5.
Ildi vacsora után odaült Nagypapa mellé, és a padlásbeli kutatásra terelte a szót. Megmutatta a naplót és a leveleket tartalmazó mappát is. Nagypapa nosztalgikus mosollyal forgatta a kezében a naplót.
- Jól mondta Nóri, Ilonka a nővérem volt. Milyen szép lány volt! Valahol van róla egy fényképem, majd előkeresem. A faluban majdnem minden legény neki udvarolt, emiatt persze irigyei is voltak szép számmal. Rémlik, hogy valakihez férjhez akart menni, aztán hogy végül kivel is szökött meg, azt nem tudom. Én akkoriban Győrben voltam kollégista, és csak ritkán jártam haza. Nyugodtan elolvashatod a naplóját és a leveleket is, de nem hiszem, hogy sok érdekességről írt volna.
Ildi megnyugodva az engedélytől kényelmesen leült egy erős fényű olvasólámpa mellé, és kinyitotta a naplót.
1940. május 10.
Kedves Naplóm!
De furcsa, hogy ezt írom! Először is leírom, hogy lett nekem naplóm. Kató néni, aki édesanyám révén nagynéném és Pestre ment férjhez, hazalátogatott, és most két hétig nálunk vendégeskedik. Évek óta nem láttam, pedig nagyon kedvelem őt.
Egy gyönyörűszép vállkendőt kaptam tőle, de később, titokban egy üveg kölnivizet és ezt a könyvecskét is nekem adta. Megkérdezte, van-e szeretőm, mire én nagyon elpirultam. Erre nevetett, és azt mondta, neki nem is kell elmondanom, de ha nagyon bánt valami, vagy éppen ellenkezőleg, ha nagyon boldog vagyok, ebbe a naplóba leírhatom. A kölnit csak éppen kinyitottam, hogy meg tudjam szagolni, mert bele se merek gondolni, hogy édesapám mit tenne, ha megérezné rajtam. Úgyis mindig azt mondja, hogy egy rendes lányhoz nem illő, hogy ennyit cicomázkodik (pedig csak szeretem, ha rendben van a hajam, miért baj az?)
Kató nénivel kivirult az egész ház. Édesanyám mintha éveket fiatalodott volna, annyira örül a nővérének. Mihály öcsém is hazajött a kollégiumból, Kató néni könyveket hozott neki. Azóta szavát se hallani, állandóan csak azokat bújja.
Május 25.
Tegnap elutazott Kató néni. Furcsa, hogy csak két hetet volt itt, mert nélküle most nagyon üres a ház. Öcsi is visszament Győrbe, hát egészen egyedül vagyok most. Az idősebb testvéreimet húsvét óta nem láttam (ezt még nem is írtam, hogy öten vagyunk testvérek, de már csak mi vagyunk itthon Öcsivel, aki a legfiatalabb. De ha úgy vesszük, már ő sincs itthon, hiszen iskolába jár)
De a lényeget még nem is írtam: egyszerre két udvarlóm is van! Az egyik Almási Pista, aki ma megkérdezte, hogy vasárnap a mise után hazakísérhet-e. Mondtam neki, hogy nem, mit képzel, milyen lány vagyok én, hogy rólam pletykáljon a faluban az összes öregasszony. A másik fiú Bánfi Péter, aki jogásznak tanul Győrben, de most itthon van, és egész hosszan elbeszéltettünk, és csodálatos barna szeme van. Pista egyáltalán nem érdekel, de Péter! Azt hiszem, szerelmes vagyok!
Június 12.
Péterrel azóta a májusi nap óta levelezünk. Most Győrben van, a vizsgáira tanul, de azt írja, hogy nem múlik el nap, hogy ne gondolna rám! Közben Pista itt van, teszi a szépet, hiába mondtam már neki, hogy nem kérek belőle. De ha megyek valahova, mellém csapódik, és így kénytelen vagyok beszédbe elegyedni vele. Teri barátnőmnek igencsak tetszik, és mondogatom is neki, hogy inkább a Terivel sétáljon, ne velem, de ezt mintha meg se hallaná. Emiatt Teri is haragszik rám, azt mondja, hogy én csak kacérkodok a Pistával. De ha egyszer nem így van!
