Hszün Csian szerelmem, tajték-hab a lovad,
jöttél Te énhozzám halálból egyenest?
Éheztél, szomjaztál, fújt a szél szemedbe,
jutottam eszedbe, mikor lelt kárhozat?
Hszün Csian szerelmem, csupa vér a lábad.
Lovadat elhagytad, adtad a kutyáknak?
Sakálok serege tépett meg, mért hagytad?
Házamhoz az utat nékik megmutattad?
Hszün Csian, kedvesem, megmoslak, dajkállak
mulasztom sebeid gyógyítom varázzsal.
Könnyeim szememből patakban megáradt,
bánattal hullattam,majd' haltam utánad...
Hszün Csian kedvesem, nem leszek a párod
tőled már elmegyek, nem nézem halálod.
Elkerül végzeted, gaz kutyák hercege!
Átok ül rajtad is és minden percemen...
Hszün Csian jó férjem, kedvesen szólj hozzám.
Szerelmed tüze holt, megfagyott az talán?
Emlékszel még milyen volt a tél hajdanán,
mikor érted didergett, várt egy gyönge lány?
Már rügyeket fakasztott a büszke bambusz,
bár még nem hajlik elém, nem is néz felém.
Lampionom hártya falán zizegne még
egy gyönge méh,s kihuny a fény, ahogy halkul...
Hszün Csian, hűtlen szerelmesem, ég áldjon!
Azt hazudta barackvirágzáskor szemed:
Te lány, te lány, úgy kellesz nekem, rád vágyom!
Szerelmünk is elvirágzott, fagy csípte meg...
