Szűkszavú székely,
dunai párlat,
nagyokat gondol,
tömören láttat.
Kicsi a pohár,
székely a párlat,
oldja a nyelvet,
halk szava lázad.
Selymes a nedű,
csusszan a torkon,
orcánkon derű,
bút s gondot oldó.
*
Felszakadt a lélek,
ömlik már a víg szó,
testvére szívébe
testvérkönnyeket lop.
Nagy a fazék, rottyan,
készül a puliszka.
- A Jó Isten áldja
két kezed, Borika!
- Igen, igen! - bólint,
mosolya helyesel.
- Kicsit, csak módjával! -
mutatja, mennyi kell.
Duna menti párlat,
s jó székely pálinka.
testvérszívet áztat
ezer éve, fájva.
2012. december 19.
