Viharos ismeretség Macával





Az ominózus délután és az azt követő este után, mintha mindenki megfeledkezett volna az ott elhangzottakról és történtekről, minden ment tovább a mindennapok szürkeségében. Legbelül örültem a csendnek, mert lelkiismeret furdalásom volt a dolgok miatt. Egon bácsi tapintatosan nem említette a dolgot, még egy apró megjegyzést sem tett, ami utalt volna rá.



Majd történt, úgy két vagy három hét múlva egy szombati napon, hogy egy szempillantás alatt az ég elsötétült, dörgött villámlott s az esőt mintha dézsából öntötték volna úgy ömlött az égből. Az utcai kanálisok nem győzték nyelni a rengeteg vizet és az úttest patakká változott. Az emberek futottak mielőbb menedéket keresni. Mi épphogy beértünk az udvarról, ahol Egon bácsi békésen szunyókált az ütött kopott fonott székében, amitől nem volt hajlandó semmi pénzért megválni, pedig nagyon könnyen széteshetett volna alatta.

No ahogy beértünk, a nappali ablakából elég nagy terület belátható az utcából ahol láttuk az eső vagy inkább az özönvíz munkáját. Egy magányos női alakra lettem figyelmes, aki épp felénk szalad az eső elől bizonytalanul menedéket keresve.

Vékony nyári kartonruha volt rajta ami az esőtől eggyé vált a testével, úgy nézett ki mintha a bőre lett volna mintás.

Az utcai kapuhoz rohantam, hogy beengedjem, habár az eső több bajt nem okozhatott volna neki, de a hirtelen lehűlés bajt okozhatott volna neki. Csak hüppögött mikor beengedtem a házba valami köszönöm félét.

– Gyere be és vedd le a ruhád, mert átfázol.

A nappaliba érve szót is fogadott és egy kettőre lehúztuk a rátapadt ruhát közösen s ott állt mezítelenül s csak bámultam a szép arányos testét, azon kaptam magam, hogy nem a törülközőért futok, csak bámulom. Egon bácsi zökkentett ki, aki a foteljában ült szokásos helyén és elmerülve nézte az asszonykát, s adta ki az utasítást. A hangra megperdült az asszony, aki eddig észre sem vette a félhomályban ülő férfit.

Kezeit maga elé kapta és szépségeit eltakarta a kíváncsi szemek elől. Visszaérve, látva ezt a szituációt felkacagtam. Mivel magam el sem tudtam képzelni, hogy szégyelljem a meztelenségem egy férfi előtt. Habár Macus nem volt mai lány a harmincon jóval felül lehetett. Amikor rátettem Egon bácsi köntösét teljesen megnyugodott.

A ruhája kiterítve száradni az ablak alatt a székre a fehérneműivel együtt, mert a szó szoros értelmében bőrig ázott. A várakozással töltött időt beszélgetéssel ütöttük el. Szóba került az én helyzetem, hogy miért vagyok Egon bácsinál. A nagybácsi háborús sérülése a barátjával együtt és még sok más jelentéktelen téma, ami ilyenkor szokott lenni, csak az idő teljen.

Macus elgondolkozott az elhangzottakon és felvetette, de csak feltételesen, hogy van némi remény Egon bácsi bajára, egy bizonyos gyógynövény keverékből párolt ülőfürdő. Garancia nincs a gyógyulásra, de megér egy próbát. Lehet, hogy elhúzódik, de volt már akin segített a keveréke s hozzá a sokkoló kezelés. Ezt hallva nemcsak Egon bácsi hanem én is teljesen felvillanyozódtam. Faggatta Macust, hogy ez mivel jár s mit kell tennie, de azt mondta mindent ideje korán megtapasztal.

A ruhák megszáradtak és Macus felöltözött. Abban állapodtunk meg, hogy szombaton átjön hozzánk. Kiderült, hogy két utca választ el bennünket egymástól ő édesanyjával él együtt. Az apja neki is szintén elesett a fronton.

Egon bácsi odaadott egy pengőt, hogy beszerezze a szükséges füveket meg két másik nagy mosdótálat, hogy Vili barátja is bekapcsolódhasson a kezelésbe majd.

Macus távozása után súlyos csend ült a szobára. Egon bácsit is foglalkoztatta a gyógyulás reménye s tudj Isten miért engem s pedig fogalmam sem volt akkor még, hogy milyen öröm úgy a férfinak , mint a nőnek. No ne szaladjunk a dolgot elébe.

Este nagyon gyors fürdés volt és utána zsupsz az ágyba. Egon bácsi szobájából sokáig nyöszörgést és forgolódást hallottam kiszűrődni. Óvatosan lábujjhegyen átlopakodtam hozzá megnézni, nincs-e baj.

Sosem tettem ilyet vele egy esettől eltekintve nem kíváncsiskodtam. Egon bácsi hanyatt feküdt az ágyon nagyon nyugtalanul. Látszott, hogy álmaival küszködik. Vajon a front vagy Macus által beharangozott kezelés zaklatta így fel.

Mikor a szemem megszokta félhomályt, akkor fedeztem fel, hogy a bácsi kitakarózva fekszik s a teste teljesen mezítelen. Közelebb léptem, habár a szívem úgy kalapált, hogy félő volt meghallja és felébred.

A kíváncsiság minden félelemnél nagyobb volt bennem. Fölé hajoltam és jól szemügyre vettem azt a részt amit az igazgatónő a torna tanár úrnak úgy megdolgozott, majd eltüntette magában. Kerekre nyílt a szemem mikor közelebb hajoltam, Egon bácsié így nyugodt állapotban a combjára simulva volt akkora, mint a tanár úré megdolgozva. Szerettem volna megérinteni, nagy volt a kísértés. Sokáig néztem, s azon kaptam magam, hogy álmodozok róla milyen is lehet, ha… – és itt megálltam a gondolattal. Vissza osontam az ágyamba.







Macus







A következő történetem arról az asszonyról szól, aki tanítóm volt s a további életemre nagy hatással volt a tőle ellopott tudomány. Ismeretségünk a szó szoros értelmében úgy kezdődött mint azt a következőkben elmondom nektek.



Szó szerint viharos megismerkedésünk után az Egon bácsinak felajánlott segítség nyújtása még közelebb hozott bennünket egymáshoz. Árva lévén boldog és másfelől várakozó voltam ami a kapcsolatunkat illette. Egy húsz évvel idősebb érett nő, mint anyapótló, mert Egon bácsi bármily gyengéd, sok esetben túlzottan is és szerető csak nem pótolja a nőt, az anyát. Vannak olyan dolgok,amelyeket csak mi nők értünk meg s ehhez nagyon is hogy a teremtő házunkba küldje Macust. Mária a rendes neve, de ő így szereti, s ezt tiszteletben kell tartani, nemkülönben nekem is jobban tetszik. Nálam egy fejjel magasabb, pedig koromhoz képest magas vagyok. Alakja az tökéletes. Én is szeretném, ha ilyen lenne majd.



Akkor menjünk sorjában. Lágy esésű hullámos gesztenyebarna haj, természetes semmi festék. Szabályos szív alakú arc, kissé fitos orr, és gyönyörű mandulavágású barna szemek. Meleg simogató pillantás, gondolom a férfiakat, egyből leveszi a lábáról. Aranyos kis fülecskék, de a hajtól igen ritkán láthatók. A szája az beszédes, már nem azért mert be nem áll, hanem oly szép ívű mint egy telt cseresznye, olyan csókolni való. Kecses nyak,amely gömbölyű vállakon nyugszik. S alatta micsoda gyönyörű halmok. Mellei sem kicsi, sem nagy. Almára emlékeztető alakja egy-egy gyönyörű dacos bimbóval ékesítve. A hasika nem lapos inkább kicsit domború, ahogy annak lenni kell. Csípője kerek és a popsija, hát az olyan, hogy a vak is megfordulna utána. Ölét egy gesztenyebarna pázsit fedi, amelyben egy nyíló orchidea pompázik, amely nyíló gyöngykagylóra emlékezteti a szemlélőt.

Viselkedése, megjelenése Macusnak egy egyszerű de művelt nő benyomását kelti aki céltudatos, de nem tolakodó. Remélem a szombati találkozásunk, mélyebbé teszi a kapcsolatunkat, mert nagyon hiányzik egy barátnő, egy idősebb tapasztaltabb asszony tanácsa.

Sokáig forgolódtam, míg álom jött a szememre. Reggel csatakosan ébredtem, teli a vad álmok emlékével. Gyors fürdést csaptam, szokatlan módon Egon bácsi sem jött elő. Már feltettem a reggeli tea vizét s úgy gondoltam benézek hozzá és szólok neki.

Amint beléptem szokatlan látványban volt részem. Egon bácsi állt a hálószobai nagytükör előtt és a férfiasságának vizsgálatával volt elfoglalva. Emelgette, nézte jobbról-balról, kihúzta teljes hosszúságára. Annyira elmerült eme tevékenységében, hogy nem vett észre semmit, hogy mögé lépve tágra nyílt szemmel nézem inkább bámulok a tükörbe. Vagy megérezte, hogy figyelik vagy a tükör árult el, hirtelen leejtette s csak annyit szólt a válla fölött hátra: – látod kicsi Sárám semmire sem jó ez!

Nem tudom mitől vezérelve vettem a bátorságot, hogy oda léptem szorosan mögé és előre nyúlva megsimogattam a micsodáját és megnyugtató szavaim, mintha annak intéztem volna, meggyógyít Macus, ne félj!

Egon bácsi megremegett, rekedtes volt kissé a hangja, kicsi lányom simogasd még, neked gyógykezed van, olyat éreztem halványan, mint régen. És igen mintha duzzadtabb lenne s a vége olyan sötétvörös.

Egon bácsi az ágyra dobta magát, és kért játsszak vele, ahogy akarok, csak ne hagyjam abba. Sok idő telte el, mert az ablakot sötétítő függöny csak úgy izzott a napsütéstől mikorra a bácsi egy mélyet sóhajtott s a micsodája végén apró kicsi gyöngy jelent meg. Megpuszilta a homlokom és nagyon boldog volt. Ettől fogva a legnagyobb örömömre az esti fürdőzés után Egon bácsi kezelése volt a mindennapi elfoglaltságom.





A fürdő





Végre eljött a szombat délután és megjött Macus a kellékekkel. Alig pakolt le mikor is elújságoltam neki a történteket. Nagyra nyílt a szeme.

Azt mondta: – te talentum vagy Sára! Ezt akkor nem értettem kristálytisztán, de ha Macus mondja akkor ez csak nagy dolgot jelenthet.

Feltettük a tűzre a nagy fazékban forrni a vizet a lavort meg a hokedlire, hogy minél kényelmesebben tudjon benne ülni a bácsi. Ő már türelmetlenül toporgott egy szál gatyában.

Mikor felforrt a víz, leforrázta a gyógynövényeket majd leszűrte és a lavórba öntött annyit, hogy ne nyomja ki, amikor beleül. Sűrűn ellenőrizte a hőfokot a könyökével Macus és mikor visszahűlt testmelegre, akkor leparancsolta a gatyát a bácsikáról és beleült a gyógylébe. Figyeltem mindent, amit Macus csinált, hogy ellessem a tudományát. Így vettem észre az arcán átsuhanó csodálkozó elismerést mikor meglátta Egon bácsi micsodáját. Ez igen és huncutul hunyorított elismerőleg.

– Öröm lesz vele dolgozni – erre a bácsi is zavarba jött. De csak egy pillanatra, mert már a következő pillanatban önfeledten nevetett, amit most láttam és hallottam először tőle. Együtt nevetett a társaság. Bele ereszkedett lassan a fürdőlébe s ekkor én nyitottam ártatlan szemeim nagyra.

Macus pillanatok alatt ledobált mindent magáról s intett, hogy kövessem példáját és tegyem ugyanazt, mert ez a kezelés része lesz, az úgynevezett sokkolás.

Szót fogadtam és én is ott álltam mezítelenre vetkőzve a lavor mellett vagyis a balján. Macus belenyúlt a vízbe s kezébe vette Egon bácsi fallosát, ekkor már ezt is tudtam Macustól, hogy a micsodának ez a neve. Simogatta alányúlt s a környékét erősen masszírozta a víz alatt. Egon bácsi mindezt átszellemült arccal fogadta, s mintha valahol messze kalandozott volna a gondolataiban, mert összerezzent mikor Macus felszólította, hogy kezeivel simogassa mindkettőnk ölét. Macusnak mint a mamának gyönyörű gesztenyebarna pázsit takarta az ölét, míg nálam még apró selymes kis arany gyűrűcskék voltak még. Ahogy hozzámért, mintha a villám csapott volna az ölembe, önkéntelenül szétnyitottam a combjaim utat engedve az ujjaknak s a völgy megtelt vérrel s egyre érzékenyebb lett, úgy éreztem, rögtön kigyullad. Macus is nemsokára elkezdett sóhajtozni. Egon bácsi, ha jól láttam már eltüntette két ujját a nyíló kagylóban. Megfogtam a kezét és én is rávezettem az én kis rózsaszín kagylómra. Óvatosan megkereste a bejáratot. Valami eddig ismeretlen érzés lett úrrá rajtam, most először életemben ez teljesen különbözött a gyerekkori játékoktól. Macus sikoltozott és egyre jobban szorongatta a bácsi falloszát, a keze le s fel járt rajta az pedig meghálálva gondoskodását, úgy ágaskodott ki a vízből, mint egy hajó árboc teljesen belesápadtunk mindketten.

Macus nyögdécselve közölte jön a második szakasza a kezelésnek.

Ami abból állt, hogy Egon bácsinak rá kellett ülni az ódon fotel karfájára és Macus oda tolatva lassan magába fogadta a nagy falloszt. Nem mozgott, mint az igazgatónő, hanem teljesen bent tartva furcsa szorító-engedő mozdulatokat tett ölével. Egyik ámulatból a másikba estem, hogy azt az irdatlan nagy fallosz hova tudott eltűnni Macusban. Egy idő után felhagyott az előző mozdulatokkal, bizonyára fárasztó lehetett, mert lassan el-el emelkedett s Egon bácsi térdeiben megtámaszkodva mozgott. Macus arca a teljes kielégült gyönyör halvány pírt varázsolt. Nem volt szégyenlős, hogy én majdnem tátott szájjal követtem az eseményeket.

Halk elhaló hangon adott tanácsokat. Kicsim simogasd a puncusod, vagy gyere közelebb, segítek neked, hogy velünk együtt repülj. Ezek a kifejezések nekem még mindig újak voltak, de lassan belejövök gondoltam, s úgy cselekedtem ahogy kért és közelebb mentem hozzá. Kecses ujjaival megsimogatta kelyhem, majd két ujját besiklatta a hüvelyembe.

Kezem megfogta és az ő szeméremdombjához irányította és nyögdécselve mutatta meg, ott-ott a csiklóm izgasd.

Ez megint egy új szó. Egon bácsi furcsa artikulátlan hangokat hallatott, mint aki nincs magánál, kiabált, hogy csodás élvezem, mindjárt elmegyek. Macus ugyanebbe a stádiumban volt. Lecsúszott a nagy falloszról és csak a combjai közé szorította úgy izgatta tovább. Kis kezem odahúzta és rávezette a makkjára s azt simogatva morzsolva gyengéden vittük fel közösen a csúcsra. Egy pillanat töredéke alatt olyan vörös lett a makkja, mintha szét akarna robbanni, mikor is a sok-sok évig szunnyadó láva utat tört magának. A kezem tele lett ezzel a ragacsos nyúlós valamivel, nemkülönben Macus combja és gesztenyebarna pázsitja tiszta lávaöntet lett. Nagyon nehezen lehetett Egon bácsi falloszát megnyugtatni.

