Nyomasztó csendben ülök a szobámban,
minden kihaltnak tűnik körülöttem,
a múlt emlékeit veszem így számba,
melyeket soha el nem feledhettem.
A csend megszűnőben, suttogás hallszik,
bolyongó árnyak vesznek engem körül,
események sorát elevenítik
meg, melytől nyugvó lelkem átszellemül.
Az ágy, az asztal, valamint a szőnyeg
suttognak arról, mit nyújtottak akkor,
mikor vágyaink valósággá lettek,
melyek csak álomként léteztek egykor.
Átélt események, mára csak árnyék
a hazug szavak suttogásaiban,
múlt és jelen, álom a valóságban,
nem marad belőle mostan, csak emlék.
Hevülő vágyak, ahogyan eltűntek,
részei voltak egész életemnek,
hiszékenységem lett az áldozata
annak, amint a szerelmét suttogta.
Tévedésem nem fáj, hozzám tartozik,
habár a lelkem ezzel ellenkezik,
az életvitelem ettől változik
és a hazug szavaktól távolodik.
Megszűnőben vannak a suttogások,
lelkem megnyugszik, egyensúlyt parancsol,
és előjönnek azok a kalandok,
megújult életvitelt befolyásol..