Július 23.
Péter itthon van a faluban, így szerencsére gyakran tudunk találkozni. Már szerelmet is vallott! Úgy néz ki, elrendeződnek a dolgok. Pista, most, hogy Péter velem van, Terinek udvarol. Terivel sokat beszélgetünk, álmodozunk- milyen jó lenne, ha egyszerre mennénk férjhez, egyszerre születne kisbabánk! Nagyon boldogok vagyunk mindketten. Csodálatos ez a nyár.
Szeptember 4.
Kedves Naplóm!
Sok minden történt azóta, hogy nem írtam. Teri barátnőm nagyon megváltozott. Szótlanabb, búskomorabb lett, és Pistát már látni sem akarja.
Péterrel sokat beszélgettünk a jövőnkről. Szeretnénk összeházasodni, és majd Győrben fogunk élni. Igazán nincs ellenemre a városi lét- annál is inkább, mert nagyon szeretnék varrónőnek kitanulni! Milyen jó is lenne egész nap egy szép, tiszta szobában szabni, varrni. És igazán azt hiszem, hogy meg tudnám tanulni. De erről a tervemről Péteren kívül még nem beszéltem senkinek, félek, kinevetnének érte. Péter viszont bíztat, aminek nagyon örülök. Nevetve mondta, hogy az első darab lehet a menyasszonyi ruhám. Bárcsak már összeházasodhatnánk! Nagyon nehezen telnek így a napok. De amiről most valójában írni akarok, az tegnap hajnalban történt. A teheneket fejtem, egyedül voltam az istállóban, amikor hirtelen megjelent Péter! Egy csokor őszikét hozott nekem, ami a kedvenc virágom. Megcsókoltuk egymást, és bele sem merek gondolni, hogy még mi történt volna, ha nem hallom meg apámat közeledni. Mielőtt Péter eltűnt volna, még megbeszéltük, hogy ma éjszaka ha sikerül kiszöknöm, akkor találkozni fogunk a kert végében álló diófánál! Nagyon nehéz normálisan viselkednem, hogy ne vegyenek észre semmit, amikor egyre csak azon jár az eszem, hogy mit készülök tenni.
6.
A három lány álmosan ült a reggelije fölött. Ildikó este sokáig bogarászta Ilonka naplóját. Nagyon szeretett volna választ találni a rejtélyre, hogy mi történhetett vele, de eddig semmi érdekeset nem rejtett a könyvecske.
A napló helyenként egész olvasható volt, máskor viszont nagyon nehezen haladt vele. Az volt Ildi benyomása, hogy Ilonka titokban, kevés fénynél, néha egészen sötétben írhatott, mert ilyenkor feltűnően dülöngéltek a sorok. Máskor nem is tintával írt, hanem ceruzával. Ez idővel annyira elhalványult, hogy néhány szó teljesen olvashatatlanná vált.
A lányok mára is strandolást terveztek. Az időjárás kegyes volt, nem volt kánikula, de kellemes meleg ígérkezett. Ildi az immár törzshelyükké vált stégre is magával vitte a naplót, gondosan a táskájába cipzározva, mert féltette a víztől. Az ikrek kezdték őt megszállottnak tartani, amiért egy ősrégi olvashatatlan könyvet bújik. Kati és Nóri rögtön beugrottak a vízbe, és jó messzire beúsztak a tó közepe felé. Már elhatározták, hogy a legelső adandó alkalommal vesznek egy-egy gumimatracot, és attól kezdve az egész napjukat a vízben fogják tölteni.