Mikor megtörölgettük azt javasolta Macus elérkezett az idő, hogy nővé legyek s forduljak meg mint ő tette az előbb. Tartsam oda a popsim és nyíljak meg, hogy az ölem tapasztalja meg milyen a fallosz érintése.

Hát mit mondjak nem csak érintés volt ez, mert ahogy a makk közelebb ért, Macus fogta az irdatlan dákót s egyre dörzsölte le s fel az ölem vele. Tiszta nedves lettem s majd szétvetett az izgalom a legkisebb érintésétől. Ezt látva Macus lassan beengedte lassan a hüvelyembe a végét. Hirtelen kevés lett köröttem a levegő. Valami eddig ismeretlen érzés lett meg úrrá rajtam. Azt nem mondom, hogy fájdalom, de elsőre nem is tűnt kellemesnek. Úgy éreztem menten szétrepedek. Macus csitítgatott és nyugtatgatott, hogy a természet rögtön segít és csodák csodája az ölem befogadta. Megmarkolta a derekát nehogy túl mélyre szaladjon. Másik kezével csiklóm izgatta s nem telt el sok idő a behatolástól, mert egy nagyot élvezve Egon bácsi makkján voltam. Megtörtént a tűzkeresztség életemben, aminek kétszeresen örültem, elsődlegesen az élményért, amit nyújtott, másodsorban, hogy Egon bácsi tett nővé nem egy vadidegen s közben a gyógyulását is segítettem ezzel. Fiatal voltam de nem naiv. Habár a dolgok megnevezését, nevén nevezését még tanulnom kell, de azt tudom, már nem ebben van a lényeg elrejtve.



Ezután mindannyian megfürödtünk, Egon bácsi elment lefeküdni, mert elsőre nagy megterhelés és szervezetének sokk volt ez a kezelés. Macus kivirult az aktustól s nevetve mondott áldást az égieknek a múltkori felhőszakadásáért, mert ahogy fogalmazott , ez a fallosz minden várakozását felülmúlta s életében nem volt dolga ekkora mérettel. Örömében dúdolgatott s legnagyobb csodálkozásom kíséretében leült a tükörrel szemben széttett lábakkal és gesztenyését fésülgette igazgatta s ujjaival izgatta magát. Szerinte ez levezetés volt, ahogy én néztem nem csupán az, mert egyre hevesebb volt a simogatás s oda rendelt, hogy én is ujjazzam. Na erre én is benedvesedtem s oda a fürdés előbb ő ment el aztán fordult felém. Felültetett az asztalra és a széttárt combjaim közt nyelvével izgatott, majd behatolt ameddig csak tudott a hüvelyembe s újból elélveztem.

Ez a szombat pirosbetűs ünnepként vonult be az életembe. Macusnak annyira kacéran meredtek az előbbi izgalmaktól a bimbói és a mellei is kőkeményre duzzadtak,hogy alig bírta a ruhába helyükre parancsolni. Még szerencse, hogy melltartó nem kellett neki.

Elbúcsúztunk és a következő szombatban állapodtunk meg, de akkor már Vili bácsit is kezelésbe vesszük,mondta Macus és a maga huncut kacsintásával adott nyomatékot szavainak.

– Tudod-e Sárikám milyen ügyes lány vagy? Az ember nem hinné hogy csak tizenhatodik vagy. Belepirultam a bókba s mondtam Macusnak, majd mesélek neked min edződtem.

Azzal elváltunk. Bereteszeltem utána az ajtót s mentem megnézni Egon bácsit mielőtt én is lefekszem. Ahogy lefeküdt szerintem úgy nyomta el az álom. Macus szerint csodás fallosza békésen nyugodott. Nem futó pillantást vetettem rá, hanem gyengéden megsimogattam egy picit becéztem s kapott egy búcsú puszit is. Egon bácsi álmában mosolygott.



Falusi élet szépségei és gazdálkodás



Lajos az ellenőr





Most egy hosszabb ismeretség kezdetét mesélem el nektek gyerekek, amely kapcsolódik a Dombháti kúriához, s ebből kitűnik majd miért is oly kedves a szívemnek. Mert nemcsak a biztos megélhetést nyújtotta hosszú időn keresztül számomra, hanem örömet is, de ezt hadd ne kapkodjam el.

Az emlékek innentől a kúriához és azzal összefüggő történések egész sora, amelyben nagy szerepe van a férfiaknak, akik szeretik, ha kényeztetik őket és azt hiszik, hogy ők irányítanak.

Ez így van Bandikám, ezért ne is haragudj, látom kerekre nyílt a szemed. Tehát mikor azt mondom, s a hirdetésre azt válaszolom, hogy diszkrét hely akkor az úgy igaz. Sok férfi és hölgy találta meg a falai közt az örömöt s a gyönyört. Mert aki kérte és miért ne, annak rendelkezésére állt a legkülönlegesebb masszőr aki a legtitkosabb óhaját is teljesítette a hölgyeknek ill. a női masszőr az uraknak. A jó konyha pedig gondoskodott az erőnlét megtartásáról.



Visszaemlékezve a gyermekkoromra és a városban eltöltött évekre semmi olyan nem került elő az emlékek tárházából ami említésre való lett volna. A kutakodásom mind azt eredményezte, hogy minduntalan visszakanyarodok a falura az összes szép élmény ide köt.

– Az iskolában eltöltött évek és a társakkal a csínytevések is hozzá tartoznak ezekhez képkockákhoz a nagy kirakós játékhoz, de az igazi itt történt meg velem.

– Itt lettem nagylány s később nő. Itt voltak a játszópajtásaim majd később az udvarlóm, de házasságig nem jutottunk el. Így talán jobb is.

– Már nem is bánom, mert a madár is a kalitkában hiába is énekel oly szépen nekünk, csak rab. Volt időszak mikor hadilábon álltunk, – én és a falu!

– Igen! Nem hibbantam meg. Az emberek összesúgtak mögöttem s jól tudtam mit beszélnek rólam, de nem érdekelt egy cseppet sem. Igenis nem szégyellem, hogy a másik nem után való érdeklődésemet, azt hogy ez erősebben jelentkezik nálam, mint az átlagnál, – arról nem tehetek. Végül is megszokták az emberek itt Rabicfalván, mert az sem elhanyagolható, hogy a helyi iskolát adományaimból tudták fenntartani és a legjobb diáknak ösztöndíjat alapítani a tovább tanulására.

A reám maradt gazdaságot a bérlőkön keresztül tovább fejlesztettem és üzemelem és annak a bevételéből bőven jut mindenre. A másik pedig ami lényeges és ezért vettek a szájukra,- a Dombháti kúriát a falura látogatóknak adom ki, még apám és Artúr bácsi ügyvédi irodáján keresztül pihenésre kikapcsolódásra. Az fenn van egy fenyves erdő közepén, a dombon.

Még szegény Géza, Isten nyugosztalja, hagyta rám. Sok szép éjszakát eltöltöttünk együtt, míg nem az úr magához rendelte.

Nem bírt a vérével az lett a veszte. Hogy miért? Állandóan a nők után kajtatott és egy kiadós éjszakai kiruccanása után a szíve felmondott neki. Ez az ügy akkoriban nagy port vert fel és a falusiak szentül meg voltak arról győződve, hogy kanalam van halálában, pedig, csak amit kért azt kapott tőlem, de azt merőkanállal. A kérdéses éjszakát egyébként a városban töltötte, és a kocsisa hozta haza a Dombháti kúriára, ahol is szépen elaludt örökre. Az ügyvédek értesítéséből tudtam meg, hogy örököltem s vele együtt a személyzetet. Annyi volt a végakaratában, hogy a hű szolgálói maradjanak.

Ennek aztán semmi akadályát nem láttam csak annyi változás állt be, hogy vendég fogadó és panzióként működött tovább. Az pedig az én dolgom, hogy a vendégek közül akadtak egy páran akik a kedvemért pihentek Dombháton és nekik jutott az extrákból is. A nyugalom és a jó levegő mellé társult a kiváló konyha amit Borcsa oly mesteri szinten művelt, hogy a vármegyéből ide jártak az urak vacsorázni is. Vadászni nem, – mert arra nem volt a környéken lehetőség, lőni valót mindenki hozott magával.

Akkoriban életem teljében, mint mondta volt az egyik hódolom, Sára kisasszony kegyed a legszebb liliom amit valaha láttam és bódító illatát élvezhettem. A legszebb női kórban voltam, és fürödtem a hódolok bókjaiban, s válogattam kedvemre közülük.

– Idekapcsolódik egy nevezetes esemény, amelyről még hiteles okirat is készült, jobban mondva előzte meg. A városi elöljáróság hivatalos levelet küldött, hogy bejelentés alapján ellenőrzést végeznek a Dombháti Kúria panzióban folyó hó ekkor és ekkor, aláírás, dátum, pecsét. Üzentem ki, hogy a homokfutóval jöjjön be a gondnok értem, személyesen akartam mindenről meggyőződni a panzió körül kialakult helyzetről, mert ez csak egy rosszakaróm lehetett a bejelentő. Megköveteltem, hogy minden olajozottan, flottul menjen. Nem dúskáltak az emberek a földi javakban, legalábbis nagy része.

János mikor megjött a kocsival, láttam rajta, hogy valami baj van, mert egyébként egy magabiztos ember volt, azért is mertem rábízni teljes körben az ügyeket Dombháton.

– No ki vele János mi történt? – egy darabig hallgatott majd összeszedte magát és mesélt.

– Van már vagy két hete kisasszony, hogy történt! Előre bocsátom mielőtt megróna, hogy nem értesítettem a történtekről, máskor is megesett, hogy a vendég kirúgott a hámból és hangoskodott.

Ez úgy látszik elég egyedi eset lehetett. Aki sérelmére történt először volt a panzióban s vele egy igen csinos hölgy, aki sűrű fátyolban jelent meg a társalkodóban, ha egyáltalán lejöttek. Az étkezést a szobájukba kérték és az egy hetet is fizették előre. Az úr megkért, hogy csak őt jegyezzem be a kétszemélyes szobába a hölgy maradjon titokban. Ez gyakorlat volt más városi urakkal is, mert nem a nejükkel jött egy sem. Az üzleti tárgyalásokat a titkárnők segítségével szokták lebonyolítani és hogy egy szobában vannak velük az költségkímélő megoldás.

Nos az ominózus estén az urak és a hölgyek a vacsora utáni szivar, kávé egyebek fogyasztásával és beszélgetéssel voltak elfoglalva mikor is az egyik férfi vendég kissé kapatosan inzultálta a fátylas hölgyet. Nehezményezte a fátylat és ennek hangot is adott, de fellebbenteni nem volt ideje, mert a pincér s majd a szóban forgó úr a kísérője lefogták. Természetesen reggel az volt az első, hogy megkértük a távozásra és a számláját az nappal lezártuk. Szerintem a sértett hölgy kísérője valami nagykutya lehetett, mert szó nélkül távozott a bajkeverő úr.

– Dióhéjban ez történt kisasszony! Mint beszámolóm elején jeleztem nem kirívó eset, házon belül megoldódik mindig.

– Rendben János így én is tudom, honnan fúj a szél! – közben odaértünk Dombhátra.

– János aki csak nélkülözhető, tehát nincs halaszthatatlan dolga egy óra múlva a társalgóba várom!

– Igen kisasszony!

Az egy órát a panzió körbejárására használtam fel. Benéztem minden kiszolgáló helységbe az istállótól a termény és élelmiszertárolóig bezárva. A szobákat majd a személyzeti eligazítás után a szobalánnyal együtt. Ma nem sok a vendég, mint az a bejelentkezés is mutatja. Az emeleten a kettes és az ötös foglalt, de kinn vannak az erdőn sétálni a vendégek. Így semmi akadálya a gyors eligazításnak. Egy óra múlva a szakácsnő Boris kivételével mindenki jelen volt.

– Emberek! Röviden közlöm a tényállást mi lesz a következő napokban a teendőjük. Ezt a hibát közösen kell rendbe hozni. Mindenki maximálisan hozza a területén a tőle elvárt teljesítményt a többi az én dolgom. Az ellenőrzés napját megelőzően a szokásos egyes szobát készítsék elő a számomra. Most pedig mindenki végezze tovább a feladatát. János maga még maradjon! Magának külön feladatai lesznek.

Nos, bejön értem előző nap délutánján pontosan négyre. Amikor kiértünk felkészül a másnapra, és az ellenőrt felveszi az állomáson. Kényelmes ütemben kihozza Dombhátra és megérkezésükkor értesít és lejövök. Onnan átveszem az irányítást, és minden mozdulatomra figyeljen jelentősége lesz.

– Megértettem kisasszony! És most mennék a feladataimra.

– Rendben János! A hivatalnok meg az én gondom, azt hiszem van elég munícióm nemcsak védekezésre de támadásra is – jót mosolyogtam befelé.

Estefelé visszavitt a fogattal a faluba és azzal bocsátottam útjára, hogy még másnap menjen be a városba és az ügyvédi irodán keresztül tudjanak meg mindent amit lehet erről a személyről aki az elöljáróságtól meglett bízva a Dombháti üggyel.

Másnapra maradt nekem a fodrász, manikűrös és egy jó masszázs az F&F szalonban, ami egy kicsit túlzás ebben a faluban, de üsse kánya, fő a jó szolgáltatás. Ellenőr legyen a talpán, aki ellent tud állni a támadásomnak.

Volt időm, mert az ellenőrzést péntekre tette és ez egy kissé gyanússá tette az egészet, jó orrom volt ehhez.

Várjuk meg mit hoz János holnap, mert kiderít valamit az biztos. Ügyes, rafinált alak, ezért szemet hunyok a kis magánügyeinek is, mert akad. Nem lop meg, egyáltalán nem erről van szó. Szereti a lányokat, asszonyokat, azt nem merem mondani aki szoknyába jár, mert a skótoknak az a viselete.

Kedden délután megállt a ház előtt a kis homokfutó. Tudtam, hogy gyors lesz János, de hogy ennyire.

– No mi újság? – kérdeztem alighogy belépett.

– Tiszteletem kisasszony! Elvégezve a küldetés. Az illető ellenőr a vármegyétől jön és kb. ötven körüli fickó. Családos, egy gyerek.

– János nem a családfája érdekel! Elcsábítható-e? Vagy begyepesedett hivatalnok.

– Az ügyvéd urak szerint volt valami kis ügye, de elsimították, annyit még mondtak nem anyagi természetű volt.

– Akkor ez az én emberem János! – már előre élveztem a helyzetet. Régen nem éreztem ilyet, mint mikor a vadász nemes vadat meglátja.

– Rendben! Csütörtökön a délelőtti órákban várom és kikocsizok Dombhátra. A többit majd meglátjuk – azzal útjára engedtem, intézze a panzió dolgait.

A hét további napjai nem abban a szürkeségben folytak, mint most már lassan fél éve, de hagyjuk az egy másik történet. A ruhásszekrényem került előtérbe. Válogattam, hogy legcsábítóbb ruhadarabok itthon ne maradjanak, de azért kerüljön a csomagba egy-két konzervatív darab is, mert nem egész pályás letámadásba kezdek. Szépen becserkésszük a hivatalnok urat.

