Vissza a hétköznapokba
Borzasztó érzés volt visszacsöppenni az iskolai menetrendbe. Már az első napot alig bírták ki. Belehaltak volna, ha aznap nem találkozhatnak a fiúkkal. Mostantól nem tölthették azzal a napjaikat, amivel akarták. Az első nap rengeteg dolguk volt a suliban. Utána kellett járniuk, van-e újság, de óriási meglepetés érte őket. Nemhogy saját lapja volt a sulinak, hanem rádiója is. Minden tanteremben voltak kis hangfalak, és kicsengetés után zene szólalt meg és műsorvezetők. Bemondták, hol milyen bulik lesznek hétvégén, mi újdonság történt aznap, és egyéb infókat hallhattak a diákok.
A lányok besétáltak órák után a „szerkesztőségbe”, ami az igazgatói iroda mellett helyezkedett el. Előadták, hogy szeretnének részt venni az újságírásban, és ismernek egy zenekart, akik péntekenként a „Something Dark” nevű helyen játszanak. Jessica megmutatott egy párat a fényképekből. Nemsokára előkerült a fiúkkal készült interjú is, mivel vevők voltak rá. Végzős diákok készítették az újságot, és a városi fénymásoló szalonban kaptak némi kedvezményt.
Azonnal meglátták, hogy a lányok munkájával színesíteni tudják a kiadványt, és a munkájukat is csökkenthetik. Örültek az új infónak is, hogy van még egy zenekar a városban, mert a másik banda, aki fellép, nem rockzenét játszik. Így aztán lelkesedtek az ötletért, hogy a sulibulit feldobhatják egy új fellépővel.
A Wellington-lányok odáig voltak az örömtől, amikor hazamentek.
Elújságolták a szülőknek, és nem bírták ki, hogy a fiúkat ne értesítsék. Engedély nélkül viszont nem mertek menni, csak egy vacsorára mehettek az étterembe. Sarah és Stephen lelkükre kötötte, hogy a kilengés be lesz fejezve, tízre legkésőbb otthon legyenek, és péntek estig már sehová nem mehetnek. Visszavették a hétköznapi szigort.
Jessica mindenképp menni akart, mert Mike dolgozott. És Tom is. Cynthia csak úgy velük tartott, gondolta, beszélget Maggie-vel. Billy-vel is sikerült telefonon beszélnie, mert anyukája hazacsörgött neki, amikor a lányok megérkeztek. Cynthia megkérdezte, vacsorázna-e velük, de Billy arra hivatkozott, hogy éppen „alkot” és most dalt ír. Nem akarja megszakítani. Mégis sokáig beszélgettek, Cynthi-nek már kezdett kihűlni az ebédje, amit a testvérei rendeltek neki. Elmesélte a fiúnak, mit intéztek aznap. Billy sokkal jobb hangulatban vette kezébe újra a gitárt.
Cynthia pedig kíváncsian várta a péntek estét, amikor majd hallhatja a dalt.
Az első pár napban futótűzként terjedt a hír, hogy a Wellington-ikrek ebbe a városba költöztek, és ebbe a suliba fognak járni. A lányokat megviselte, hogy ennyire lerohanták őket hirtelen. Ekkor Cynthiának eszébe jutott Julie. Igazság szerint Billy-nek is, de nem tudta, Julie odajár-e még. Tudta, hogy valahogy meg kéne tudakolnia, mi van most vele, de nem akarta Cynthiát sokkolni.
Cynthiában felrémlett, hogy Billy azt mesélte, hogy egy suliba jártak. Maggie pedig már elárulta, hogy most ők is ott tanulnak, ahol Julie. Cynthia elsápadt egy másodpercre, amikor ez felmerült.
Aztán kérte Billy-t, hogy hozzon egyik délután az étterembe egy fényképet a lányról. Biztos volt benne, hogy emlékszik majd rá, ha meglátja a suliban is.
Billy és Cynthia kettesben ebédelt egyik nap és a fiú előszedte a képet, a lány pedig memorizálta az arcot. Beszélgettek, és Billy részletesen elmesélte végre, hogyan ismerkedtek meg, és hogyan szakítottak. A lány figyelmesen hallgatta, aztán óvatosan elmondta, hogy fiúval látta, tehát tényleg azért szakíthatott Billy-vel, mert mást szeret. Látta ugyanis a szünetekben Julie-t, de gyorsan elfordult, hogy ne vegye észre, hogy meglátta. Billy várta, hogy most talán Cynthia is mesél David-ről. És megtört a jég! Cynthia is elmesélte a drámáját David-del.
