Díszletéből eléd pattan a hős, meghajol,
bátran udvarol, később átkarol.
Kirakatot rendez a marionett, közben
figurázik, talán ki is nevet...
Úgy szeretne, ha lehet, de nem engeded...
Kevély próbababák selyemszaténban,
flitteres tütükben, boákkal, kecsesen
pa- dö- döbe szökkennek, majd letérdelnek...
Nőj már fel végre, ne légy gyermek!..
Ez a világ nem a tiéd, kirekeszt! Szűk árkádok
között lézengnek az éhező sárkányok,
lehorgasztott fejjel. Vérben forgó szemekkel
ha a koncot már markolod, sohase ereszd el...
Megfordult a világ, tükörben áll a jó tündér
a való világ baksissal fizet, ha bűnhődnél...
A fények kihunynak, csendben alszanak a porcicák.
Sötét sarkokba sző védőhálót a pók, mielőtt még
kivetné rád. Ballagj csak csendben, sietni kár.
Szépnek tetszeleg, most szerény a hős. Mily bigott,
ha kevély rongyszőnyegek felülmúlják árban, s Ő
talpig kaftánban sem ér annyit...talán leárazáskor
szépül a büszkeség is egy fikarcnyit. Ja, mert perzsa,
s nem iráni,vagy egyenesen teheráni imaszőnyeggé
avanzsálták maguk... ma már a kemény dollár, mi irányít
nem lehet csak eztán hordár...miféle hős? Nem fotogén
az arca, kicsit koravén,s idejét múlt a bajsza is!
Talán csak az álruhája, mi nem hamis.
Lám-lám! Így lesz az ember lelketlen marionett-báb.
Bosszút forral, esküszik, hogy leszámol az utókorral...
Egyszer, s mind örökre, felajzva vár az éji hírnökökre.
Kettészelt a hold. Vérben forognak a sárkányszemek,
kölcsönvették a színt a fellegek, csak pislogó vakok a
csillagok. Még jó, hogy a kirakatban, csak próbababa vagyok…
