Ha Te vagy a Fény, és én az Árnyék,
Most nézz felém, de kicsit várj még,
hogy megszokjam a földi léted,
és megszokja szemem is a fényed...
Ha Te vagy a Nappal, és én az Este,
Hozzád megyek most, utam keresve
sötét házfalak között, hova az éjszaka költözött
Mutasd merre vagy, szürke ködön át fényjelet festve...
Ha szemedben látom a tengert,
S lelkemben is hullámokat versz,
Búmat elűzve, gondolatban feléd úszom
S,ha partot érek, Te vársz rám, tudom…
Ha hangoddal szökik a dallam fülembe,
S lágyan szól, halkan, Téged üzenve,
Az esti szél viszi a választ suttogva
Belejajdul a lélek zsongva-zsibongva....