Ildi fejére tette a walkman fejhallgatóját, és a hasára fordulva, mosolyogva nézte pancsoló unokatestvéreit. Nemsokára hangos társaság érkezett- a múltkori fiúk voltak azok. Ahogy meglátták a lányokat, rögtön elhatározták, hogy a szomszéd stégre fognak letáborozni. Ildi próbált úgy tenni, mint aki tudomást sem vesz róluk, de közben a napszemüvege mögül lopva figyelte őket- vajon közöttük van Gábor? Sehol sem látta a fiút, amikor hirtelen árnyék vetült rá, és egy hang szólalt meg a háta mögött:
- Keresel valakit?
Ildi lekapta a fejéről a fülhallgatót, és riadtan fordult hátra. Gábor állt előtte mosolyogva. Ildi elvörösödve kapta el róla a tekintetét, és lábát a vízbe lógatva felült a stég szélére. A fiú még mindig mosolyogva leült mellé.
- Tudod, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak? Szia, Horváth Gábor vagyok. - mondta kezét a lány felé nyújtva.
- Széki Ildikó- mondta a lány kezet rázva. A fiú tenyere forró volt, és ahogy megfogta Ildi kezét, a lány úgy érezte, hogy lepkék hada röpköd a hasában.
- Remélem, nem gond, hogy ideültünk mellétek. A barátnőidet úgy látom, nem zavarja. - mondta Gábor, miközben az ikreket nézte, akik mellé közben beúsztak a fiúk, és nevetve fröcskölni kezdték egymást.
- Ők az unokatestvéreim, Kati és Nóri.
- Én is főleg a rokonaimmal vagyok itt. Az a szőke srác ott Roland, az öcsém, mellette Sanyi, az unokatesóm. A harmadik Laci, a haverom. Egy osztályba járunk. Te hányadikos vagy?
- Most voltam elsős a gimiben. És te?
- Most megyek negyedikbe. Mit hallgatsz? - kérdezte, és kinyitotta a walkmant, amiben egy fiúegyüttes kazettája lapult. Ildi elvörösödve kikapta a kezéből a kazettát és a táskájába rejtette. Hirtelen zavarni kezdte, hogy csak egy falatnyi bikini van rajta, ezért maga köré csavarta a törülközőjét, és úgy ült vissza a fiú mellé.
- Fázol?
- Nem.
- Nem fogsz leégni? Szívesen bekenlek.
- Köszönöm, nem kell.
Még csak az kéne, gondolta Ildikó, és a gondolatba is belevörösödött ahogy elképzelte, hogy a fiú ujjai a hátához érnek.
Hosszan hallgattak. Gábornak nagyon tetszett Ildi, de nem igazán tudta, hogyan viselkedjen vele. Még soha nem volt dolga ilyen félénk és szégyenlős lánnyal, aki minduntalan elvörösödik. Hirtelen ötlettől vezérelve beugrott a tóba, amivel tetemes vízmennyiséget fröcskölt Ildikóra. A lány lekapta magáról a törülközőt, és nevetve a fiú után ugrott. Beúsztak a többiekhez, ahol időközben hatalmas csata bontakozott ki. A srácok hoztak egy strandlabdát, amit a két csapattá alakult társaság dobált egymásnak, természetesen hatalmas kiabálás és fröcskölés közepette.
Délután, amikor mindenki fáradtan napozott a stégeken, Gábor ismét odaült Ildi mellé.
- Mit szólnál egy kerti bulihoz? Semmi extra, csak szalonnát sütünk, zenét hallgatunk...mondjuk holnap este? Akkor a nagypapám Győrben lesz a szüleimnél, csak későn jön haza, de amúgy sem zavarna. Eljöhetnétek mindhárman.
- Nagyon szívesen, de meg kell kérdeznünk otthon. -felelte Ildi mosolyogva.
Már alacsonyan sütött a nap, amikor a lelkiismeretes Nóri felkelt.
- Lányok, ideje lenne hazamenni.
A társaság szedelődzködni kezdett. Miközben hazafelé tekertek, Ildinek az járt a fejében, hogy rég érezte ilyen jól magát. Gábor társaságában egy rövid időre még Ilonka naplójáról is megfeledkezett.