Szerdára már kialakult a kép bennem, mit viszek magammal és azt az utazómba tettem. Könnyű úti ruhát hagytam elő, ami nem annyira gyűrődős.

Csütörtök délelőtt kilenckor megjelent János. Felpakolta a holmimat. Mikor indulni akart akkor jutott eszembe, hogy szomszédnak aki a kertem tartja rendbe nem szóltam, hogy akár több napra sem leszek itthon nézzen rá a házra.

– János várjon egy percet – szólok a szomszédnak, azzal az ablakon bezörgettem. Kidugta nagy sokára a fejét és a szeme kerekre nyílt, nem tudta most mi is van, miért zörgök.

– Mi tartott ennyi ideig szomszéd? Ide figyeljen egy pár napra el kell hivatalos ügyben utaznom, naponta nézzen rá a házra.

– Kívülről kisasszony?

Na ez aztán betette a kaput, de nem ordíthattam hiszen szívességet kértem tőle, láttam a szemében bujkálni azt a szemtelen mosolyt.

– Természetesen nem kívülről! Tudja jól ezt maga is, de jobb egy kicsit kötözködni. Majd átzörgök ha megjöttem.

Azzal otthagytam a még mosolygó szomszédot. Na várj csak hazajövök én. Felültem a bakra János mellé és azon nyomban jelt adott a lovaknak a gyeplővel, hogy indulhatnak. Becsültem ebben az emberben, hogy meg nem ütötte volna jószágot, habár ott volt a tartóban az ostor, de csak dísznek.

Azt mondta mindig, ha olyan sürgős akkor a lovak is tudják, egyébként meg ráérünk odaérni.

Igaza is volt, mert időben elindultunk és már Borcsa ebédjét Dombháton költöttem el.



Délutánra mindenkit eligazítottam és felmentem a külön szobámba ami csak az én részemre volt fenntartva és szép kényelmesen minden apró részletre figyelve elkészítettem a sminkem, majd a barackvirág színű nyári ruhámat vettem fel. Nem volt hivalkodó dekoltázsa, de láttatni engedte melleim kivételes szépségű ívét-domborulatát. Ez a kedvenc színem nagyon sok ilyen együttesem van. A ruha mell alatt egy kissé behúzott, de csak annyira, hogy hangsúlyozza a tartalmát. Csípőben kellemesen rásimul és minden lépésnél ringva követi a popsim kerek formáját. A hossza, mint ebben az időben már szokás, térd alatt egy jó négy-ujjnyira. Tehát ha az ember akarta láttatott is meg nem is. Az ablakomból hosszan látni lehetett a falu felől felvezető utat, így ráértem komótosan lesétálni mikor a kocsi bekanyarodott az erdő sarkánál.

A recepció melletti kis szeparé volt a bizalmas üzleti tárgyalásaim és vendégeim számára fenntartva. A pultoslánynak meghagytam, ha jön az úr akkor szólás nélkül vezesse a szeparéba és amit rendel azonnal vigye az asztalhoz. Ne hagyjon időt a vendégnek másra gondolni,ha kell tartsa szóval, de mielőtt kiviszi a rendelést nekem jelezzen a pult alatti csengővel.

Természetesen én láttam az ablakomból mindent, de a hatás kedvéért mindent bekell dobni. A jelzés után vártam annyit, míg a lány kiért a rendeléssel és szép lassan megindultam a lépcsőn lefelé. A szeparé függönye annyira volt nyitva hagyva utasításomra, hogy a benn ülő totál rálásson a lépcsőre. A ruhám minden lépésnél csak annyira lebbent meg, hogy rövidke pillanatokra engedett a szemlélőnek bepillantást nyerni, úgy körül-belül térd fölé, de ez a lépcső aljára érve már csak az igéző csípőmozgást élvezetét tette lehetővé.

Végig láttam, hogy szeme mohón követi minden lépésem le a lépcsőn és ezt ki is használtam a lassú lépéseimmel minél több időt szenteljek az áldozat bűvöletére. A lépcső aljára érve jelentőségteljesen néztem a pultoslány irányába, majd a legbájosabb mosolyom felöltve nyújtottam kézcsókra a kezem a zavarában a helyéről felugró hivatalnok felé. Szegény embert még az ág is húzza, mily igaz ez a mondás, - emberünk a hirtelen mozdulatával az asztalon levő finom tokajit fellökte és a pohár tartalma a nadrágján szép nagy foltot hagyott. Sűrű mentegetőzések közt oly zavarba került, hogy itt már ellenőrzésről ma szó sem eshetett. A pultoslány mit sem sejtett ebből az incidensből megjelent a függöny nyílásában. Az első az volt, amit tehettem, hogy üzentem általa Jánosnak, hogy azonnal szerezzen egy nadrágot az úrnak, amíg a sajátját kimossák.

Így kezdtünk a tárgyalásoknak XY úrral, aki nem mondható unszimpatikusnak, de nem is az a Don Juan típus. Tizenkettő egy tucat.

– Elnézését kérem asszonyom az előbbi incidensért, kissé ügyetlen voltam.

– Pardon kisasszonynak szólítson nyugodtan! Semmi gond uram, megoldjuk, azért vagyunk, hogy kedves vendég bármilyen minőségben is tiszteli meg Homokháti panziónkat mindig élménnyel gazdagodva és feltöltődve távozzon.

– Térjünk a lényegre! Közben ráérnek meghozni a csere nadrágot.

Kiszóltam a lánynak, hogy pótolja az úrnak a borát.

– Tehát bejelentés érkezett a vármegyéhez, hogy a panzió nem a szabályoknak megfelelően működik? Vagy valami súlyosabb ügy lenne?

XY úr hosszasan mérlegelte mit is mondjon, mert elég hátulról indult a jövetele céljának érvényesítésében. Egy párat még köszörült a torkán és belefogott.

– Kisasszony nagyon sajnálom, hogy azt kell mondjam, kényes témát tartalmaz a bejelentés, de határozottan állítom, hogy most megismerve a helyszínt a személyzet szolgálatkészségét a panzió ellen irányuló támadás alaptalan. Arról nem is beszélve, hogy a kegyed kedvessége s bája, valamint továbbá a vendég centrikussága meggyőzött arról, hogy ez a panzió az ide látogatóknak csak csupa jót biztosít. Ezért is, ha meg nem sértem, amint a nadrágom olyan állapotban lesz, távozom és a jelentésemben az előbb említetteket fogom leírni.

Téved aki azt hiszi, hogy most aztán Sára kisasszony bedob mindent és lerohanja majd a kirendelt hivatalnokot. Öreg motoros vagyok a szakmában. Az áldozatot be kell cserkészni, hogy szentül meg legyen róla győződve arról, hogy a hódítás kizárólag egyedül az ő érdeme. Amíg ő a saját dicsfényében fürdik, addig a kisujjam köré tekerem.

– Kedves uram! Nagyon köszönöm elismerő szavait a saját és személyzetem nevében, de panziónk nem arról híres, hogy a kedves vendégek ne élvezzék konyhánk messze földön híres ételspecialitásait, pincénk különleges italait és az étkektől elernyedt test frissítő masszázsát, csendes pihentető szobánkban. Mindazonáltal fáradjon át az étterem részbe és válasszon az étlapunkról a kedvenc ételéből. A ház szolgáltatja hozzá a megfelelő italt. A frissítő masszázs pedig meglepetés lesz az ön számára. A poggyászáról ítélve nem kísérte figyelemmel a vonat közlekedést, mert ma már elment az utolsó és csak holnap a délelőtti órákban lesz. Ezt János jobban tudja aki kiviszi az állomásra. Most pedig adja át magát a vendégszeretetünk élvezetének.

A pincérfiú terítéket hozott.

– Kegyed nem eszik velem? – nézett hol a terítékre hol rám.

– Ha nem haragszik valami könnyűt! Józsi hozzon egy terítéket nekem is, meggondoltam magam, és a szokásos menüt, Borcsa tudni fogja.

Az étel feltálalásáig kellemesen elbeszélgettünk a világi eseményekről. Furcsa, de többnyire hasonlóan vélekedtünk a politikáról is, habár csak felszínesen érintettük. Inkább az emberi kapcsolatok irányába tereltem a beszélgetés fonalát. Az érzékeny fül azonnal reagált s nem kellett sokat noszogatni megeredt a nyelve. A tokaji is segített ebben, no meg a téma. Vannak ilyen férfiak akik, ha erre terelődik a szó, akkor mind valóságos akrobata csak otthon ne kelljen lenni.

XY úr is kissé felhevült állapotában már, nagyon is a részleteknél járt a legutóbbi kalandját mesélve s közben arra lettem figyelmes, hogy a keze átsiklott a combomra. Óvatosan rátettem a kezem, gyengéden megfogtam és visszahelyeztem az övére,de úgy, hogy gonosz módon a kezem érintse ölét, ahol komoly jelei mutatkoztak a dekoltázsomat ért sűrű pillantásainak.

Kissé belepirult ebbe a mozdulatba és bocsánat kérőleg tekintett rám.

– Megnyugtattam, hogy semmi baj nem történt, mindent a maga idejében. Ez látszólag megnyugtatta csak dudorodó ölének nem hiszem, hogy parancsolni tudott, mivelhogy időnként találtam rá módot, hogy előrehajoljak és megnyissam a dekoltázsom s gyönyörködhessen a melleim látványában. Mivel melltartót nem viseltem csak a vékonyka kombiné volt a ruha alatt, így majdnemhogy kibuggyant belőle a két mosolygós alma.

A vacsora végére már látszott nagyon oda van az ellenőr úr! Javasoltam neki egy kis sétát a panzió kicsiny parkjában, mielőtt a szobájába kísérem.

– Kisasszony kegyed kísér fel a szobámba? – az állát azt hiszem a térdéről kellett felszednie.

– Igen én! Ez meglepte önt?

– Ó ez számomra megtisztelő kisasszony! – hebegte és még jobban lángra gyúlt.

Gondoltam magamban, és ha tudnád minek nézel elébe nem dicsekedtél volna annyit. Hangosan csak annyit mondtam:

– Tartogat az este még számos meglepetés uram.

Séta közben hagytam, hogy időnként a keze a derekamon pihenjen, de zömében én karoltam őt,hogy azért izgassam a közelségemmel. Tudtam, hogy a parfümöm nem hagy cserben, mert mint mikor a bika a mezőn megérzi tehéncsorda felé jövő szagát, úgy tágultak az orrlyukai az ellenőr úrnak is. Egy kis vágyfokozó séta után a ház felé irányítottam a sétát.

Belépésünkkor a lány közölte, hogy az úr nadrágja kitisztítva a szobájában van és minden előkészítve a masszázshoz, csak a masszírozónő... – szúrós tekintetem rá emeltem s a szó bennrekedt.

Az intermezzóból az úr mit sem észlelt, mert ő fürdött a hódítás vizén. A szeme előtt ködfátyol lebegett. Felsétáltunk az emeletre és mikor nyitottam a szobája ajtaját, kérdőn, meglepetten és csodálkozón nézett rám!

– Ez mit jelentsen kisasszony?

– Ez az amiről beszéltem magának! A meglepetés. Én leszek a masszírozónője. Mintha megroggyant volna uram?

– Nem kisasszony – de hangja egy kissé ércesebb lett.

– Hozatok fel egy üveg bort, úgy hallom kiszáradt a torka! – és azzal leszóltam a lépcső tetejéről a lánynak, hogy hozzon fel egy hűtöttet és utána zárhatnak, több teendőjük nincs. A személyzet pihenőre térhet.

Szoba hangulatosan elő volt készítve, amint azt meghagytam a szobalánynak. Semmi kivetni valót nem találtam. Az urat hellyel kínáltam a fotelban míg a bort felhozzák, azután az előkészített fürdő várja őt s utána engem. Mindent úgy csináljon, ahogy mondom és határozottan állítom csalódásban nem lesz része.

A lány letette a bort a jégvödörrel együtt az asztalra s távozott. No akkor itt az ideje, hogy letusoljon és a törülközőbe belecsavarja magát, ha szüksége van némi bátorításra, úgy nyugodtan fogyassza a bort, míg utána én is előkészülök.

Minden a legnagyobb rendben haladt. Kijött a fürdőből és egyenesen a bornak vette az irányt. Mentemben nem látta, hogy elmosolyodtam magam, na nagy hős mi van a sok hódítással? - gondoltam és kimentem a toalettem rendbe szedni. Aprólékosan és szép nyugodtan készülődtem, míg vártam délután alaposan lefürödtem illatos fürdővízben. Most leginkább a smink, és csábító parfüm elhelyezése az intim test tájékon.

Csak a selyem köntösöm hagytam magamon és úgy mentem vissza a szobába.

Vendégem még mindig a fotelban üldögélt s kezében szorongatta a poharat s meredt maga elé.

– Nos akkor kezdjük el a beígért masszírozást. Feküdjön hasra ezen itt, és a speciális padra mutattam. A nagy törölközőt lassan kiemeltem alóla mindkét oldalt s hátközépig lehajtottam.

– Két kezét tegye maga mellé – utasítottam s a tenyerembe levendula olajat öntöttem. Fönt a nyakszirtnél kezdtem s haladtam le a lapockákig alaposan meggyúrva, de közben mindig kellemes simítással lazítottam el. Ez minden művelet végén megismétlem. A karok után újból a hátra tértem vissza, de más a gerinc vonalán a derék kereszttájékát vettem célba. Mikor erre a pontra értem az addig csöndes páciens felnyögött. No jó helyen járok gondoltam és elkalandozva a háton fel, újból le és a derék magasságában, már egy kicsit a tomport is érintettem.

Az úr már többet mozgolódott s időnként megemelte a hátsóját. Lefejtettem a törülközőt s a székre dobtam. Ott hasalt előttem mezítelen. Már én is kezdtem beindulni, de jelét felé nem adtam csak éreztem a hőhullámok sűrűsödését. Most már nagyobb területet jártam be. A gerincen lassan lefelé haladva a tomporát vettem kezelésbe s amint mint két cipót gyúrni-dagasztani kezdtem elkezdte emelgetni magát, mint aki nem fér valamitől. Kissé lehaladtam a combok irányába s kezem élével a két cipó közé besimítottam a síkos olajos kezemmel.

Felnyögött, sóhaj kísérte – nagyon jó kisasszony!

„Tudom kicsikém, azért csinálom!” – de hangosan csak ennyit mondtam: – rendben most kissé nyisson a lábain.

És enyhe terpeszt vett föl. A belső comb finom érzékeny részén haladtam a combtő irányába s akkor érintettem meg a kis kíváncsit ami nem fért a bőrében. Ez a szó szoros értelmében értendő. Olajos kezem csak úgy siklott rajta ő pedig egyre emelte magát s nyitotta kérés nélkül a lábait szét.

– Most forduljon a hátára! – engedelmesen átfordult. Amit eddig csak sejtettem, hogy komoly mérettel rendelkezik ott mutatott a mennyezet felé. A mellkasán lassan lefelé haladva ölében kötöttem ki s a falloszához nem érve simogattam körbe-körbe az ölét le a gátig és vissza. Sokáig nem tudom az érzéseimet sem kordában tartani, de ezt a hatalmas dorongot se.

Ledobtam magamról a köntösöm és fölé térdeltem. Csak lassan óvatosan engedtem magamhoz, hogy érintsen, fokozva ezzel is a gyönyört. Az ölem már nagyon várta látogatóját. Szép lassan ráereszkedtem.

