Csonka Krisztus földút mentén
Megtépázva lét mezsgyéjén
Árván áll az éjszakában
Didergősen tél havában
Tűző napon nyár hevében
Zivatarban, lágy esőben
Hozzád jövök, kínom emészt
Veled sírok, szívem nehéz
Hozzád fut az út előttem
Színes tájak körbe-körbe
Így mutatja Öreg Isten
Mért van az, hogy minket szeret
Szeret engem, ide vezet
Hogy nyugtassa szívem, lelkem
Térdre rogyok puha földön
Frissen szántott bánatrögön
Égő szemem könnye csöppen
Lábad elé hideg kőre
Fájdalmamat, kérlek, hallgasd!
Nem magamért szól most szavam
Édesanyám szíve szakadt
Nyomorultul, kérlek, ne hagyd!
Szenvedett már épp eleget
Had élvezze az életet
Kérlek Uram, küldj egy jelet
Bizonyságul nagy kegyednek!
Vadréce száll fejem felett
Tétován, és nem sietve
S míg tekinget balra, jobbra
Immár tudom, itt vagy újra
Csonka Krisztus földút mentén
Megtépázva lét mezsgyéjén
Hozzád fut az út előttem
Hozzád húz a szívem egyre
Itt térdelek, kínom emészt
Veled sírok, szívem nehéz
2013. november 1.
