Az erdőben lenni nagyon csodálatos dolog,
fákkal tűzdelve, amelyek az erdőt alkotók,
felejtve erdőn kívüli élet mindennapját,
feszülten figyelve az erdőnek ezer hangját.
A fák suhogása erősen kísérteties,
ezt magunkba mélyedve hallgatni félelmetes,
madarak csicsergése varázslattal kecsegtet,
andalogva, a szíved dobogása remegtet.
A friss levegő illata orrodat csiklandja,
feszülten figyelve a kakukkoknak hangjára,
mikor egy-egy szarvasbika elnyújtott bőgése,
már emlékeztet téged az élet örömére.
Talp alatt száraz levelek, gallyak ropogása
az, amely így ébren tart az álmodozásodban,
és a forrás vízének a hangos csobogása
gerjeszti az embert, a szomjának oltására.
Felriadt nyulak, őzikék ijesztő futása,
ágakat súrolva, idéző fennmaradásra,
futással védekezni, vélt ellenséggel szemben,
ami védekező ösztönt ébreszt az emberben.
Málnát keresve, bokrok rengetegében menve,
erősen figyelsz a medvék megjelenésére,.
felidézve a hangjukat leszünk óvatosak,
kerülvén a veszélyt, így leszünk magabiztosak.1
A vadméhek zümmögése éberségre késztet,
kerülve csípésüket, a kellemetlenséget,
favágók fejszéinek ritmikus csapkodása
ébreszt, nem engedhető figyelem lanyhulása.
Kutyák csaholása, ahogyan a vadat űzik
akkor, amikor az erdőben vadászat folyik,.
fegyverek dörrenése, vadak halálhörgése,
mindig megmarad az ember emlékezetében.
Környezetünk a fák, ezek alkotják az erdőt,
és a hangjának a forrása a benne élőt,
képviselője növény, állat, akármicsoda,
összességében ez a természet harmónia.