Alattam felnyögött s rendesen megdolgozott a beteljesülésig. Azon az éjjelen többször vitt el a csúcsra, amiért nagyon hálás vagyok neki. A hajnal első fénye kimerülten talált a karjaiban.

Elég későn ébredtünk. Amint kinyitottam a szemem annyit láttam elsőre, hogy mellettem ül, és csillogó szemekkel néz. Amint megszoktam a fényt, végignézek rajta, s látom az eredményt.

– Te mióta nézel? Mert látom, hogy igencsak nem egyedül vagy rám kíváncsi. Csodálkozol ezen?

Elmosolyodott és magáévá tett. Megfürdöttünk és lementünk az étterembe ahol már kiadós reggeli várt mindkettőnket. Bejött János és megállt az asztalnál.

– Elnézést kisasszony, de egy óra múlva indul a vonat.

– Köszönöm János az bőven elegendő az úr számára! – felé fordulva mikor János elment annyit jegyeztem meg. – Remélem máskor is lesz szerencsém, hogy te jössz ellenőrizni a panziót?

– Épp javasolni akartam, hogy ha nem veszed tolakodásnak havonta egyszer átnézném, hogy minden rendben van-e.

Ezzel váltunk el. Még sokáig néztem a távolodó kocsi után s arra gondoltam milyen szép ellenőrzéseknek nézek elébe.

Mikor visszajött, örömmel közölte, az úr kényelmesen elérte a vonatot. Azt mondta: – köszönök magának is mindent János! Nem egészen értettem a dolgot, mert én csak a dolgom tettem, de jól esett kisasszony nekem is.

Csak másnap vitettem magam haza Jánossal.





A szomszéddal kertészkedve



Egy forró nyári napon





Július közepe volt. A dátumra pontosan nem emlékszem. De az emlékezetes panziói ellenőrzésről hazajövetelem másnapján. Igen most már pontosan emlékszem. Megkértem a szomszédot, hogy viselje gondját a háznak. Mikor megjöttem nem volt otthon vagy hátul volt, mert zörgetésemre nem jött elő. Ezek az előzmények.

A nap már elkerülte az ablakot a szobában a félhomály egyre erősödött. A tükör előtt álltam és semmi sem zökkentett ki a megkezdett mozdulataimból. A csend, amely most körülvett valósággal simogatott. Ha jól emlékszem a zsalugáterek közt marad fényréseken átfutó későesti légáramlat talált rám. Kinn az utcán még mindig forró volt a levegő. Hetek óta nem esett és a hőség még éjjel sem csillapodott.

Barackvirág színű kombiném volt csak rajtam. Oly vékony selyem volt az anyaga, hogy úgy éreztem, mintha semmi sem takarná a testem. A fénycsíkok valósággal rá vetítettek a nagy állótükörre és misztikusságot kölcsönözve a benne megjelenő alaknak. Átfutott a fény a vékony selymen és csak a test körvonalait rajzolta a csiszolt lapra.

Nem volt semmi sem sietős. Eljátszottam a gondolattal, hogy van nézőm és ennek megfelelően pózoltam a tükörnek. Az erős sávos fény, mint a mozivászonra úgy vetített fel a tükör lapjára.

A megjelenő képen eltűnt a vékony selyem kombiné a fény figyelmen kívül hagyta azt a tény, hogy nem vagyok meztelenül. Hol jobbra, hol balra fordultam a kép ennek megfelelően változott.

A sziluettem most nekem is új volt, ebben a megjelenésben még nem volt szerencsém látni.

Az izgalomtól a melleim olyan keményen meredtek előre, mint aktus közben. Önkéntelenül nyúltam a mása felé, hogy megérintsem, annyira élethűen adta vissza az alakját. Szemem most lejjebb siklott s követte kezem a tekintetem. Végig simítottam enyhén domború pocim s megállapítottam, hogy pont kellemesen emelkedik, hogy aztán egy kellemes ívű lankán leérjen ölembe a gondosan ápolt szeméremdombomra. Kicsit elidőztem megint, mert eszembe jutottak azok a szavak, amelyekkel a férfiak illették az eddig eltelt időszakban.

Édes Sárám ez egy mosolygó baracknak így hívta. Volt aki az éden dombjának és én mindannyiszor hálás voltam érte, amit nagyon élveztünk mindketten, – volt hogy hárman, de ez ritka eset volt. Kezem élével benyúltam a combjaim közé, amelyhez meg kellett egy kissé nyitnom. A tükörben néztem a látványát, rajtam pedig kellemes borzongás futott át. Kissé oldalt fordulva a popsim kerekedett és emelkedett ki a hátam ívéből majd tért vissza a hosszú formás combjaim vonalába. Hogy mi vitt erre az önmustrára nem tudom, talán a forróság hozta, de mindenesetre kellemes és bizsergető érzés volt. Az ablakon beszűrődő fény a nap állását követve már nem abban a szögben esett a tükörre. Kissé próbáltam a fény irányába fordítani, mert korántsem végeztem a helyzet kínálta látvánnyal. Lassan ujjammal alányúltam először az egyik majd a másik vékony vállpántnak és a könnyű selyem lassan simogatva a testem csúszott a le a szőnyegre. Most már igazán meztelenül álltam a tükör előtt s megfogva azt még jobb pozícióba fordítottam a fény felé. Legnagyobb meglepetésemre egy másik alak halvány sziluettje körvonalazódott meg benne. Először a képzeletem hallucinációjának gondoltam,de az alak egy kicsit megmozdult. Mint akibe a villám csapott fordultam egy teljeset a tengelyem körül s sejtésem igaznak bizonyult. Az ajtónyílásban a szomszéd állt s keze félreérthetetlen helyen volt. Első meglepetésemen túljutva, amit a szituáció okozott, rákérdeztem.

– Mióta áll itt? És egyáltalán miért nem kopogott vagy adta jelét, hogy itt van?

Nem vagyok egy szégyenlős típus, nem arról ismernek, de ez nem az a helyzet volt amikor szó nélkül kellene hagyni.

– Elnézést Sára, de a megbeszéltek szerint jöttem át kegyedhez a kertet kigazolni és annyira el volt merülve s az igazság az, hogy oly csodás látvány volt, nem volt lelkem megzavarni.

– Azt a részét ami látványt illeti azt megbocsájtom, de akkor is illett volna legalább egyet köhintenie míg a kombiné rajtam volt.

– Bocsánat az őszinteségemért, de sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy kegyedet megcsodálhatom teljes szépségében, hogy most mikor megadatott önző módon kielégítettem vágyam a csodálásával.

– Azt látom, hogy a vágya szembetűnő alakot öltött, mert úgy dudorodik a nadrágja, hogy az vékony vászon azonnal szétszakad.

A szomszédom mellesleg egy jó kötésű alak volt, igaz nálam majd egy huszassal idősebb, de az érettebb férfiak jobban vonzottak. Most pedig ezen a helyzeten kell úrrá lenni s valahogy a kínos szituációt mindkettőnk számára elfogadhatóvá tenni.

– Akkor hát mentse meg azt a nadrágot a teljes amortizációtól és vesse le, ha már ennyire kíváncsi rám nézzen is meg.

A szomszéd csak állt, vagyis mindketten és sehogy sem akarta érteni a dolgot. Látszott rajta, hogy nincs felkészülve az agyában erre a forgatókönyvre. Odaléptem és kénytelen voltam meggyorsítani a dolgot. A gombok könnyen engedelmeskedtek, az akadályt kiemelve leesett a szőnyegre. Úgy látszik nagyon melege lehetett, mert alsót nem viselt és férfiassága teljes harci díszben pompázott kezemben. Amint megmarkoltam felnyögött.

– No-no szomszéd, csak lassan még nincs itt az idő. Tessék csak kedvemre tenni, azt mondta a kertet jött rendbe tenni, akkor hát munkálkodjék benne s azzal a tükör előtti fésülködő székemre ültettem.

Bizar látványt nyújtott a meredező férfiassága a tükörben, de nem tévesztem el talán, hogy melyik az igazi.

Lassú mozdulattal hozzá illesztettem a kertkapuhoz és ráereszkedtem. A tükör ma főszereplővé vált. Az előbb még az árnyék játékom töltötte be, most pedig egy közös aktus.

A szomszéd szófogadó jó partnernek bizonyult, mert felvitt a csúcsra és csak utána követett. Lassan csendesedett benne a vágy, még hosszú percekig ültem ölében s a forró férfiassága lüktetett bennem kitöltve teljesen.

Miután végzett a kiskerttel fogott hozzá az igazi jövetele célját teljesíteni.

Lefürödtem és vékony nyári ruhát öltve mentem utána a kertbe, hogy a virágágyások közt leellenőrizzem a munkáját. Nem ámítottam magam azzal, hogy most mekkora haladást fogok látni, mert az idő jól elhaladt velünk és az alkony hirtelen szállt le a kertre. A szomszédom elmerülve a dolgában van valami slágert dúdolgatott s nem vette észre, hogy mögé lopóztam.

Ahogy lehajolva volt csak úgy kínálta magát a helyzet. Benyúltam a lába közé és megmarkoltam a szerszámát. Reflexszerűen összerántotta combjait és a kezem rabságba került.

Abban a pillanatban hátranyúlt és a vékony ruhán keresztül megfogta ölem pázsitját. A kölcsönös fogásnak az lett az eredménye, hogy megfordított s a nyári ruhám felhajtva hátulról mélyen jól belém hatolt. Erős kezeivel megmarkolva a csípőm mozgatott a lankadni nem akaró vesszején. Több orgazmust éltem át mire ő is a forró lávának utat engedett.

– Kedves Sára, azt hiszem a kerti munkát holnap kell befejeznem, mert ma már eléggé besötétedett.

– Nem kedves szomszéd, holnap nem befejezi, hanem folytatja a kertek karbantartását amíg én úgy akarom.

Nos lett egy állandó kertészem, meg aki leellenőrzi havonta a kertet. Jó kilátások a jövőre nézve.





Tornyok Béla látogatása



Egy férfi a múltból







A csengetésre kimentem a kapuhoz és érdeklődésemre egy kellemes bariton válaszolt.

– Ki az, kit keres?

– Sára kisasszonyt keresem! – válaszolt a kellemes bariton.

– A hangja ismerős, de még nem válaszolt, hogy ki ön? – próbáltam az időt húzni és az emlékeimben keresgéltem a hang tulajdonosa után.

– Béla vagyok! – Tornyok Béla, nem emlékszik rám?

Valahol a fiatalság derekán találkozhattam vele. Nem mintha most öreg lennék,de a negyven-egynéhány, az már nem a siheder kor. A kaput résnyire tártam, hogy a hang tulajdonosa és az ember ugyanaz-e mint akiről emlékeiben találtam képet.

Igen, Bélus volt, csak kissé megemberesedve. Kissé szélesebbre tártam a kaput, hogy jobban szemügyre vehessem, de amint láttam ő ugyanezzel volt elfoglalva. Percekig meg sem szólalt egyikünk sem.

Láttam a tekintetén, hogy feltűnt neki hiányos öltözékem. A blúz alatt csak vékony kombiném volt s érzéki melleim csodásan kirajzolódtak alatta. A még mindig csodás alakja szemfogónak bizonyult s a férfiak tekintetét vonzotta. Béla is eltemetkezett a csodálatban.

Percek múltak, hogy megszólalt.

– Sára kisasszony kegyed csodásabb, mint valaha. Nem múlik szépsége inkább, mint a gyümölcs érik. Pompázik, mint a legszebb virág azt várva ,hogy csodálhassák, és illatát lelkükbe zárják.

– Fáradjon be kedves Béla! Eme csodás belépő után mit tudnák még mondani.

Míg az udvaron átballagtunk a ház felé a virágágyások között, azon gondolkoztam, hogy mi késztette a látogatásra, de gondolom ez hamarabb kiderül, mint azt én várom.

Vendégem őszintén csodálta a kertem és ennek hangot is adott.

– Nagyon szép a kertje Sára kisasszony, és ez a kis kerti pavilon! Milyen meghitt és kellemes lehet.

– Ha gondolja Béla nem megyünk be, s maradunk kinn a pavilonban, majd hozok ki frissítőket.

– Ó ez nagyszerű lesz – és már vette is az irányt a pavilon felé.

– Majd ott folytatjuk a beszélgetésünket, mert kíváncsian várom jövetele célját. Bemegyek a házba, addig tegye magát kényelembe.

– Köszönöm Sára kisasszony! Leülök a pavilonban és várom magát.

Sebtében egy kevéske teasüteményt tettem tálcára és teát készítettem. A pavilonhoz közeledve láttam, hogy a vendégem kényelmesen helyet foglalt, és amin meglepődtem előtte egy elsárgult újság feküdt az asztalon. Letettem és kérdően néztem Bélára. Tekintetem az újságra emelve.

– Úgy látom jövetelének írásos előélete van – és nyomatékul a kezem az újságra helyeztem.

– Igen Sára kisasszony! Ez az újságcikk vezetett el kegyedhez. Régi hódolója vagyok a szépségének.

Szemem kikerekedett és kérdőn néztem rá. Még mindig nem jutottam közelebb a látogatása mitől lett ilyen titokzatos. Mikor és hol látott vagy talán voltunk egy társaságban? A kérdések kavarogtak bennem, de nem mutattam kíváncsiságomnak jelét sem, mert nem tudtam még, – bátorítsam-e vendégem vagy maradjak tartózkodó vele szemben. A bizalmatlanságom fő oka, hogy sokan próbálták kihasználni a közszereplésem arra, hogy közelembe férkőzzenek ilyen-olyan indokkal.

– Ne vegye tolakodásnak a viselkedésem és jövetelem célja sem az, hogy kegyedet megbántsam. Amióta ezt a cikket olvastam és a képet láttam, magamban mindannyiszor eljátszottam miként fogad majd engem amint beállítok hívatlanul. Ne, ne szakítson félbe. A képen levő csinos hölgy engem fiatalkoromba vitt vissza, amikor egy fiatal lánnyal találkoztam egy fagyizó teraszán aki a barátnője társaságában vidáman csevegett és kacagott, én meg csak bámultam és le sem tudtam venni a szemem róla.



Ő is észrevette s akkor még inkább kacagott és bájaiból még többet mutatott, mert úgy fordult, hogy azokat a szép érzéki melleket megcsodálhattam. Könnyű nyári ruha volt kegyeden és minden oly csodásan kirajzolódott alakjából. Akkor bátortalan voltam, nem mertem megszólítani és később a sors messzire vetett kegyedtől, de az újságcikket megőriztem, hogy egyszer összeszedem minden bátorságom és meglátogatom, hogy ezt elmondjam, s lesz, ami lesz.

Töltöttem neki teát és biztatóan néztem rá.

– Csak folytassa Béla, kérem. Nagyon kíváncsi vagyok minden részletre. Közben az igazság az volt, hogy már teljes izgalomba hozott s szívesen vettem volna, ha megérinti a számára oly sokat jelentő érzéki melleim. Fészkelődésem remélem nem zavarja meg és teszi bátortalanná. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy minél több legyen látható belőle és beindítsa a látogatóm is ha már ennyit várt erre a percre. Mikor egy kicsit félre pillantott még két kis gombocskát kipattintottam a blúzomon és felé hajolva az asztalon áttöltöttem a csészéjébe. Ettől a mozdulattól félig kibillent az egyik mellem és a bimbója utat talált a blúz nyílásán át. Béla hangja elcsuklott és én úgy tettem, mint aki semmit sem vesz észre a történtekből. A férfi szeme megállt, mint a sült halé. Magamban nevettem de izgalommal vártam bemutatóm eredményét.

