A kisfiú még csak három éves, mégis nagyon beteg.

Kórházi ágyán fekve azt kérdezi: "Ő haza mikor mehet"?

"Nemsokára kicsim". Válaszol az anyja. Arcán halvány mosoly.

Amint elfordul tőle könnybe lábadt szemmel, a nézése már komoly.



Tudja jól, hogy a gyermeke menthetetlen az orvosok szerint,

Abban reménykedik, a dokik is tévedtek máskor, talán ez most előfordul megint.

Visszanéz a csöppnyi testre: "Jön mindjárt apa,

Csak elment a kedvenc játékaidért haza".



A kicsi mosolyog, holott nagyon fáj minden tagja.

Hozzászokott, hogy a napi infúzió adagját ez időtájt kapja.

"Most el kell mennem, de nemsokára apával együtt jövünk hozzád vissza".

Miután két óra múlva visszatértek, a "szoba" üres volt, az ágy pedig "újrahúzott", tiszta.

Cím: Szomorú remény
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Kiss Gyula
Beküldve: January 21st 2012
Elolvasva: 925 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]