Érzem, senki sem hiszi nekem el, hogy a gyarmat
Nem az a hely, hol soron kívül osztják a nyugalmat
Mondják, hogy Erdélyt bízták ránk, de mi elbaltáztuk,
Mert mi - "gyáva népek" - arra nem vigyáztunk.
Gyarmat a hazánk, véráztatta földjén rabok lettünk,
Ez már a mi vétkünk, emberek, kellett ez nekünk?
Mondják, hogy "a gyáva népnek" azért nincs hazája,
Mert nem olyan, ki a harcban a helyét megállja.
Megállt a történelem kereke, óra sem üt,
Homokszem nem pereg, szívünkben remény sincs, csak űr.
Mondják folyton, hogy valahol otthon kéne legyünk,
Elnyomóink kenyeréből kicsit s jót ne együnk,
Menjünk oda, hol még beszélik a madárnyelvet,
Mert belőlünk már nekik nagyon elegük lett...
Mondják, vagy mondták, na és? Ha mondják, akkor mi van?
Aki ezeket nem veszi fel, az nem koppan!
Az köszöni szépen, nagyon jól éldegél, bilingv
Világban gazdátlan, eső vert hintaként ing-ring.
Ezek után talán lesz már olyan egyén, ki érti aztat
Hogy a gyarmat, nem hogy nyugalmat, de csak rosszat, .... adhat