Ez lesz a vízválasztó. Nem tévedtem. Béla amint az első meglepetésből felocsúdott már szájával rátapadt a felkínált gyümölcsre. Annyira meglepett, hogy visszahúzni sem volt időm azután meg miért is tettem volna.

– Ó Béla! – csak ennyit sóhajtottam és nyitottam a blúzon tovább, hogy mindkettőt kényeztesse. A szomszédok hála a borostyánnak ami befutotta a pavilont, semmit sem láthatnak a benne történő dolgokról csak sejthetik, de már az is sok. Legalább a szomszédot kicsit felingerlem úgy is rég volt gyomlálni és egy kissé elhanyagolt a kertecském. Úgy kell neki. Majd most Béla rendbe teszi.

– Ne haragudjon mohóságomért Sára kisasszony,de ezt csak a levegővétel miatt mondta, mert folytatta a megkezdett kényeztetést.

– Ne beszélj Béla, tedd a dolgod! Gyere a kezeddel kicsit lejjebb is! – és azzal bátorítottam.

Mielőtt felültem a pavilon asztalára a tálcát a csészékkel lemenekítettem az ülőkének egy távoli pontjára. Újdonsült lovagom követte minden mozdulatom s elhelyezkedett velem szemben. Belefúrta magát az ölembe és csak csókolt oly izgatón a selyembugyin keresztül.

Gyorsan elröpült az idő, kezdett leszállni a harmat s a pavilon sötét lepelbe burkolódzott. Béla hevessége nem hagyott alább.

– Béla! Szedjük össze magunkat, és ha még tud egy kicsit maradni, menjünk be a házba, mert mostanság hirtelen hűl a levegő.

– Természetesen maradok, ha megengedi Sára kisasszony! Boldogan teszek kedvére.

– Ugyan Béla hagyd ezt a kisasszonyozást, egyszerűen szólíts Sárának. Fogd meg a tálcát és gyere utánam. Kövess!

A házba érve még szerencse, hogy az ő kezébe adtam a tálcát, mert már az ajtóban letámadott volna.

Benn kivettem a kezéből a csészékkel a tálcát és az asztalra helyeztem. Megfogtam a kezét és húztam magam után, habár egyáltalán nem tanúsított ellenállást, hanem szabad kezével átölelte a derekam és a nyakamon az apró pihéket csókolgatta. Honnan sejtette vagy csak megérzés, hogy ez engem mennyire lázba tud hozni, teljesen felizgat.

– Ó de finom a bőröd Sára… és az illatod megrészegít! – suttogta a fülembe.

– Azt veszem észre Béla – kacagtam el magam, mert egy kicsit csiklandozott is aprócska bajusza. Ruhadarabjaink szóródnak széjjel amint haladtunk a háló felé. Mire beértünk már csak a kombiném volt rajtam, Bélán meg semmi. Popsimban éreztem öle keménységét, ahogy hozzám simulva önfeledten csókolt. Kezét elengedve meg is győződtem eme dolog tulajdonságairól, már ami méreteket illeti. Magamban konstatáltam, hogy a kedvenc méretem, – sem túl nagy se nem picinyke.

Olyan, ami boldoggá teszi a nőt. Már nagyon kívántam, hogy magáévá tegyen. Semmi előjátékot nem igényeltem, mert nagyon régen nem járt ideát a szomszéd kertészkedni és Lajosomat is a fővárosi elfoglaltsága kötötte le.

Kezem még mindig ölének virágát markolta és kétséget nem hagyva igényem felől miként képzelem a továbbiakat, lehajoltam a franciaágyra és egyik szabad kezemmel betámasztottam a másikkal pedig ölemhez irányítottam, amely már a forróságtól valósággal izzott.

Ahogy hozzámért beleremegtem. Méretes szerszámát mindjárt végig engedte rajtam. Semmi teketória. Úgy éreztem, felnyársal vele, de csak egy pillanatig volt ez az érzésem. Két kezével formás tomporom fogta és adta meg az alapritmust s falloszán ringatott. Nagyon izgatott ez a póz, de éreztem őt is, mert időről időre egyik ujjacskáját a popsim nyílásába dugta, ami igencsak izgatott. Semmi tolakodás csak simogató mozdulat. Ez még jobban felizgatott és alig vártam, hogy megint közelítsen felé.

– Gyere Béla! Lassan, csak lassan – s mozgattam a popsim.

– Ó mily finom vagy Sárám – nagy sóhajjal újból s újból behatolt.

Innentől az idő megállt csak a két test váltakozó hevességű mozgása dominált. Vagy nagyon kiéhezett voltam vagy Béla volt különleges, de a teljesítménye az csodás volt. Gyengédsége teljes extázisba hozott. A csúcson velem jött és hullottunk valahonnan messziről vissza a jelenbe. Sokáig pihegtem mellette mire magamhoz tértem.

– Csodás voltál Béla. Köszönöm neked.

– Sárám hogy mondhatsz ilyet? Valami eszméletlenül csodás együttlét volt, amit átéltem veled s azonnal folytatom, mert minden percet szeretnék kihasználni veled.

Kezem oda tévedt, és nem hazudott, mintha most kezdenénk... úgy ágaskodott, hogy ennek ellenállni nem lehetett. Az este és éjjel többször magáévá tett, mert nem engedtem el, – ez csak természetes.

Váltani akart, de nem engedtem meg neki.

– Béla, maradjunk így, csodálatos nekem.

– Nekem is Sára, s ha akarja a másik bejáratot is kényeztetem.

– Kérem, de csak óvatosan, mert csak kivételes esetben egyezem bele.

– Akkor ezt most vegyem bóknak és kivételes esetnek Sára?

– Vegye, aminek akarja – sóhajtottam. – Csak elégítsen ki teljesen.

– Remélem, nem okozok csalódást...

Ezután több párbeszéd nem történt, a tettek beszéltek helyette.

Hogy kielégített-e?

Majd csak reggel engedtem útjára, s megígértettem vele, hogy jelentkezik és ha erre hozza a dolga akkor előre jelezze, hogy szabaddá tegyem magam.

Nem kell neki tudni a szomszédról és Lajosról sem.

– Ígérem Sára, hogy rövidesen jelentkezem – megcsókolt és elindult a vasútállomás felé.

– Béla elfelejtettél valamit! – szóltam utána, szegény megpördült a tengelye körül s majdnem elesett.

– Mit felejtettem el Sára? – kérdezte tágra nyílt szemmel.

–Az újságot! Béla kérem ideadni ami nálad volt! Belsőzsebébe nyúlt és átadta.

– Köszönöm! – és ezért egy forró csókot kapott cserébe, ezt elteszem az emlékirataim közé egy csodás éjszaka emlékére.





Lajossal



Telik az idő







Lajost bizonyára említettem már nektek gyerekek. Ő az a bizonyos ellenőr.

Hajnali két órakor jött meg Lajos. A fővárosban volt valami hivatalos ügye. Már nem emlékszem rá, hogy mi, lehet, hogy említett belőle részleteket, de sokszor oda sem figyeltem rá mit is mond.

Az emeleti szobámban feküdtem a hőség miatt az ablakon csak a vékony tüll függöny mozdult meg időnkén, amint a meleg levegő járt ki-be. Csak vékony vászonlepedőt dobtam át magamon, egyébként ruhátlanul hanyatt fekve néztem a mennyezetet. Hangos trappolása a lépcsőn hozott vissza a jelenbe. Hirtelenjében nem tudtam a zajt hova tenni és várakozással füleltem minden apró jelre. Hallottam amint ruhái egymás után potyogtak a lépcsőfokokra, az éjszaka részegítően párás levegőjében alkalmi vetkőző számot produkált.

Amikor a szobába ért már teljesen mezítelenül esett az ágyamba, testével egy pillanat alatt hozzám simult. Minden átmenet nélkül közölte!

– Minden szempontból vonzódom hozzád.

– Valóban? És ez az úton jutott eszedbe vagy régóta érik? És tudod, mit jelent az, hogy minden szempontból? Hm, azt hiszem, mintha már éreztem volna.

– Akarod, hogy mind megnevezzem neked?

– Persze, hogy akarom!

– Érzelmileg, testileg, lelkileg.

– Ez valóban sok szempontot rejtő vonzódás.

– Ezt még tudom bővíteni Sára.

– Rendben. Kezdjük a testi szempontokkal.

– Ez az a terület, ahol a legtöbb gyönyörű szempont gyűlik össze

– Kezdjük fenn, mindjárt a dús hajadon. Szeretem mikor fölém hajolsz és lobog a levegőben, és a szemed csillog amikor szétnyílik. Szeretem a hófehér fogadat, de különösen a szádat.

– Ó! Azt miért? – figyeltem, nincs-e hangjában tétovázás vagy kétség. Nem volt. Ezt mind határozottan így látta.

– A szád beszédes, mikor csókolsz, puha, selymes és izgatóan nyílik s nyelveddel érinted az én nyelvem. Szeretem, hogy olyan gömbölyű a vállad és szép kerek a csípőd. Nemcsak az ágyban hanem járásodban is izgatóan mozog. Szeretem azt kis pimasz szőrt a tested legszebb pontján, amely pont elég ahhoz, hogy tűzbe hozz.

– Kicsit elkalandoztál, ne siess!

– Szeretem a szemed színét, mert olyan, mint az enyém. Szeretem az orrod alakját.

– Ó, ez nagyon jó! – azzal átfordultam, és testünk eggyé vált. Forró volt és lüktetett, éreztem ölén keményedő vágyat.

– Még senki sem dicsérte az orrom. Az az igazság nekem is tetszik.

Hangosan felnevettem, kicsit nevetségesnek találtam,hogy pont az orrom.

– Szeretném, ha egyszer nagyon sokáig kényeztetnél – mondtam. – Az erotikus játék izgalmának hatása alatt érezzem a lelkemmel is mindezt amit most felsoroltál.

Gyengéden legördített magáról, oldalt fekve nézett a szemembe,nagyon mélyen. Keze közben becézőn táncot járt a testemen. Éreztem, hogy nem sokáig tudok ellenállni a vágynak és az én kezem is követi a tánc ritmusát s az előbb még hasamon érzett keményedő ölét, megsimogatom. Tudom, hogy ezt pedig ő szereti nagyon, ha teljességgel érintem és alányúlok, megemelem s játszom vele. Olyankor hangos forró sóhaj hagyja el az ajkait.

– Érzem a szempontod nagyon vágyik a becézésre! – s kezem egy pillanatra megpihent ölén. Ekkor csókolt meg először mióta mellém zuhant.

– Mi tartott ilyen sokáig Lajoskám?

– Mire gondolsz Sára?

– Tudod te nagyon jól. Nem ezzel kellett volna kezdeni és nem a szempontok felsorolásával?

– Játssz még vele Sára, oly csodásan csinálod! – azzal felkínálta magát teljes férfiasságát átengedve becéző számnak s kezemnek.

Voltak alkalmak mikor nem kívántam, hogy belém hatoljanak. Kielégített a játék s látni a másik kéjét. Amint kézbe vettem falloszát s csak forró leheletem érintette az első kis gyöngy megjelent nála.

– Lajos nehogy elmenj! Várj! – nem tudtam, hogy csak az izgalmi állapotát jelzi s csak előfutár.

Olajat hoztam amivel masszírozni szoktam s azzal a kezemből csepegtettem rá. A síkossá vált fallosz egyre jobban duzzadt a kezeim alatt.

Éreztem amint lüktet s már emelgette popsiját s az egész teste hullámzott a kéjtől. A két szétterpesztett lába egyre sűrűbben remegett, s ahogy az egyik kezemmel a heréje alá nyúltam a makk megnyílt s nektárja magasan lövellt. Egy adag elérte az arcom s éreztem a forróságát.

Lajost ennyire önkívületben még nem láttam. Lehetséges, hogy akkor magammal voltam elfoglalva, de megérte, mert nem kellett sok hozzá, hogy nyelvével engem is elröpítsen a felhők fölé.









A városból hazatérve







Rég nem jegyeztem le semmit a naplómba. Nem mintha nem történt volna velem semmi, de a mindennapok szürkeségéből nem tudtam kiragadni semmi olyat, ami említésre méltó lett volna.

Egy szép nyári napon történt, hogy hivatalos ügyeim a városba szólítottak. Lajos barátom nem tudom merre kavart, ahogy ő szokta mondani, amely azt jelentette, hogy a városvezetés más területre küldte ellenőrizni. Általában negyedévente történt meg velük, hogy cseréltek területet egymás közt.

Dolgom végeztével sétáltam a főutcán és az újság árusnál kirakva szembetűnő helyre nagyon ízléses és szép magazinok hívták fel magukra a figyelmem.

Odaléptem és belemerültem a vizsgálatukra mikor az eladó hangja zökkentett ki kíváncsiskodásomból:

– Parancsol a hölgy valamelyikből? – kérdezte nem tolakodón és érdeklődve nézett rám.

– Igen! – és összeszedtem, már nem tudom hármat vagy négyet s azt kifizetve távoztam, mert igencsak szaporáznom kellett az állomásra a lépteim, nehogy lekéssem a koradélutáni személyt.

A vonat nagy pöfékelések közt állt be az állomásra, hosszú fékcsikorgása még a halottat is felébresztette volna. Mikor már teljesen megnyugodott, mint egy öreg vándor, kifújtatta magát, akkor neki indultam egy alkalmas helyet keresni, ahol nincs az a sok kíváncsi öregasszony, akik csak azzal vannak elfoglalva, hogy a másik; merre-hol-mit csinált, de a sajátjukról csak ködösítenek. Kiszúrtam egy üres kupét a szerelvény közepén és az irányt arra vettem. Amint kényelembe helyeztem magam, kezembe vettem a nemrég vásárolt magazinokat.

A szemem egyből a címlapon levő hirdetésre tapadt. Kiadó panziót keresnek baráti összejövetelekhez, „kölcsönös bizalom és diszkréció” jeligére a kiadóba. No mondom, itt álljunk meg egy szóra ez üzlet. Az első lesz ha hazaérek, hogy a hirdetésre válaszolok és bedobom a Homokháti kúriát, mint diszkrét helyet, de még milyen, ha a falak mesélni tudnának. Az utam hátralevő részében a magazint olvasgattam, lapozgattam, de nem kötött le, mert a jövőt tervezgettem. Az úriembert sem vettem észre mikor ült le a kupé másik oldalán. Lehetséges, hogy ránézhettem olykor, de nem tudatosult bennem a jelenléte, pedig Rabicfalva felé közeledve arra lettem figyelmes, hogy sűrűbben köhhent és szúrós pillantásokkal pásztáz.

Magamban azt mondom, hiába erőlködsz ma nincs ismerkedni való kedvem. Aztán csak ennyi, – biccentettem felé és sietve leszálltam, vissza sem nézve. Gondolom meglepődött az illető, de kit érdekelte ezt most. Az állomás előtt várakozó ismerős konflist leintettem és egyenest haza repített.

