Az éledő természettel,
bomladozó farügyekkel
jelentkezik az a nyitány,
amely nyújt egy szimfóniát.
Lelket rezget pattogással,
egy cintányérnak hangjával
jelentkezik, ütemesen,
kiszámított szünetekkel.
Madársereg éles hangja,
akár egy hegedű húrja,
a lélek borzolásával
keveredik, összhangzással.
Lélek gyönyörködtetéssel,
al-, felhangok özönével,
bódulatba ringatással
tölt el, immár boldogsággal.
A természet csodás volta
a lélekkel van összhangba,
muzsikáló jelenléte
invitál a szeretetre.
A természet hangszerei,
amelyekre kell figyelni,
versenyeznek zenekarral,
lelkünk ráhangolásával.
Záróakkord csak attól függ,
hogy a lélek meddig hevül,
ezért nincs benne semmi trükk,
mivel az összhangba vegyül.
A boldogság nyújtásával,
a lélek gazdagítással,
érezve az állapotot,
melyet lelkünk egyensúlyoz.