7.
Ildi este folytatta a napló olvasását. Gondolatai egyre csak Gábor körül jártak, és úgy gondolta, Ilonka története legalább eltereli a fiúról a figyelmét, ugyanis amikor csak Gáborra és a holnap esti találkozásra gondolt, lepkék szöktek a hasába.
1940. Szeptember 7.
Apám azt hiszem, sejt valamit, mert állandóan érzem, hogy figyel. Ezért nem tudtam előbb írni sem.
Vagy csak a lelkiismeretem űz? Nem érzem úgy, hogy rosszat tettem volna, hiszen Péter a vőlegényem, és szeretjük egymást. Feleségül fog venni, ez csak idő kérdése. Igaz, édesapámtól még nem kérte meg a kezemet, de bizonyára ez is hamarosan meg fog történni. Megígérte, tehát így kell lennie!
Szeptember 16.
Kató néni, az ég áldja érte, csomagot küldött. Nem is akármi volt benne! Ruhaanyagokat küldött, nagyon szépeket- kijön belőlük egy-egy vasárnapi ruha édesanyámnak és nekem. De küldött egy ruhára való hófehér selymet és csipkét is. A levélben azt írja, hogy nem tudja, van-e udvarlóm, de az semmiképp nem árthat, ha van itthon menyasszonyi ruhának való. Nagyon boldog voltam! Legszívesebben rögtön elkezdeném varrni! Édesanyám is örült neki- ő titkon reménykedik benne, hogy Almási Pista megkéri a kezemet. Hát arra várhatnak, hogy én Pistának valaha is igent mondjak.
Október 1.
Valami nincs rendben. Bele sem merek gondolni, de attól tartok, hogy bekövetkezett a legrosszabb, és annak a titkos találkának Péterrel következménye lett. Nagyon meg vagyok ijedve. Ha erre apám rájön...
Október 13.
Most már biztos, hogy baj van. Összeszedtem minden bátorságomat, és Terinek elmeséltem, hogy mire gyanakszom. Meglepetésemre sírva fakadt, és bevallotta, hogy vele is ez történt, mert amíg én Péterrel voltam elfoglalva, addig Pista neki kezdett udvarolni. Ezért olyan boldogtalan hát nyár óta! Azt mondta, hogy ismer egy asszonyt, aki segített rajta, és ha akarom, elvisz hozzá. Nem akarom! Engem Péter feleségül fog venni, ebben teljesen biztos vagyok!
Anyám áldását adta, hogy varrni kezdjem a menyasszonyi ruhámat. Természetesen ő nem tud semmiről, eddig sikerült előtte eltitkolni- bár néha úgy érzem, gyanakszik. Istenem, mi lesz velem?
Október 27.
Megírtam Péternek, hogy baj van. Azt válaszolta, hogy a szülei már kiszemeltek számára egy lányt- én is ismerem, nem túl szép, de nagyon kedves lány-, de ne aggódjak, mert engem szeret. Majd beszél az apjával, és engem fog feleségül venni. Teri szerint ne higgyem egy szavát sem, a férfiakban nem lehet megbízni. De ha én bízni akarok! Tudom, hogy szeret!
November 12.
Péter nem válaszol a leveleimre. Talán már tényleg nem szeret? Tényleg azt a lányt fogja feleségül venni? Annyira el vagyok keseredve, hogy engedtem Teri rábeszélésének, és holnap elmegyünk ahhoz az asszonyhoz, mert ezt sokáig már nem lehet titokban tartani. Anyám napok óta furcsán néz rám, biztos vagyok benne, hogy tudja. Bárcsak szólna valamit! Nagyon félek...
8.
Ildikó a tükör előtt állt, és kritikusan mustrálta magát. A születésnapjára kapott ruhát viselte, hosszú, szőke haját feltűzte a feje tetejére. Vajon tetszeni fog Gábornak? Az ikrek már elkészültek, és csak Ildikóra vártak. A lány fáradtan sóhajtott, beletörődve, hogy a szeplőkön nem lehet változtatni, és jelezte, hogy indulásra kész.