Az első hónapban még nem volt annyira szörnyű az iskolai élet, mert kevés házit adtak, de tanulni már ekkor is elég sokat kellett.
Nem csak a nyári időbeosztásuk és szabadságuk hiányzott, hanem az esti randik is. A péntek és szombat esték miatt szenvedték végig a hétköznapokat. Még Cynthia is nagyon hiányolta Billy-t.
A fiúk alig várták az első hétvégét és az élménybeszámolókat a suliról, az új barátnőkről és a pasifelhozatalról.
Péntek este a koncert előtt a lányok betelepedtek az étterembe. Tom és Mike dolgozott, Billy az esti koncertre készült otthon. Maggie felhívta kisfiát, hogy Cynthiával beszélhessenek egy pár szót. Aztán Cynthia ott maradt a pultnál, hogy ne legyen „ötödik kerék”, amikor testvérei a párjukkal töltik az időt.
Együtt vacsoráztak, Mike kiszabadult a konyhából, Tom pedig leült hozzájuk. Maggie átvette a munkát fél óra erejéig. Cynthia próbált segíteni neki, ami ugyan teljesen szabálytalan volt, de közben beszélgethettek. Cyn remélte, hogy nem „újraforgatja” azt a szerepét, amikor felszolgálás közben a vendégre kellett borítani az ebédet. Inkább a mosogatáshoz állt oda, ott kevesebb bajt okozott.
Jessica kuncogva mesélte apró kis flörtjeit, de Mike nem dőlt be neki. Ők kissé harsányabban viselkedtek a másik párosnál, hamarabb is oldódtak, szinte semmi korlát nem volt köztük, és nyíltabban flörtöltek egymással, nem titkoltak egymás előtt semmit. Etették egymást, és gyakran gyors csókokat váltottak. Vacsora után pedig le is léptek, hogy ők is kettesben lehessenek, és Liz érzelmeit is hagyják kibontakozni.
Liz először diszkréten nézegette a szeme sarkából Tom-ot, és csendben egymás között suttogtak. Liz ekkor érezte igazán, mennyire hiányzott neki a héten a fiú. Most hogy itt ült mellette, szívesen vette, hogy amikor a tányér fölé hajolt, a fiú igazgatta a haját, és simogatta. Liz alig tudott enni, mert a torkában dobogott a szíve. Elővette Cynthia trükkjeit: beszéddel terelte el zavaráról a figyelmet. És amikor Tom mesélt a hét történéseiről, figyelmesen hallgatta. Feltűnően különbözőek voltak, de egyre erősebb volt köztük a vonzalom.
Cynthia néha rájuknézett a pult mögül, és ugyanazt a vívódó és mégis vágyakozó arckifejezést látta húgán, mint néha a tükörben, amikor ő Billy-ről tanakodott.
Maggie pedig Cynthiát figyelte. És csendben örült. De még nem akarta megosztani Billy-vel, milyen következtetésre jutott. Ő is hagyta, mint Cynthia, hogy egy kicsit bizonytalankodjon. Mesélt a lánynak Billy gyerekkoráról, Barbaráról, de meg sem említette a falon lévő képeket. Óvatosan belement a Julie-témába, itt inkább Billy viselkedését hangsúlyozta, és azt, hogy Billy mi mindent megtett a lányért, és mennyire szerette. Éreztetni akarta, hogy a fiú érte is sokat tenne, és fejlődőképes.
Cynthia rákérdezett, mennyire állt nehezen talpra, hogy viselte a szakítás utáni időszakot. Billy képes volt tiszta lappal indulni nála, és Julie-n már régen túlvan. És bár nagyon mélyen maga alatt volt, már nem a múlton rágódik, mer kockáztatni. Talán Cynthia is eljut majd egyszer arra, hogy félretesz mindent és rákoncentrál a fiúra, és kísérletezik, mire jutnak együtt. De ehhez le kell győznie önmagát és a félelmeit. És az előítéleteit.
Alig telt el pár hét az iskolai évkezdésből, az ikrek jó hírt kaptak: Billy-éket meghívták a suliba játszani.
Billy – mint a „bandavezér” – meghívást kapott az igazgatói irodába, hogy megbeszéljék a részleteket.
- Mint a régi szép időkben. Az igazgatóiban van jelenésem. – vigyorgott, amikor megkapta az értesítést.
Mivel nem lehetett péntekre tenni a koncertet, mert az Billy-éknek mindig foglalt volt, ezért a csütörtök estében egyeztek meg.
