A sötétség nagyon sokszor a legjobb tanácsadó
nappali életünkre, és valóban szókimondó
kritikájával, elszigetelvén a környezettől,
ezzel lehetőségeket mutat fel az élettől .
Alvás közben is, amikor csak mi vagyunk magunkkal,
vitába szállunk a napi tapasztalatainkkal,
kibővíti, sokszor, más megoldások sokasága,
amely nem más, mint az agyunk alfa szintű tanácsa.
Így halasszuk a megoldást bonyolult kérdésekben,
hogy „alszom egyet rá és csak azután határozok”,
ezáltal sikerül magunkra találni mindenben,
mivel megálmodva jönnek a helyes megoldások.
A sötétség leple alatt, sokszor, ránk száll a magány ,
amelytől elalvással szabadulunk meg igazán,
és álmainkban átéljük eddigi életünket,
magány helyett megleljük régi ismerőseinket.
E nélkül, minden egyhangú lenne az életünkben,
nem vizsgálhatnánk a történteket agyunk részében,
szegényebbekké válnánk a megoldások tükrében,
életünk színezete foszlana így a semmibe.
Az éjszakáknak változata nagyon is jó dolog,
mert csak ez által lehetünk mi igazán boldogok,
nappali életünk sikertelenséget feledve,
alvás alatt, csakis a sikerekre emlékezve.