Út közben nem beszélgettek sokat. Ildi gondolatai egyre csak Ilonka körül jártak. Olyan közel érezte magához a lányt, mintha a barátnője, sőt, a testvére lenne. Azt számolgatta, hogy Ilonka mennyi idős lehetett, amikor a naplóját írta. Az iskolai bizonyítványából tudta, hogy 1923-ban született. Akkor hát 1940-ban tizenhét éves volt, csak két évvel idősebb nálam, gondolta Ildi megborzongva.
Gábor nagypapája a szomszéd utcában lakott, így a három lány gyorsan odaért. Hogy ne érkezzenek üres kézzel, Nóri, aki nagyon szeretett főzőcskézni, a délutánt pogácsa sütéssel töltötte. Gábor már messziről észrevette a lányokat, és sietett a kapuhoz. A társaság már a tűz körül ült. Laci a nyársak elkészítésével volt elfoglalva, a másik két fiú pedig a magnó körül tett-vett, és elmélyülten válogattak a kazetták között. A kezdeti zavart hangulat gyorsan feloldódott, a fiatalok ott folytatták a beszélgetést, ahol előző nap a strandon abbahagyták.
Ildi és Gábor a hintaágyba telepedtek le. Gábor még életében nem találkozott ilyen szótlan lánnyal. Törte a fejét, hogy milyen témáról tudna vele beszélgetni. Ildikó pedig mélyen átkozta magát, hogy nem képes semmiségekről órákig csacsogni, mint a legtöbb lány. Mennyivel könnyebb lenne! A fiú végül megkérdezte, hogy mit olvasott Ildi tegnap a strandon. Emlékezett rá, hogy egy fura kis fekete könyvecskét látott a lánynál. Ildikó elmesélte, hogyan talált mindenféle régi holmit a padláson, és hogy megragadta a fantáziáját a napló, illetve rég eltűnt rokonának a története. Gábor a homlokát ráncolta.
- Széki Ilona...mintha már hallottam volna ezt a nevet. Talán a nagyapám emlegette. Persze akkoriban nagy botrány lehetett belőle.
- Nem igazán tudom, papa nem mondott róla sokat. Gondolom, azután nem sokkal jött a háború és mindenki azzal volt elfoglalva. De még ha titokban férjhez is ment ahhoz a fiúhoz, egy idő után igazán írhatott volna levelet, nem?
- Az egy más világ volt, elég nagy szégyennek számított csak így megszökni. Meg az is lehet, hogy a szülei tagadták ki. Ahogy látom, téged nagyon megragadott a története- mondta Gábor a lányra mosolyogva.
- Csak sajnálom szegényt. Meg érdekel, hogy mi lett vele. Talán még mindig él.
A tábortűz körül közben tetőfokára hágott a hangulat. Az ikrek egyfolytában kacagtak a fiúk tréfáin, akik egymással versenyezve próbálták minél nagyobb poénokkal megnevettetni a lányokat. Kati és Nóri erre az estére teljesen egyformába öltözött, és cinkosan vigyorogtak egymásra, amikor a fiúk rendre összekeverték őket. A buli majdnem éjfélig tartott. Gábor hazakísérte a lányokat.
Amikor a ház közelébe értek, Kati és Nóri egy nyilvánvalóan átlátszó indokkal előreszaladt. Ildi egyedül maradt Gáborral, aki óvatosan megfogta a lány kezét, és lassan sétáltak hazafelé. A kapuban egymás felé fordultak. Ildi szeretett volna mondani valamit, de Gábor szemébe nézve nem tudott megszólalni. Egyre közelebb érezte magához a fiút, végül becsukta a szemét, és már nem látott semmit.
9.
November 13.
