Bórbíró Borbála a sokszorosan kitüntetett oknyomozó riporter, többhónapos sikertelen kísérlet után végre sikerrel járt és egy rövid négyszemközti beszélgetés lehetőségét szerezte meg a világhírű tudós-filozófus, Dr. Jonas Knowall professor emeritusszal. A többszörös Nobel díjas magyar tudós (zsidó) mélyen a welshi hegyekben rejlő laboratórium-könyvtárában fogadta a riporternőt. Misztikus félhomályba burkolózó reneszánsz gondolkodó (fizikus, kémikus, biológus, teológus, muzsikus és szenilis) hosszúszárú pipájában ősmagyar nemzeti kakukkfűvel (ősfrancia nemzeti thyme) szagosított vadkendert szívott és értelemtől homályos kis malacszemét Ms. Bórbíró domborodó mellein nyugtatta. A riporternő látható zavarában, idegesen babrálta a miniatűr magnetofont. Homlokán apró izzadságcseppek szaporodtak. Végtelennek tűnő néma percek után, a tudós végre megszólalt:
- Shoot, sweethearth – (magyarul, lőjön, kedves) és mélyet szippantott a pipájából.
Borbála, a meghatódottságtól egy pillanatra megnémult, az „itt a nagy lehetőség” ideje, amire minden valamire való riporter vágyik... elérkezett. Alig tudta elhinni a nagy szerencséjét, hogy ő a kis ferencvárosi proli lány felteheti a generációk, milliószor megválaszolatlan kérdését az egyetlen igazán elhivatott észlénynek, Dr. Jonás Knowall magyar származású (zsidó) tudósnak.
Remegő, bársonyos hangja halkan hagyta el az ajkát, a nagy kérdés szinte ott függött az illatos levegőben egy darabig, majd, mint egy kósza pillangó landolt a tudós hallókészülékén.
- Professzor Knowall... Szőr... hogy ityeg a fityeg?