Billy tudta, hogy hülyén érzi majd magát a fellépésen, furcsa lesz abba a suliba visszamenni, amit otthagyott. És érdekes lesz ugyanazt a lányt látni, aki egyszer olyan fontos volt neki.
És a repertoárjuk nagy része még mindig a Julie-hoz írt dalokból állt.
Julie-nak egy barátnője vitte a hírt, hogy Billy „visszajön” a suliba. Hirtelen nem tudott dönteni, megnézze-e Billy-éket játszani. Azt már a tanév elején elújságolták Julie-nak, hogy a Wellington-ikrek ideköltöztek a városba, és ebbe a suliba járnak. Julie nem akart egyikkel sem találkozni, se Billy-vel, se Cynthiával az iskolaidőn kívül. Szerencsére legalább osztálytársak nem voltak. Már ő is messziről meglátta Cynthiát, de nem tudta megkülönböztetni a lányokat, ezért sosem tudta, melyik ikerlányt látja éppen. Kíváncsiságból – remegő gyomorral ugyan – elment a koncertre a barátjával.
Aznap minden szünetben bemondták a sulirádióban, hogy este koncert lesz, az iskola régi diákjai ismét tiszteletüket teszik a régi falak között. De másnap megint suliba kell jönni, és majd beszámolnak a megmozdulásról.
A lányok hazaszaladtak ebédelni, Jessica betárazta a fényképezőgépet, Liz a jegyzettömböt vette magához, Cynthia pedig próbálta lenyugtatni magát, mert félt, hogy összefut Julie-val. És mi lesz, ha ezek ketten újra egymásra találnak? A gondolatra, hogy esetleg Billy újra beleesik Julie-ba, összeszorult először a szíve, aztán a gyomra. Próbálta emlékeztetni magát arra, amit Maggie mondott és lassan megnyugodott. Összeszedte magát, és elhatározta, hogy jól fogja érezni magát ma este is. Gyorsan elkészültek és indultak vissza, hogy még a „tömeg” előtt odaérjenek és segítsenek a fiúknak visszailleszkedni az iskolai falak közé.
Billy-ék aznap délutánra kimenőt kértek, pár órával előbb eljöttek az étteremből, bepakoltak a kocsiba, a helyszínre szállították a felszerelést és beállították. Tesztelték a hangzást, hangoltak, hogy minden rendben legyen, mire érkeznek a többiek.
Billy örült, hogy maga mellett láthatja Cynthiát, de látszott, hogy a lánnyal valami nem stimmel. Bárhogyan próbált magára nyugalmat erőltetni, nem sikerült. Igyekezett elfoglalni magát, például hozott a fiúknak ásványvizet, mert megfigyelte, hogy koncert közben kimelegszenek és néha a palackokhoz nyúlnak.
Billy, mielőtt elfoglalta volna magát a színpadon, odament Cynthiához és megszorította a kezét.
- Kívánj nekem sok szerencsét. Most nagyon izgulok. Ez nem egy hagyományos koncert lesz.
- De igen, ugyanolyan jók lesztek, mint eddig. Csak nem a megszokott közönség.
Jessica is váltott még néhány gyors csókot Mike-kal, és Liz is adott szerencsecsókot Tom-nak.
Lassan kezdtek visszaszállingózni a fiatalok a suliba. Tudták, hova kell menni, és kíváncsiak voltak.
Mike-ot és Tom-ot többen felismerték, mert ők hagyták el később a sulit. Az ismerősök sorban odamentek a fiúkhoz, hogy „felelevenítsék” és megújítsák a barátságot.
Az ikerlányok elfoglalták a szokásos törzshelyüket.
Billy akkor intett a fiúknak, hogy kezdenek, amikor már úgy látta, hogy elegen vannak. Meglepődve tapasztalta, mennyien kíváncsiak rájuk: sokkal nagyobb csapat gyűlt össze, mint a klubban péntek esténként. Üdvözölte őket, jó szórakozást kívánt, közben körülpillantgatott, hátha meglátja valahol Julie-t, de először nem találta meg. Cynthia észrevette, hogy Billy keresgél, és sejtette is, hogy kit, így a szokásos szorító érzés vette őt elő.
Óvatosan és diszkréten körülkémlelt ő is.
A fiúk a húrok közé csaptak. Időrendi sorrendben játszotta a dalokat, hogy ha Julie itt van, szembesüljön azzal, hogy Billy már kigyógyult belőle. A számok között Billy mindig nyomott valami átvezető szöveget, hogy tudjon nézelődni. Meglátta Julie-t, és a lány is figyelte őt egy ideje.
