Üstökös száll az égen, s végtelen útját járja,
Az ember csak ritkán és akkor is éjszaka látja.
Ezüstös csóvát húz maga mögött a végtelen űrben,
Ki tudja hol volt a kezdete, s lesz e vége a galaktikus zűrben.
Mi emberek mások vagyunk. Tudjuk, hogy vannak határaink.
Ahogyan azt is, ha baj van, segíthetnek rajtunk barátaink.
Küzdenünk kell amíg élünk, még akkor is, ha sokszor félünk.
Nincs mit tenni, hiszen csak ebben a világban lehet élnünk.
Érzelmek sokasága tarkítja az életünk útját,
S néha megtaláljuk az igaz szeretet és tisztaság "kútját".
A fájdalmak mellett olykor boldog pillanatok kavarognak bennünk,
Ahhoz, hogy több legyen örömünk még sokat kell tennünk.
Az üstökös jön, s tova száll, talán üzenetet hoz nekünk.
A vágyakozás, s a remény, örökké itt él velünk.
Ha szeretünk, s szeretnek minket, minden percünk boldogabb,
Főképpen akkor, ha magad is igyekszel szebbé tenni a sorsodat.
