ücsörögtek hármasban Barbarával, aki megjegyezte:
- Ha jót akarsz magadnak, öcsi, nem sokkolod Cynthiát a szobád látványával. – mosolygott sejtelmesen. – Két napja nem jártam bent, fogalmam sincs, mekkora a káosz.
Billy igazat adott neki, bár nem a rendetlenség volt az igazi ok, ami miatt féltette Cynthiát. Barb felajánlotta nekik a saját birodalmát és tapintatosan magukra hagyta őket.
- Figyelj, van egy ötletem. Kössünk egyezséget. – kezdte Cynthia. – Van ebből az évből még pár hónap. Ezt neked adom, találkozzunk minél többet.
- Egész nyáron találkozgattunk. Szinte minden nap. Miből gondolod, hogy ha ritkábban találkozunk, akkor jobban tudsz dönteni? Nem értem, miért kell ennyit tanakodnod.
- Billy, te nagyon nehéz eset vagy. Én pedig nem tehetek meg akármit. Te könnyedén játszadozhatsz. Karácsonykor újra megbeszéljük, hogy állunk, oké? Addigra összeszedem magam. Ha még akkor sem érzek irántad semmit, akkor feladod.
Cynthia nem akart úgy fogalmazni: ha még akkor sem mutat iránta érzelmeket…
- Mindig beszabályozol! De tudod, mit? Próbáljuk ki, nézd meg, mi mindent megteszek érted. Van időm bizonyítani. De karácsony után lépjek le, ha nem akarsz engem?
- Hát… A barátságodra utána is igényt tartanék. De még nem döntöttem el, hogy pasiként szóba jöhetsz-e. Ha visszautasítalak, az a pasinak szól. Csak a férfi-énedet kéne félretenned velem kapcsolatban. Ígérd meg, hogy megteszed. De Billy, mint barát, az változatlanul kell.
- De ha előbb meggondolod magad, eszedbe se jusson karácsonyig kínozni! Te pedig ezt ígérd meg!
- Rendben, én megígérem. Te jössz!
- Oké. Én is megígérem, hogy békénhagylak, ha nem szeretsz belém még idén.
Folyt.