Posta szekrényemben semmi sem volt, így magazinjaimmal a hónom alatt kivonultam a kerti pavilonba. Letettem a kisasztalra, de úgy éreztem magam, mint akit egész nap kergettek, kellett egy fürdőt vennem. Mindjárt másabb lett a közérzetem miután lezuhanyoztam. Az írószekrénykémből kupertát levélpapírt és tollat vettem magamhoz. Könnyű kis selyem köntösömet vettem fel, mert a nap még elég erősen sütött és a pavilon hiába volt árnyékos csak meleg volt a levegő. Egy kissé jobban áttetsző volt a többinél, de mivel vendéget nem vártam, így nagyon megfelelt az alkalomnak. Egyébként is nagyon szerettem az ilyen ruhadarabokat, amelyik egy kicsit többet engedtek a szemnek, valósággal izgatott annak a tudata, hogy a vendégem majd átfúrja a szemével az anyagot, szinte ott éreztem alatta a tekintetének lépteit. Egy nagy kancsó limonádé társaságában a kedvenc fonott székembe ültem és elkezdtem a válasz megfogalmazását a hirdetésre. Nagyon belemerültem a ténykedésembe és azon vettem észre magam, hogy laposakat pislogok, és majd leragad a szemem. Igaz reggel korán keltem és az egész napi ügyintézés kimerített nem csoda, ha szunyókálni való kedvem támadt. Ólomként nehezedett a szememre az álom. Nem tudom meddig tarthatott szunyókálásom,de ahogy ébredeztem és még nem nyitottam ki a szemem, hogy kiélvezzem a pillanatot, az volt az érzésem valaki figyel engem. Az érzéseim nem csaltak. A szemem résnyire nyitva a pavilon bejáratában az én kukkollós szomszédom sziluettjét véltem felfedezni, amely valósággá vált amint kipattant a csodálkozástól a szemem.

– Mióta állsz itt? – egyből tágra nyílt a szemem és elszállt belőlem a kellemes ébredés utáni kábultság. Nem beszélve arról az arcról, amit láttam magam előtt. A szemei szerintem kijjebb voltak jóval a helyükről amint bámult engem. Ahogy végignéztem magamon nem is csodálkoztam a dolgom. Alvás közben az egyébként is áttetsző köntösöm szétnyílt és csaknem teljes meztelenségem mutatta.

– Annyira édesen aludtál, hogy vétek lett volna felkeltenem, de visszafordulni is, mert akkor nem csodálhattalak volna meg álmodban.

– Gyere csak közelebb! – hadd nézzem mennyire is csodáltál?

A vékony nyári vászonnadrág elég árulkodón dudorodott. Amint közelebb lépett, kezemmel végig simítottam az árulkodó részt. Mint egy kisdiák úgy belepirult.

– Úgy látom és érzem, hogy nemcsak a szemednek tetszett a látvány. Nézzük csak meg őkelmét – azzal azt a pár gombot ami még megmaradt a sliccén kipattintottam és szabad utat engedtem gyönyöreim forrásának. Pozíciómon semmit sem változtattam ébredés óta, hagy legeltesse a szemét, és most már simogassa szép fazonra igazított ölem pázsitját.

Vékonyka vászon nadrágja hamar a földre került s tovább izgattam Istvánt. Most kiélvezem a helyzetem minden percét. Kezemben tartottam és időnként ajkaim közé illesztve forró csókot leheltem rá. Lüktetett az egész öle és egyre sűrűbben sóhajtozott. Követelt magának, de nem engedtem a csábításnak, csak lakoljon a leskelődésért. Erős kidolgozott keze, mint egy hangszeren úgy játszott ölem hárfáján, ujjai hol egyik, hol másik betéved és elidőzött, majd végül két vastag ujja emelt lassan a csúcsra. Most már én is szaporáztam a légzést. Lesöpörtem az asztalkáról a magazinokat és felülve felkínáltam ölem a bevételre. Nem is sokáig kellett a pillanatra várni. A tőle megszokott gyengédséggel először csak beköszönt majd csak utána vette be az egész édent. Szerettem vele szeretkezni az első pillanattól kezdve, de a mostani valahogy még különösebbnek tűnt a többinél.

Jó időbe telt, hogy felértünk a csúcsra, mert nagyon értette kinyújtani az érzést és lassítással mind távolabb helyezni a gyönyör végső fázisát. A karos székben végeztük be aktusunkat. Amint átkulcsoltam a derekán a lábaim, Ő lépett egyet és leülve a fonott karos székbe, ölébe vont és én lovagló ülésben vad tombolásba kezdtem. Kis idő elteltével, erős kezeivel lassú ütemre fogta tomporom vad kígyózó mozgását.

– Csiss! Suttogta, lassíts Sára! Ne siess még messze az idő!

Akkor én már messzi jártam, fenn a gyönyörök felhőin felül. Kezével irányította minden mozdulatom és a csúcshoz közel kezdett emelgetni és hagyni a lovas őrjítő vágtáját. Nyakába omlottam és hosszú percekig maradtam rajta érezni minden apró remegő vibrálását falloszának.

Nagy sokára lankad tüze, időnként lökött egyet s csókolta nyakam, szám s eltolva egy kissé magától az ágaskodó bimbóim vette szájába. Most a szokottnál is érzékenyebbek voltak és minden érintésre heves vibráló érzés futott rajtam végig.

Mikor aztán végképp lenyugodni látszott mindkettőnk felpörgött érzése, kérdeztem meg tőle.

– Miért is jöttél alapjában véve át? – meglepődött a kérdésen és elég buta arckifejezést öltött magára.

– Az igazat megvallva nem emlékszem, a szituáció elfeledtette velem.

– No ezt nem is csodálom! És mindketten nagyot kacagtunk. Ahogy voltunk karjaiba kapott és bevitt a házba, hogy egy kellemes zuhanyt vegyünk.

Így ért véget ez a csodálatos nap.

Visszagondolva rá, biztos a megelőző szituáció adta ezt az érzést. Az alvásközben ért látogatása és az ébredés utáni szeretkezés.





Ferenc a miséről







Ferenccel történt ismeretségem a miséről hazajövet nem mindennapinak mondható, de az összes kalandom sem. Tudjátok gyerekek a kívülállónak az életregényem, olybá tűnik, mintha csak a szeretkezés töltötte volna ki az összes időmet. Ha az ember mesél és nem dicsekszik akkor nem azzal untatja a hallgatóságát, hogy elmeséli a piaci vásárlás közben történteket vagy netán a sarki fűszeressel megesett összetűzéseit, mert volt olyan is nem egyszer, de az mindenkivel megtörténhet. Nos Ferenc is egy ilyen különleges csodabogár volt, aki meglesett és feltette magában, hogy megszerez magának. Most azt mesélem el nektek.

– Helyezkedjetek kényelembe! Ha kértek teát van a kiöntőben.

– Mesélj Sára! A tea most másodrangú dolog.

– Rendben Editkém! Akkor vágjunk a közepébe.

Ismeretségünk nem mindennapi módon indult.

Vasárnaponként a délelőtti misére jártam, ha ügyes bajos dolgaim nem szólítottak el falura. Általában időben értem oda és a szokásos helyemen a jobb oldali padsorban ültem le és még a mise előtt egy pár imát elmormoltam magamban. Egy idő után feltűnt vagy inkább a kifinomult női ösztöneim hívták fel a figyelmet arra, hogy a baloldalon ülő fiatalember nemcsak futó pillantásaival ajándékoz meg, hanem sok esetben rajtam felejti és áthatóan tanulmányoz.

Azért egy kissé perverz dolognak tartottam, hogy mise alatt a szemével levetkőztessen, de valahogy ezt éreztem is mikor az énekes könyvből felpillantottam és szemünk összevillant, hogy a fiatalosnak látszó középkorú ember majd fel fal a szemével. Nem régen járt a misére, vagy mostanában költözött a környékünkre vagy más céllal járt el a délelőttire. Remélem rövidesen kiderül, mert egyre kínosabbá váltak az összevillanó pillantásaink és úgy éreztem, hogy az egész gyülekezet bennünket figyel, pedig ez csak bennem okozott ilyen érzéseket.

Kíváncsi voltam mikor lendül át a mise alatti kutató pillantás kapcsolat teremtő kezdeményezésbe. Nem bátorítottam hadd szenvedjen meg, ne érje el a célját könnyen. Benne voltam a vadászatban.

A nemes vadat megkapni, elejteni a vadásznak minél hosszabb becserkészés után a legnagyobb élvezet, nemkülönben a vadnak is fokozza az izgalmát. Egy hónapot kellett várnom, hogy a vadászat elejtéssé váljon. A férfi, mivel ekkor még a nevét sem tudtam a templomtól egy kissé távolabb a fák közt várt, gondolom rám, mert az arra haladóknak csak kurtán biccentett üdvözlésképp, de a tekintete a kijáratban megjelenő alakomra tapadt és követte lépésről-lépésre. Csak úgy mint a legtöbb embernek az utam előtte vezetett el, ezt biztos kifigyelte és azért állt ott és nem másik irányban. Amint mellé értem egy halkat köhentett és adta tudtomra, hogy rám vár.

– Elnézést Hölgyem, hogy megszólítom, de régóta gyötörnek a gondolatok, meg merjem-e tenni!

– Nem haragszom Uram! Kérem közölje célját, mert bizonyára nyomos oka lehet, ha egy Úri hölgyet leszólít az utcán.

– Igen Hölgyem! Mint észrevette, régóta keresem a kontaktot a szemével, de mindig bátortalan voltam s pláne a templom nem a megfelelő hely a hódolatom kifejezésére, amelyet szépsége váltott ki belőlem.

– Ebben teljes mértékben igazat adok önnek Uram! – nyújtottam a kezem. – Sára vagyok!

– Tudom! – jött a meglepő válasz. – Ferenc, és a kinyújtott kezem gyengéden tenyerébe rejtette.

Kerekre nyílhatott a szemem ezen a válaszon, mert egy halvány mosoly kíséretében jött a válasz.

Egy hónapja történt, hogy délutáni elfoglaltságom miatt jöttem el a délelőtti misére,- mondhatom szerencsémre. Egyébként régóta lakom ebbe a városrészben és csak egyszer volt alkalmam futólag látni kegyedet és ez a kép akkor jött vissza mikor az első délelőtti misére jött el el. Azután semmi sem tartott vissza attól, hogy ezeken vegyek részt. Szokásaimon nehezen változtatok, mint általában az agglegények, de kegyedért örömmel tettem.

– Nos uram ez a válasz meggyőzött állhatatosságáról és közeledését nem utasítom vissza, csak lassan sétálva induljunk el, mert mindenki felénk bámul.

– Megengedi, hogy önbe karoljak? – a férfi azonnal nyújtotta a karját és mint akik régi ismerősök, úgy haladtunk el a kíváncsi szemek előtt, pedig ha tudták volna az igazságot még jobban pletykáltak volna rólam. Így ki lett a méregfoga húzva a dolognak. Első ami megfogott a férfi illata volt. Valami erős megmagyarázhatatlan késztetést éreztem, hogy minél közelebb húzódjak hozzá. Mintha elkábított volna és lebegve jártam mellette nem is vettem észre, hogy közben hazaértem. Ezek szerint jól felkészült belőlem, mert úgy irányította a sétát, hogy a házam felé irányuljon.

Innen már csak egy lépés, hogy behívjam-e?

– Ferenc! Nem ért félre ha megkérdezem, egy kávéra vagy frissítőre velem tart-e a kertemben? És tovább beszélgethetnénk, ha már így alakult az ismeretségünk.

– Kedves Sára kisasszony el sem tudom képzelni ezt a megtiszteltetést. Természetesen boldogan teszek eleget a meghívásának.

Bevezettem a házba és a kerti pavilonba kínáltam ülőhellyel, ahol a magazinok még az asztalon hevertek.

– Míg bemegyek és hozok ki frissítőt és süteményt, foglaljon helyet és nyugodtan nézegesse át ezeket a magazinokat.

Kellemes fuvallat suhant át a pavilonon és megint hatalmába kerített a férfi illata. Gyorsan mielőtt valami meggondolatlant követek el, bementem a házba. Sebtében tálcára helyeztem teasüteményt poharakat és a kedvenc limonádém. A kávét felkészítettem és úgy gondoltam egy kissé lazítok a ruházatomon. Csak a selyem kombiném hagytam a háziköntösöm alatt. Még bugyit sem hagytam magamon. Úgy éreztem valami vibrál a levegőben. Mindig megéreztem, ha újabb kaland volt láthatáron. A kávét a kiöntőbe öntöttem és a csészéket a cukorral egy másik tálcára. Ügyesen kiegyensúlyoztam a pavilonba s Ferenccel szemében mélyen behajolva az asztalra helyeztem és közben jelentőségteljes pillantást váltottam vele. Nem maradt attrakcióm elismerés nélkül, mert nemcsak a szeme csillant meg, hanem rekedtes hangon közölte:

– Sára ez valami csodálatos!

Huncutul mint aki nem érti kérdeztem – tetszenek a magazinok Ferenc?

– Tudja azt kegyed mire gondoltam – és félig kibuggyanó melleimre mutatott. – Szívesen elhelyezném rá hódoló csókjaimat.

– Hohó, barátom, mindent a maga idejében! – de közben alig vártam már a megtörténtét.

Kitöltöttem a kávét és elhelyezkedtem vele szemben levő kényelmes fonott székbe. Úgy intéztem a dolgot, hogy ne teljesen de nyíljon meg a köntösöm és a lábaimat keresztbe helyezve elővillanjon combjaim vonala.

Láttam,hogy meg-meg remeg a kezében a csésze és a tekintete majd felfal.

Óvatosan a tálcára helyezte a csészét és a széket közelebb húzta hozzám.

– Elnézést, de nem bírom tovább! – nézett rám esdeklően.

– Mit nem bír tovább – és a csészére néztem szemtelenül. Nagyon is tisztában voltam vele mi játszódhat le benne. Az arcára volt írva a vihar, ami belül dúlt és lassan elemi erővel fog kitörni.

– Ne kínozzon Sára! – és kezét a pongyolám nyílásába helyezte s remegve érintette hol egyik hol másik gyümölcsöm. Ő nevezte el így: Kislány almák !

Majd nemcsak a kezek, de az ajkak is követték a vendégséget. Felsőtestemről lefejtette lassan a pongyolával együtt a kombinét is és ott ültem mezítelen felsőtesttel a csókok fürdőjében.

A kényelmetlen pozitúrán a székek szembefordításával segítettünk. Ekkor már a túlsó használaton kívüli szék tele volt az ő ruházatával, mert nagy hévvel dobálta magáról le. Letérdelt elém és végig kalandozva a testemen leért az ölembe, megszabadítva mindentől.



Lassan a szeméremajkak is sorra kerültek. Nem bírtam tovább levegővel, elváltam a szájától, a vállára hajtottam a fejem karjaimmal átöleltem és egész testemmel hozzá simulva csüggtem rajta. Ahogy haladt az idő szeméremajkaim egyre duzzadtabban, vérbőbben élvezték Ferenc ujjainak simogató szerelmi vallomását. Egyre sűrűsödtek a remegési hullámok, s már másra vágytam, többre, mint az ujjak varázslatos játékára. Felhúzódtam ölébe. Ferenc gyengéden megemelte popsimat és a lélegzetem egy pillanatra elállt, amint fallosza utat követelt magának. Csak egy pillanatig tartott s már simogatott is benn. Száját kerestem, hogy forró csókkal adjam tanújelét, hogy milyen élvezettel fogadtam magamba.