A lány látta, hogy Billy milyen jó előadó, és büszkeség töltötte el, hogy a színpadon látja. Magában azt kívánta, bár sose hagyná abba a fiú a zenélést, mert a siker fontos számára. Pár perc múlva felfedezte, hogy Billy tekintete visszavándorol az első sorokba és ekkor látta meg a három egyforma lányt.
Csak egy-két szerelmes dalt játszottak, aztán a „Vágy” természetesen nem maradhatott el, de ekkorra Billy figyelme már rég visszatért Cynthiához. Cynthia észrevette, hogy nem annyira felhőtlen és bensőséges a hangulat, mint a klubban, mintha mindenki egy kicsit feszültebb lett volna. És a hátában is érzett valami furcsa szúrást, de nem mert hátranézni. Tudta, hogy Julie megérkezett és figyeli.
Az ikrek benn álltak a tömegben, bár az első sorban, és hallották, ahogy néhány elsős-másodikos lány összesúgott mögöttük, vagyis elég hangosan beszéltek, hogy túlkiabálják a zenét:
- Milyen helyes az énekes! Kíváncsi vagyok, van-e barátnője!
- Menj oda hozzá majd, és kérdezd meg. Kérj egy autogramot.
- Meg is teszem!
Cynthia ekkor jött rá, ha Billy barátnője lenne, el kéne viselnie a koncerten a rajongókat. És le kellene gyűrnie a féltékenységét. Viszont Billy vajon hogy fogadja majd a filmjeit, hiszen ő nemsokára eléri azt a kort, hogy csókjeleneteket forgathat. Elhatározta, hogy erről majd beszélget a fiúval. Illetve most még nem annyira lényeges, majd csak akkor, ha már együtt járnak. Egek! Az jár a fejében, mi lesz, ha már…
A koncert végén a fiúk elbúcsúztak, és kezdték összerakni a felszerelést. Voltak néhányan, akik odamentek hozzájuk, hogy pár szót váltsanak velük, a lányok pedig ujjongva próbálták kiszedni belőlük, hogy hol lehet őket látni. Különösen az elsősök voltak nagyon kitartóak. Az ikrek arra gondoltak, hagyják kibontakozni a „rocksztárokat”, hadd szokják a rajongótábort és a felkínálkozó csitriket.
Az ikerlányok kicsit felszívódtak, és a termen kívül próbálták összehozni, mit írjanak az újságnak. Jess és Liz próbálta Cynthia figyelmét elterelni Billy-ről és Julie-ról.
Julie is odament Billy-hez és gratulált neki a fellépéshez, a zenekarhoz, meg hogy jól alakult az élete. Amikor Cynthia visszajött, meglátta őket beszélgetni. Figyelni kezdte őket. Billy egyszer elemelte a tekintetét Julie-ról és meglátta Cynthiát. Julie követte a tekintetét és elsápadt, amikor meglátta a „Poszterlány”-t. De csak a köztük lévő látványos különbség miatt érezte magát furcsán, maga a lány szimpatikus lett neki. Billy a kezét nyújtotta Cynthia felé, hogy jöjjön oda hozzájuk.
A két lány mereven nézte egymást, és Billy bemutatta őket egymásnak. Cynthia barátságosan üdvözölte „riválisát”, de igyekezett átlagos lány kinézetet ölteni, nem akart fensőbbséget éreztetni Julie-val. Elmondta, hogy mennyire tetszenek Billy dalai, és megkérdezte, neki hogy tetszett a koncert. Aztán ráterelte a szót az újságra, hogy majd nemsokára készen lesznek a képek, és a cikket is olvashatja. Aztán segített Tom-nak és Mike-nak csomagolni, mert az ikertestvérei is ott ólálkodtak a fiúk körül.
Hazafelé Cynthia kifaggatta Billy-t, milyen volt Julie-t újra látni. A fiú elmosolyodott, amikor a kérdés elhangzott. Megsimogatta a lány arcát és incselkedve megkérdezte:
- Miért kérdezed? Féltékeny vagy?
- Nem. Kíváncsi.
- Nekem furcsa. Mármint hogy hihetetlen, hogy milyen messzire kerültünk egymástól. És már nem érzek semmi vonzódást, pedig nagyon odáig voltam érte.
Cynthia bólogatott, és arra gondolt, ha ő találkozna most David-del, vajon ugyanezt érezné-e.
