Nincs is talán olyan ember kinek még soha nem fájt semmi,
Aki könnyedén, lazán, gondok nélkül tudott boldog lenni.
Az ÉLET számtalan terhet "rak" ránk, kemény megpróbáltatások elé állít,
Egyre kevesebb azon napok száma, amely "felhőtlen" örömöt és boldogságot szállít.
Mindenkinek megvan a saját tragédiája, az egyéni gondja,
"Ó nem igazán komoly a baj". Ezt bárki könnyen odamondja.
Mégis amikor rá kerül a sor, kétségbe van esve,
Úgy látja olyankor, hogy e világban igencsak el van veszve.
Jó esetben van aki segíteni próbál, együtt érez, támogat ha tud,
Elhiheti amit mondunk, de át nem érezheti, amíg maga is olyan helyzetbe nem jut.
A küzdelmet sosem szabad feladni, mert akkor mindennek vége!
Ki kell tartani a végsőkig, s ha jól küzdünk ismét felragyog a mi napunk. Végre!