Bokáimat összekulcsolva ültem a számomra legkívánatosabb nyeregben. Gömbölyű tomporom markolva tartotta Ferenc. Szenvedélyes csókjaikba merülve, gyengéd simogatásokkal becézgette felváltva, hol egyik, hol másik bimbócskám. Újdonsült lovagom elégedetten, átszellemült arccal, időnként félig csukott szemmel, a már nem kislányos melleim látványába merült. Ha arcom látja, kiolvashatta volna belőle, hogy ebben a percben szenvedély tüze tombol testemben,

Ahogy lassan lovagoltam rajta nem kellett attól tartanom, hogy lecsúszok az öléből, mert nemcsak kezei tartották tomporom, hanem öle vérbő virága is mélyen merült ölembe. Kezei a gerincemen szánkáztak le és fel s időről időre megpihentek a popsimon és kellemesen simogatta s olykor vágatomba is elkalandozott s szűk lyukacskát ingerelte ujjával.

Csodás vasárnapot töltöttünk együtt Ferenccel s megígértettem vele, hogy a vasárnapi misék után nem a gyóntatószékben fejezi be, hanem nálam gyónja meg egész heti bűnét, és majd én oldozom fel. Társaságát sokáig élveztem a misén egymás mellett ültünk és utána sétáltunk haza. Olyankor egész délutánt, sőt volt, hogy az éjszakát is nálam töltötte.

A sors iróniája, hogy ahogy jött úgy el is tűnt az életemből. A mai napig nem kaptam választ rá, hogy miért szakadt meg a kapcsolatunk. A vasárnapi miséket ugyanúgy látogattam és vártam, majd csak felbukkan egyszer, de a legnagyobb csalódásomra nem történt meg újból a csoda.

Nagyon előreszaladt az idő Editkém, ideje lenne lefeküdnünk.

– Igen most látom Sára, hogy éjfél is rég elmúlt. Megyek letusolom és lefekszem.

– Jó éjt Editkém – kedvesen megpusziltam. – Majd utánad én is letusolok.

– Jó éjt Sára!

Azzal mindketten a szobánkba húzódtunk vissza.



Ezen a forró augusztusi hétvégén történt. Csak ketten voltunk Edittel a házban, mert Bandit beiskolázta a szövetkezet és konzultáción a városban kellett neki lenni egy hétig. Szokásos esti beszélgetéseink folytatásaként egy újabb epizódot meséltem az életemből a lánynak és csak későn tértünk nyugovóra. Nem azért, mer álmosak lettünk volna, hanem későre járt az idő, már éjfél is rég elmúlt. Ki-ki a szobájába vonult vissza.

Egész éjjel forgolódtam s a vékonyka kis hálóingem is ledobtam magamról, akkor is gyötört a hőség. A házban a csend oly sűrű volt, mint a sötétség. Nem kellett villanyt gyújtanom, hogy kitaláljak a fürdőszobába, de a folyosó mégis olyan különlegesnek tűnt, inkább sejtelmesen előttem suhanó árnyékom lehet az. Könnyű kis tusolásra gondoltam remélve, hogy Editet nem ébresztem fel.

Amint a közlekedő folyosóra értem egy vékony fénycsíkot vettem észre, amely a fürdő ajtaja alól szűrődött ki. Na jól nézünk ki, valamelyikünk égve hagyta a villanyt, csak erre gondolhattam, mert késő estig beszélgettünk, vagyis inkább meséltem fiatalkori élményeimről. A végén már sajnáltam a lányt, mert láttam rajta, hogy a történet tűzbe hozza, és feszengve ül s elég sűrűn kijárt a mellék-helységbe. Mikor idáig jutottam a gondolataimban gyanútlanul felnyitottam a fürdő ajtaját s a lélegzetem elakad a látványtól. A lány a nagytükör előtt állt félig meggörnyedve már teljesen átszellemült arccal s két ujjal a puncusán ki-be járt a másik kezével hol a csiklóját hol a melleit izgatta. Nem volt már visszaút, ha becsukom az ajtót félő, hogy az zavarja meg, ha meg maradok, akkor az intimitását zavarom meg. Tanácstalan voltam talán először az életben ilyen szituációban, mert hasonló nem fordult elő velem, hogy meglessem őt. Lassan erőt vettem magamon és mögé léptem s hozzásimultam, mert addigra már én is hatása alá kerültem a jelenetnek.

– Régóta itt vagy kicsim?

Felsóhajtott az én kis madárkám.

– Sára, nagyon hiányzik Bandi – szólt rekedtes hangon.

– Látom kincsem, segítek neked, gyere a szobámba majd utána fürdünk.

Engedelmesen követett a szobába, ahol négykézláb állítottam az ágyra. Ujjaim lassan betévedtek combtövéhez és óvatosan, egyre duzzadó szeméremdombjait simogattam. Aztán mintha kenyeret gyúrtam volna két tenyeremmel indultam fenekén fölfelé. Összezárt ujjaim átsiklottak a szeméremajkak között, majd középső ujjal behatoltam a lány hüvelyébe. Egész kézfejem úszott a lány nedveiben. Éreztem a hüvelyének heves lüktetését, olyan volt, mint amikor közösül. Úgy mozgattam a kezem, hogy folyamatosan dörzsölje a mámorosan vergődő lány csiklóját is.



– Még nem akarok elélvezni – nyögte Edit, s mindketten megfordultunk. Aztán Edit kezdett ugyanabba a csodálatos játékba, amit az imént én tettem vele. Ujjaival fésülte selymes szőrszálaimat, majd leguggolt és a combjaim közé nyomakodott. Belül csókolta a combjaimat, ott, ahol a legérzékenyebb.

Lassan, kényelmesen szánkázott a nyelve, s két kezével a fenekembe kapaszkodva szinte magára húzott. Elöntött a forróság, amikor a lány nyelve megérintette a csiklómat. Combjaimat úgy szorítottam össze a kéjtől, hogy szinte égetett. Ekkor fölém került és átvetette gyönyörű combjait csípőmön, arcom elé tartotta melleit és azt zihálta

– Most a tied! Harapd őket! – hörögte. Nem kellett kétszer mondania. Nekiestem mellbimbójának és szívtam, haraptam, ahogy követelte. Melleit váltogatta a számba, és egyre erősebben feszítette őket arcomnak, a végén egész arcomat belepréselte. Közben csípőjét egyre hevesebben dörzsölte alhasamhoz.

Belemarkoltam csodás feszes fenekébe, melyen pattanásig feszült az izom, ujjaim majd bele törtek. Az izzadságtól nedves popsiján megcsúsztak ujjaim és mutatóujjam véletlenül popsijának nyílásába csúszott, meglepően könnyen tövig szaladt, felhördült és még jobban megfeszítette fenekét. Próbáltam kihúzni az ujjamat de megfogta a kezem, és oda-vissza kezdte mozgatni, fenekét teljesen rátolta. Kiszabadulva combjai szorításából újból mögé kerültem, s hanyatt fektettem.

Teljesen leborotvált puncija látványa most még nagyobb hatással volt rám, mint valaha. Pedig ismertem a testét, mint a tenyerem, de most a jelen szituációban elemi erővel hatott, s a gyönyör és kéj utáni vágyam megszázszorozta. A szétnyíló ajkak közül hívogatóan vöröslött a barlang bejárata.

A nedvességtől csillogott az éj sötétjében, s az izgalom leve csöpögött már belőle. Alatta a halovány rózsaszínű kislányos popólyuk pedig, nyitó - csukó játékba kezdett.

Hasa mellkasával együtt egy ütemben hullámzott. Elérkezettnek láttam az időt, hogy elővegyem a kis játékszerem a fiókból, amit mintha megéreztem volna, hogy egyszer szükség lesz rá, egyik városi látogatásom alkalmával beszereztem.

Miután elővettem kis játékszerem s hozzá egy csipet krémet, nekiláttam a felcsatolásához, először a belső rövidebb műpéniszre helyeztem, amely szépen megtalálta helyét az én hüvelyemben. Aztán felcsatoltam magamra és ráhelyezve a krémet s lassan-lassan puncusába toltam.

Felnyögött, de nem fájdalmában, hanem ez a kéj hangja volt. Amint bent érezte, a fenekét ritmusra mozgatta. Gyönyörű popsija remegett az izgalomtól s ezzel a bennem levő műpénisz ellenpárját hozta működésbe. Több apró élvezeten mentem keresztül, míg közeledtem vele a csúcsra.

Ahogy közeledtem a csúcs felé, egyre hevesebben forgattam benne és éreztem, hogy combja lassan záródnak össze a kéjtől, mintha nem akarna elengedni soha.

Magánkívül lehetett, mert Bandikám-Bandikám egyre ezt dadogta miközben hangos sikoltással tört fel az orgazmus gyönyörű érzése.

Felsikoltottam én is, a vibráló gyönyörtől felejthetetlen érzéseket váltott ki belőlem, ahogy forgattam benne, majd megmerevítve löktem ki és be. Hangos sóhajai és nyögései, az előbbi sikoltása tudatták velem, hogy ő is elért a csúcsra.

Hullámokban tört rám a kéj, s úgy élveztem újra meg újra, ahogy férfivel még soha...



Az éjszaka hátralevő részében már nem közeledtünk egymáshoz. Az én drága kicsi lánykám s jómagam is a teljes kimerültségtől mély álomba merültünk.

Bandi érkezése vasárnap, azaz másnap délutánra volt várható, legalábbis a sürgönyben ez állt.

Így reggel mikor ébredtünk megbeszéltük, hogy óvatosan beavatjuk erre is a fiút.

– Editkém van egy olyan masszázs tudomány, amelyet el kell majd sajátítanod, de ehhez meg kell nyernünk Bandit is!

– Erre ne legyen gondod Sára! Oly éhes lesz, hogy nem lesz nehéz rávenni.

Így folyt a beszélgetés a reggelinél köztünk, s láttam valamit mondani akar az éjszakaival kapcsolatban.

– No ki vele Editem, mi foglalkoztat?

– Sára ezt meg honnan veszed? – nyílt tágra a szeme.

– Csak rád kell nézni, egyébként meg sikerült megismernem téged, ha valami foglalkoztat, egyből az arcodra van írva.

– Igen foglalkoztat az esti együttlétünk. Először is köszönetet kell mondanom, hogy oly mélységekbe vittél el, ahol még nem jártam és nem hiszem, hogy sokaknak megadatik ez. A másik dolog pedig a mikéntje. Sára kérnélek, ha lehet és bírod egészséggel, máskor is szerezzünk egymásnak örömet. Ne értsd félre a kérésem, de ez sokkal másabb, meghittebb, mint egy férfival a szeretkezés.

Először nem tudtam a könnyeimmel mit kezdeni, mert beopálosodott a szemem, csak nagy sokára, mikor befelé lenyeltem és nem hüppögtem, nyomtam egy nagy puszit az orcájára. Kicsim a legnagyobb örömmel teszem és nincs semmi félreértés bennem. Engem is szörnyen izgatott a dolog, mert kislány korom óta vagyis jobban mondva serdülő korom óta amikor Marcsival megismerkedtem nem volt ilyen szituációban részem. Ő mutatta meg és vezetett be ebbe a világba is és azóta nem volt partnerem hozzá, de eszembe sem jutott, míg ezt a harci szerszámot nem láttam és vettem meg.

A felkészítésed még koránt sincs kész, nincs befejezve kincsem. Egy nagyon érdekes rituáléra tanítalak meg, de ehhez, mint mondtam férfi kell és ez Bandi lesz. Amikor téged masszíroztalak az a női kényeztető masszázs volt s most a férfit mutatom be neked.

– Meg is van mivel vesszük rá! – kacsintottam rá.

– Gondoltam, hogy kieszelsz valamit Sára! Mi lenne az.

– Oda volt egy jó hétig, Te mondtad éhes lesz, aztán ráfogjuk, hogy kimerült lehet és lemasszírozzuk. Akkor jövünk mi ketten.

– Ezt jó kifundáltad. És milyen masszázsra gondoltál?

– A férfikényeztető masszázsára. Majd ott leszel velem, vagyis nélküled nem is lehet. Közösen csináljuk, hogy elsajátítsd, s amikor kell, én lelépek, a többi már a te dolgod lesz.

– Rendben, alig várom.



Késő délután volt már mikor ismerős kapunyitás majd léptek hallatszottak kintről. Az ajtónál vártam Bandim beléptét. Egymás karjába omlottunk.

– De nagyon hiányoztatok lányok – szólt ahogy a száját használni tudta.

– Te is nekünk – szólaltam meg a háttérből, és sietve hozzátettem. – Olyan elgyötörtnek látszol fiam!

– Ugye Editkém?

– Igen Sára, úgy látom ráférne egy kis törődés. Nem tudnál valamit ajánlani?

– No nézzük csak, mi jöhet szóba? Egy frissítő masszázs nem ártana neki úgy hiszem, és abban segédkezhetnél, hogy elsajátítsd te is kislányom! Rendben?

– Rendben! – válaszolt a lány. – Mikor kezdjük?

– Először is vacsoráztassuk meg és utána fürödjön le! Majd utána elkezdjük és közben mesélhet, ha akar.

– Nos Bandikám, megfelel így? – mindketten rászegeztük tekintetünket.

– Hogy megfelel-e? Lehet nektek ellenállni. Ti jobban látjátok rajtam a fáradságot, én csak azt érzem, hogy valaki és valami nagyon hiányzott.

– Csak sorjában mindent Bandi – nevettük el magunkat mindketten, mert az összeesküvésről hála az égnek sejtelme sem volt.



A vacsora tálalva lett, és mi ketten csak csipegettünk, míg ő, mint aki sohasem evett úgy rakta magába a falatokat. Öröm volt nézni.

A vacsora után leszedtem az asztalt s a két fiatal a fürdő felé vette az utat. Távoztukban azért még utánuk szóltam:

– Editkém! Semmi előleg!

– Nem, nem Sára igyekszünk, legalábbis most igen!



Előkészítettem a masszázsasztalt és a kellékeket, miután végeztem a konyhában és vártam a fiatalokat, akik hangos nevetéssel jöttek vissza.

Láthatták rajtam a kíváncsi kérdő tekintetet, mert Edit hangos kacagással egyre Bandira mutogatott és nem tudott egy szót sem kinyögni. Először én sem fedeztem fel semmi különöset a fiún, azon kívül, hogy tiszta vörös volt, – még meg is jegyeztem magamban nehogy megüsse a guta, – mikor Edit integetésére egy kicsit lejjebb tévedt a tekintetem.

No most már értettem a nevetés a pirosság okát. A fiút gondolom Edit fürdette, legalábbis segédkezett s a törülközőt nem a csomó tartotta a derekán, hanem ölének túlérett gyümölcse.

– Ej te lány! – korholtam nevetve. – Nem kellene ennek a fiúnak szenvedést okozni.

– No majd mindjárt segítünk a bajon, ugye kicsinyem?

– Igen Sára, tegyük azt. Én nem akartam semmi rosszat, de éhes a drágám.

– Én? – szólalt meg Bandi. – Most ettem magam teli az asztalnál.

– Erre aztán kórusban kitört a nevetés.

– Szegény kis ártatlanom – simogattam meg a törülköző azon részét, amelynek szövése nagy igénybevételnek volt kitéve. Ettől aztán még jobban megemelkedett.

– Nos Bandikám akkor hasra az asztalon s kezdjük, mert így csak szenvedsz s kedvesed is szenved érte.

Nem kérdezett semmit a fiú. Hasra vágta magát és a törülközőt Edit kinyitotta, csak a fenekét takarta egyenlőre vele.

