Elindult a vonat,messze viszen nagyon,
Kattogva robog a hosszú vasúton.
A lelkem is száguld,nincs percig se nyugtom,
Vissza száll tehozzád,édes kis angyalom.
Ha távol megyünk is egymástól kedvesem,
Szivünk együtt dobog,kalimpál hevesen.
Nem távolitja el őket soha semmi,
Összeforrtak ketten,jöhetne már bármi.
Szép a táj mindenütt,amerre elmegyünk,
Szembe foly az Olt is,nagy boldogan velünk.
Tavasz van odakint,a természet újul,
Csak az én szivem fáj,és sokszor feljajdúl.
Itt,a csiki völgyön,Tusnádtól fel végig
A dombok oldalán sok kis virág diszlik.
Olyan egy egy helyen a dombnak oldala,
Mintha valóságos virágszőnyeg volna.
Sok a fehér virág,sárga meg ibolya,
Gyöngédségük szivem oly nagyon meghatja.
Szeretném az összest nagy csokorba szedni,
S szivem szerelmével néked elküldeni.
Érted imádkozom,édes kicsi Szentem:
Vigyázzon rád Isten minden tekintetben.
Gondolj rám is néha,ha időd van,kérlek,
Mert én nálad nélkűl,talán nem is élek.
Dús fenyvesek közözz kanyarog a vonat,
S mellettünk csillogón,most a Maros vágtat.
Csillogó vizében szép szemedet látom,
S szivemnek mélyéből hozzád száll sóhajom.
