Földünk minden színtere sok szépet rejt magában,
Ahová egy érző lélek elbujdoshat gondjában, bajában.
Nyugalom és virágok. Nagy szükség van rájuk. Igaz?
Rohanó életünkben ezen dolgok létezése egy kis vigasz.
Színek kavalkádja, illatok varázsa tölti be a "teret",
Némely pillanatban azt hihetjük, ennél szebb nem lehet.
Legyen parányi, vagy hatalmas, egyszínű, netán tarka,
Van amelyik árnyékban lapul, a másik meg felkúszik a falra.
Növekszik a mezőn, erdők rejtekében, tavak víztükre fölött,
Hegytetőkön, kopár fennsíkon, vagy sziklák hasadéka között.
Megnyugtatóak és szépek. Sokszor szebbet kívánni sem lehet.
Boldog pillanatokat az ember velük másoknak is szerez.
Orgona, bazsarózsa, jácint, tulipán és sorolhatnám végig,
Ám a szépséget, a "szívhez szólást" nem a nevekkel mérik.
Válasszon mindenki maga közülük, szíve és tetszése szerint,
Hisz szürke hétköznapjainkat ők teszik szebbé újból és megint.