Ma Teri elvitt ahhoz a szörnyű boszorkányhoz, akit „angyalcsináló” néven emlegetnek. Durván megtapogatta a hasamat, aztán levezetett a pincébe, ahol csupán egy vérfoltos lepedővel letakart ágy volt. Lefektetett az ágyra, és felhajtotta a szoknyámat, ám amikor megláttam, hogy milyen eszközzel közelít felém, felpattantam, és felszaladtam a lépcsőn. Sírva, szó nélkül hagytam el a házat. Teri utánam szaladt, és csitítva átölelt. Próbált a lelkemre beszélni, ne legyek buta, most kell elvégezni, amíg lehet. Mi lesz ha megtudják? Mi lesz, ha megszülöm a gyereket, ki fog engem feleségül venni? Szájára vesz a falu, és a kutyának nem fogok kelleni. Tudom, hogy igaza van, és ez volna a helyes, de nem mertem megtenni. Bárcsak Péter feleségül venne! Bárcsak minden rendbe jönne! Szeretnék jövőre ilyenkor Bánfi Péterné lenni, és a kisbabámat ringatni.
December 8.
Most aztán igazán bajban vagyok. Találkoztam Péterrel, aki biztosított szerelméről, de azt kérte, értsem meg, egyelőre nem vehet feleségül, mert akkor az apja kitagadná. Ígérte, hogy majd beszél vele, elmondja nekik, hogy szeretjük egymást, de én nagyon elkeseredtem. Tudom, hogy a faluban összesúgnak az emberek a hátam mögött. Ráadásul megint felbukkant Pista, aki azt mondta, felejtsem el ezt a nagyképű szamarat, aki bolondot csinál belőlem, ő így is elvesz. Azt mondta, hogy vasárnap eljön, és illően megkéri a kezemet apámtól, de ha nemet mondanék, úgy elmond a szüleimnek mindent.
December 9.
Bármi történjék is, megfogadtam, hogy kitartok Péter mellett. Elmondtam apámnak és anyámnak, hogy milyen bajba kerültem. Anyám nem lepődött meg, csak sírdogált, jól gondoltam, hogy rájött már régebben. Apám viszont úgy ordított, hogy zengett belé a ház. Azt mondta, hogy Bánfi Péteréknél már megvolt az eljegyzés múlt héten, ezért ne is számítsak rá, hogy elvesz, de az Almási Pistát még megfoghatom magamnak, ha egy kis szerencsém van, és akkor elkerülöm a legnagyobb szégyent. Még a napokban beszélni fog Pistával a dologról. Nem mertem mondani semmit, de az biztos, hogy én inkább meghalok, de nem megyek Pistához.
December 14.
Végre jó hírt kaptam! Olyan boldog vagyok! Péter írt, hogy holnap este találkozzunk, és megszöktet! Azt írja, hogy csak a legszükségesebbeket csomagoljam össze, hátul, az istállóknál vár rám éjfél után, és a legelső hajnali vonattal utazunk Győrbe. Megérte hát kitartani, ellenállni mindennek és várni rá! Bár mindenki az ellenkezőjét állította, nekem volt igazam, aki mindig csak azt hajtogattam, hogy szeret. Kedves Naplóm, mikor legközelebb írok, bízom benne, hogy már Bánfi Péterné leszek.
Ennél a bejegyzésnél szakadt meg a napló. Ildi átlapozta az egész könyvecskét, de ezután már csak üres lapok következtek. A lány megosztotta az olvasottakat az ikrekkel, és immár együtt találgatták a történet végkifejletét. Mi történhetett? Ilonka hozzáment Péterhez? Akkor miért nem írt többet? Talán otthon felejtette a naplóját? Elképzelhető. De miért nem írt levelet? Kati a homlokát ráncolva gondolkodott.
- Talán megszöktek, összeházasodtak, aztán Ilonka korán meghalt, még mielőtt írhatott volna a szüleinek.
- Tudjátok mit? Kérdezzük meg a mamát, hogy tud-e valamit Teriről. Ha a szüleinek nem is, de neki biztosan írt.