Másnap amikor a suliban Cynthia meglátta Julie-t, ráköszönt, Julie pedig intett neki. Óvatos távolságtartással ugyan, de barátkozni kezdtek.
Októberben Cynthia kapott egy nagyon jó ajánlatot az ügynökétől. Átvette a forgatókönyvet, és még aznap délután nekiállt elolvasni. Este Billy érkezett hozzá, ekkor Cynthia még bele volt bújva a krimijébe.
Billy mostanában úgy járt hozzájuk a szabadnapján, mintha ajándékot kapna. A lányos szülők már elfogadták a jelenlétét, néha felszaladhatott a szobájába, mert bizalmat szavaztak neki. Mint ahogy Cynthia is, de barátságszinten.
Amikor Billy megérkezett, Cynthia még fenn piszmogott a szobájában. A fiú először körülnézett a hallban, üdvözölte az éppen otthon tartózkodókat, Sarah pedig leültette őt a konyhában és üdítőt töltött neki. Ekkorra már mindenki tudta, hogy Cynthia taktikázik, neki viszont fogalma sem volt arról, hogy a többiek átlátnak rajta.
- Cynthia nem is tudja, milyen szerencséje van vagy lehetne veled.
- De tudja, csak nem érdekli.
- Ne felejtsd el, hogy nagy színésznő. Némelyik alakítása Oscar-t érdemelne.
- Reméljük, előbb-utóbb kap is majd egyet.
- Na ez az, ami nem érdekli. Az elismerés. De talán később megváltozik a véleménye a sztárságról.
- Neki ez nyűg, mi pedig a fiúkkal alig várjuk, hogy valami eredménye legyen a küszködésünknek és előbbre jussunk.
- Csak várd ki a végét. Szerintem jók az esélyeitek. A kis hercegnő alakításainak pedig ne dőlj be!
Később Billy bekopogott Cynthiához. Látta, hogy a lány mivel foglalatoskodik, és kérdezgetni kezdte, milyen lesz a film.
- Látszólag rövid szerep. Az első húsz percben meghalok.
- Tényleg? És hogy?
- Azt nem árulom el, de randa halál lesz.
- És csak ilyen rövid ideig mutatnak téged?
- Ne rémüldözz, nem. Ahogy folyik a filmben a nyomozás, úgy mutatják az eseményeket, ahogy történtek.
- Üldöznek és sikítozol majd?
- Igen, biztosan! Egy modell-lányt játszom, akit rejtélyes körülmények között eltűnik, és holtan kerül elő.
- Láthatom? – csillant fel Billy szeme és a remény.
- A filmet vagy a forgatást? Mármint el akarsz jönni?
- Azt ígérted, megnézhetlek egyszer.
Cynthia bólintott és beleegyezett, hogy először ő elutazik az első olvasópróbára, és beszél a rendezővel, aztán a többit meglátják.
- Kérdeznék valamit. Ha elutazol, hiányozni fogok neked?
Cynthia felnevetett és kihívóan Billy-re nézett. Újabban picit flörtölt vele, már nem feszélyezte, hogy esetleg bántja. Persze sosem vetette el a sulykot, mint Jessica.
- És én neked?
- Tudod, hogy igen. Zavar még?
- Tudomásul veszem. De én még nem vagyok magamban biztos. Most ki fog derülni, hogy ha hiányzol, akkor milyen minőségben.
- Hú, lefordítanád ezt hétköznapi nyelvre? Nem kell ezt ennyire tudományosan megmagyarázni.
- Úgy értem, hogy nem tudom, nekem hiányzol majd, vagy csak az egomnak. Csak mert jólesik az önérzetemnek, hogy körülöttem… úgymond legyeskedsz.
- Muszáj ezt elemezgetni? Én tudom, hogy hiányzol, ha nem vagy itt, sokat gondolok rád és ennyi. Nincs ezen mit boncolgatni.
- Igazad van, de én ilyen alapos vagyok. És szőrszálhasogató. Biztosra akarok menni és nem akarlak átejteni. És azt sem tudom, hogy ez a fellángolásod a színésznőnek szól, vagy a lánynak.
- Ennyi idő alatt nem derült ki?
- Hát… De ha velem jönnél, hogy derülne ki, hogy hiányzol-e?
- Mennyi időre mész?
- Több hónapra, az idő ott másképp telik. Decemberben itthon leszek. Karácsonykor biztosan nem forgatunk majd. És lehet, hogy közben kapok egy-egy szabad hétvégét, és hazalátogathatok.
Folyt.