– Ne lepődj meg Bandi, ha négy kezet érzel magadon, mert Editkénk most tanulja ezt a technikát.

– Nem lepődök én meg semmin Sára, de örömmel nyugtázom ezt a kedves fogadtatást, és amit sejtet a folytatás.

A kis intermezzó után jobbnak láttam belefogni a dologba, mert nekem is lassú bizsergés vette kezdetét az előbbiek láttán az ölemben.

– Mindent csinálj utánam Edit! Az olajat a kezeddel melegítsd mielőtt a testre helyezed, mert a kívánt hatást amit kialakítottál egy pillanat alatt elronthatjuk a hideg kezünkkel. A férfinak is tele a teste erogén zónával csak meg kell találni és kellemesen érinteni s vissza-vissza térni hozzá. Most szépen végig megyünk a gerincen, de visszajövünk a nyakszirthez a vállakhoz. Szép lassan kövesd a kezem le a derekáig s itt levesszük a törülközőt s a fenekét két-oldalról megdolgozzuk, mintha cipót gyúrnánk. Szép lassan olajos kezünkkel haladjunk a combokon le egész a talpig,

– Úgy-úgy nagyon jól csinálod!

Most lassan vissza a combtőig a comb belső felületén gyengéd simításokkal.

Felnyögött a fiú mikor erre a részre értünk s bevallom jól esett látni a lányt is, aki kipirultan egy pillanatra rám nézett, majd levezette a tekintetem arra a pontra, amelyet már én is felfedeztem. A virágszál teljes pompájában mutatott hátra. Bólintottam Editnek, aki olajos kezével óvatosan gyengéd simítással végig járt rajta. A fiú mozdulataiból ítélve a gyönyör környékezte.

A hátán, a vállain, karjain egy párszor oda-vissza alapos masszázzsal teljesen hatalmunkba kerítettük a fiút. Ekkor, hogy tovább ne fokozzuk a várakozást a beteljesülésre, szóltam neki:

– Fordulj meg légy szíves!

Amikor átfordult a hátára szóltam a lánynak, hozza oda a párnát mert szükség lesz rá. Amint hátán fekve elhelyezkedett kényelmes pózban, lábait széttártam neki, és kissé behajlítottam. Dereka, és feje alá egy párnát helyeztettem Edittel, hogy tökéletes kényelemben legyen a masszázs során. Nem utolsó sorban, hogy könnyen hozzáférhetőek legyen a célterület. Először is mindkét lábát vettük munkába, majd a has és lejjebb az alhasi részt. Ez nagyon kellemes volt Bandinak, mert sűrűsödtek a légzések egy szaporább lett. A combokat kívül belül finoman olajos kezünkkel simítottuk s időnként vesszőjével is érintkeztünk, ilyenkor megrándult az egész teste. Egy kis időre elhagytuk az alhasi tájat és a mellbimbóknak s a mellkasnak szenteltük figyelmünket. Nélkülözhetetlen művelet ahhoz, hogy teljesen ellazuljon, s a csodamasszázs elkezdődjön.

– Editkém, most kezdünk bele a csodamasszázs tudományának elsajátításához vezető út első lépéseinek megtételéhez.

– Először szép lassan haladjunk le az öléhez, így ni! Figyeld a kezem, a masszázs technikája szerint először a herezacskót, illetve a heréket kell nagyon óvatosan masszírozni, majd csak ezután lehet apránként áttérni a hímvessző fölötti szeméremcsontra és a gátra.

– Most figyeld, és a hímvessző masszírozásakor mindig változtasd a sebességet és a nyomást. A kényeztetésekor a jobb kezeddel tövénél fogd meg a hímvesszőt és óvatosan nyomd össze. Ezt többször ismételd meg. Most te csináld! Nagyon jó, látom Bandin. Most a kezed így felfelé majd lefelé húzd rajta és ezt váltva oda-vissza.

– A mozzanatot újra és újra el kell végezni. Ezek után fordított technikát alkalmazunk. mégpedig úgy, hogy a hímvessző csúcsától indulva egészen tövig lecsúsztatod a kezed. Így! Majd kézváltás, és kezdődhet újra az egész. Most ezt is jó párszor ismételd meg, és kezdődhet a makk – narancs facsarásához hasonló mozdulattal – való masszírozása.

– Ne lepődj meg, ha masszázs közben a hímvessző néha elernyed, mint például most is, majd újra megmerevedik, aztán megint elernyed, és újra megmerevedik. Ezek az öröm két végpontját jelölik, és meglehetősen nagy élvezetet nyújtanak a férfiak számára. Most, hogy fokozzuk az élvezetét, hajtsuk egy kicsit hátra a hímvesszőjét, hogy kissé lazuljon, majd kisvártatva folytassuk a masszázst.

– Nagyon jól csinálod Editkém, azt hiszem itt az ideje, hogy magatokra hagyjalak benneteket. Megyek, megnézem az én morcos szomszédom, mert úgy látszik, ha nem megyek ó ugyan át se szagul hozzám.

A lány hálás szemekkel nézett rám s nem kellett neki kétszer mondani a ruhái csak úgy repültek s nyeregbe szállt. Én már akkor ajtón kívül voltam csak Bandi kiáltását hallottam,

– Köszönöm Sára! – magamban mosolyogtam, örömmel tettem érted. Érezzétek jól magatokat itt most már a kettőtök túlfűtött erotikája uralja minden mozdulatotokat.



Az én morgós „öregemhez” a kerten keresztül szép komótos léptekkel közeledtem, mert nagyon behúzódott a csigaházába a bizonyos nap óta. A kisszobában találtam és az igazak álmát aludta. Ezért nem jelzett jöttömre. Leültem csendben a kedvenc székemre és elmerengve néztem és hallgattam ütemes légzését. A meleg miatt csak egy vékony színes lepedővel takaródzott, de az is lecsúszva a felsőtestéről. Jó volt elnézni ezt az embert álmában aki sok-sok szép pillanatot osztott meg velem ismeretségünk óta. Nyugtalan volt az álma. Valamivel küszködött nagyon. Gondolataim messze kalandoztak az időben, inkább a múltban, mint a jelen vagy a jövőben. Pedig most a jövőt jöttem megbeszélni Istvánnal, mert sürgetett az idő a kúriával kapcsolatban. Nyugtalan álmában már azt kevéske kis takaró is lecsúszni látszott róla. Odaléptem és óvatosan vissza akartam húzni rá, de a fránya kis lepedőt alig mozdítottam meg, megint fordult egyet és teljesen kitakartam egy pillanatra. Mondanom sem kell ruhátlan volt a takaró alatt. Kísértést éreztem, hogy felkeltem, mert olyan állapotban találtam, de erőt vettem magamon és türelemmel vártam míg magától felébred. Az otthoni masszázs teljesen felizgatott, nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek. Erősen alkonyodott kinn s a szobára nehéz homály telepedett. Kezdtem türelmetlen lenni s már azon gondolkodtam, hogy hazamegyek, mikor megmozdult és kinyitotta a szemét.

– Te itt? – és hirtelen felült a kanapén. A takarója a földre repült a mozdulattól. Ő nem tudhatta most mit vált ki bennem ez a látvány, mert az előzményekkel nem lehetett tisztában.

Felemeltem a földről a takarót s ráterítettem, ami szintén meglepte. Nem volt jellemző a kettőnk kapcsolatára.

Azért, hogy eloszlassam a még mindig csodálkozó tekintetén látható értetlenséget

Így szóltam: – Nem vagyok beteg, ha értetlenül állsz a cselekedetemmel szemben. Teljesen más dologban kerestelek meg, de ne kapkodj az öltözéssel, mert még arról a dologról nem mondtam le. Csak előbb kezdjünk másról, fontosabb dologról beszélgetni.

– Mi lenne az, ami ennél fontosabb? – és hunyorított hamiskásan.

– Képzeld van! De most ne vitázzunk. Szeretném felvázolni a jövőnket. Ide ülhetek melléd? De semmi piszka!

– Nem lesz – mondta, de nem nagy meggyőződéssel.

Majdhogynem a legelején kezdtem a dolgot a kúriával és a gyerekekkel, de kellett a megérthetőség kedvéért. Aztán kitértem a kettőnk kapcsolatára, amit szeretnék a jövőben úgy kezelni, hogy a közös cél érdekében ne marakodjunk és fogadjon el olyannak amilyen vagyok és a testi kapcsolat, mint olyan, ameddig mindkettőnket érdekel addig csak egymással tudjuk elképzelni. A szemei nagyra kerekedtek ezen terveim hallatán,de úgy láttam tetszik az ötlet. A nagy magyarázás közepette azon vettem észre magam, hogy a kezem a combján nyugszik s időnként oda-oda csapok. A takaró már rég leeshetett megint, de István is rám figyelt s nem arra. Blúzom a szokásosnál kevesebb gombbal volt ellátva s nem is figyeltem rá, hogy ez a jóember meg azt lesi, mikor ugrik ki valamelyik mellem.

– Te rám sem figyelsz! Egész idő alatt a melleimmel voltál elfoglalva!

– Még hogy én? Tiszta figyelem vagyok.

– Nem azt látom, ha arra a bizonyos pontra tekintek.

– Csupán a parfümöd és közelséged – ezen aztán nagyot nevettünk.

Átengedtem magam a természet rendjének. Mintha először szeretkeztünk volna, úgy kényeztetett becézte minden porcikám.

– István! Ha itt alszom ma, nem bánod?

Azt hiszem ezt nem kellet volna kérdeznem, mert az ölelése kérdés nélkül választ adott mindenre.

Viharosnak nem mondható, de annál csodásabb éjszakát töltöttem vele. Hajnalban majdnem egyszerre ébredtünk. Ő valamivel előbb. Félkönyékre támaszkodva nézett rám s várta az ébredésem. Annyira meghitt volt a pillanat, amikor kinyitottam a szeme s az első kérdése az volt:

– Hogy aludtál kedves? Ilyen nem történt meg ismeretségünk alatt, de azokkal a férfiakkal sem akiket életem folyamán megismerhettem.

Innen folytatta, – idézem szavait.

„Amit tegnap mondtál és választ vártál rá azt szeretném, ha most meghallgatnád. Sára én a kezdetek óta, amióta megismertelek, eleinte csak mint szexuális partnerkén tekintettem rád, de ahogy haladt előre a kapcsolatunk és az idő, mint inkább nélkülözhetetlenné váltál az életemben. Most már tudom, hogy te is mit akarsz a jövőben tenni és kivel vagyis kikkel. Ez nekem nem teljesen meglepő az utóbbi időszak történéseit figyelembe véve.”

– A válaszom tömören, Igen! Akarlak és akarom azt, amit te. Tudom, hogy a gyerekek javát akarod.

Nagyon boldog voltam a válaszának. Abban reménykedtem, hogy mellém áll, de hogy milyen formában és magát hova helyezi azt nem tudtam.



Egy búcsú puszi István. Semmi több most. Lesz még sok idő amit együtt tölthetünk. Letusolok és hazamegyek a gyerekek elmentek ugyan már régen, de előkészítem a délutáni fogadtatásukat és kérlek te is legyél pontos, egy finom étel és egy pohárka bór mellett megbeszéljük a jövőnket. Amikor látod, hogy hazaérnek gyere át.

Késő délután volt mikor a kapu csukódott a gyerekek után. Nagy nevetgélés közepette toppantak be az ajtón.

– Szervusz Sára! – hangzott kórusban s Edit a nyakamba borult.

– Súgok valamit, jó? Nagy titkot.

– Súgd kicsim! Mi az a nagy titok, amit nem lehet hangosan mondani.

– Megkérte a kezem Bandi! – és egy pillanatra eltávolodott tőlem, hogy az arcomon a hatást lássa. Még jobban magamhoz húztam, megölelgettem és vissza súgtam,

– Vacsoránál jelentsétek be, mert komoly beszélgetésre készülünk mi is.

Erre érkezett meg István is a kertek alatt.

– Mi ez a nagy vigasság? Lehet tudnom mit ünnepelünk?

– Mindent István a maga idejében. Most mindenki tegye magát rendbe és találkozunk az ebédlőasztalnál. Gyere István mi meg terítsük meg az asztalt s közben tudunk beszélgetni.

Miközben rakosgattuk az evőeszközöket, tányérokat szép rendben egymás mellé, ahogy azt kell, tekintetünk összefonódott s annyi gyengédséget fedeztem fel az én drága szomszédom szemében, hogy férfitól még ilyen őszinte beszédes tekintettel nem találkoztam életem folyamán. A csodás idillnek a gyerekek megérkezése vetett véget. Örömtől sugárzó arccal jöttek be az ebédlőbe, helyesebben repkedtek a boldogságtól.

Szemben terítettünk nekik. Leparancsoltam őket az asztalhoz és a nagy tál tyúklevest feltettem az ünnepi porcelán tálban. Még a dédimamáé volt az egész tálaló és étkészlet. Most láttam idejét ezzel szervírozni vele, mert ezzel is nyomatékot adni az ünnepélyes hangulatnak.

A levesen már túljutottunk, leszedtem a terítéket s a pecsenyét a körettel tettem az asztal közepére. A gyerekek egyre feszengtek.

– No ki vele Editkém miért vagytok annyira zavartak? – mintha semmiről sem lenne tudomásom.

– Sára, István! Bejelenteni valónk van Bandival – kezdte egy kicsit akadozva a lány.

– No ki vele bátran gyerekek! – noszogattam, bátorítottam.

– Majd én – szólalt meg Bandi. – Azt szeretnénk bejelenteni, hogy megkértem Edit kezét s mivel az igazi családunk ti ketten vagytok, így örömmel adjuk tudtotokra.

Én úgy tettem, mint aki semmiről sem tud, Istvánnak ez nem esett nehezére, mert ő igazán most értesült róla. Megböktem, hogy hozza az elkészített pezsgőt s a sült előtt bontsa fel.

– Gratuláltunk mindketten a gyerekeknek. Most pedig nekem van bejelenteni valóm – erre a gyerekek szeme kerekedett ki.

Istvánnak majdhogynem én kértem meg a kezét s itt elmeséltem a beszélgetésünk ide tartozó részét, amin felszabadultan nevetett mindenki. A lényege az, hogy mi is összetartozónak tekintjük egymást, ha papírt nem is csinálunk róla. A házam a ti otthonotok és a kúriát közösen csináljuk, amíg bírjuk addig mi is teljes intenzitással. Azután pedig teljes körű örököseink lesztek.

Ha István másként gondolja, akkor nyilatkozik, de én magam részéről már a szükséges törvényes lépéseket megtettem csak alá kell írni a jegyzőnél. Várakozóan néztem Istvánra, de ő csak mosolygott.

– A válaszom várjátok? Mikor neked Sára igent mondtam az elkövetkező életünkre akkor erre a részére is igent mondtam, mert ezekről a terveidről már egyszer beszélgettünk és akkor én is megjelentem a jegyzőnél és előkészítettem vele az iratokat. Tehát ha megyünk, akkor mindent egy füst alatt elrendezünk.

– Ennek örömére akkor koccintsunk a pezsgővel és tegyünk pecsétet a közös szép jövőnkre.



A felettébb kalandos életem itt nem ért véget, de megállapodott s a gyerekek boldogsága adott értelmet a további életemnek.





Sára




Vége

Cím: Sára 3. rész +18
Kategória: Regény
Alkategória:
Szerző: Maszong József
Beküldve: May 14th 2013
Elolvasva: 938 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Regény főoldalára | Megjegyzés küldése ]