… Karinthy végzete



Fél hat és hat között,

már nem érkezik vonat a Centrál elé.

Kóborolok még koponyám körül,

Olivecrona lékét bámulja az idő.

Szalmaláng szerelme lobban el

ringó asszonyölnek

kéjes combok közül,

csokorba fűzött, hervadt férfiak

földig leperzselődnek.

Csak én szürcsölöm a feketém,

ennyi maradt még az enyém.

Rám dörög a szeszélyes ég

és ölembe hideg víz csurog.

Futnom kellene, elmenekülni,

hogy ne lássátok, amint hányok:

szerelemtől, élettől, mindentől,

ahogy ebbe a görbe tükörbe bámulok.

Öt perc múlva fél hat.

Morfiumot kérek!

Koponyám körüli pályámról

látom, hogy újra vonat érkezik.

Az én vonatom. Felszállok.

Olyan gyorsan robog el,

senki nem hallhatja búcsúzásom.

Nem is tudom, mit kerestem

ezen a zajos peronon!

Lesz egy üzenet bedugaszolva

üres borospalackba...

Ott...majd elmondom...amit megtudtam:

milyen a lét szerelmen innen

és van-e élet túl a szerelmen.



(2012)

Cím: La femme fatale
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Csata Ernő
Beküldve: February 18th 2013
Elolvasva: 889 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]