Volt az a nap, mikor elbújtak a felhők,

vagy csak csendesen osontak tova,

a vérvörösen izzó alkony, némán lépett elénk

- Nógrád tornyában - vágyunkat izzítva.

Szemed tükrébe szivárványt festett a szerelem,

szomjas ajkam perzselték féktelen csókjaid,

akkor talált ránk az-az este is, mikor

mámortól részegülten öleltél hajnalig.

Kis szobánk ablakában pironkodott a Hold,

majd álmos fejecskéjét lehajtva távozott,

bőröm sejtjeibe hímezted boldogságfüzéred,

s a reggel csukott pilláimra mosolygott.





2008-05-26

Cím: Az a nap (vagy a rózsaszín)
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Lőrinczi L. Anna
Beküldve: September 17th 2013
Elolvasva: 508 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]