Legfőbb vágyunk a szabadság,
ez irányba teszünk mindent
gátlás nélkül, korlátoltság
ellen vagyunk egyfolytában.
Minden személy egyéniség,
akarata így szabadon
tudatosít, felelőség
terhe alatt határozhat.
Cselekvését irányítja,
fogaskerék elve mellett,
mely fogaknak sorozata
vezetnek új fordulatra.
Ez a láncolat már kényszer,
cselekvés cselekvést késztet,
míg energia van jelen,
lendkerékként tovább pereg.
Fejlődés forrása mozgás,
ellentétes erők adják,
egyensúlyba való állás
megszünteti a változást.
Szabadságunk különbbé tesz,
belső energia ügy ez,
áramlása tetteinkben,
szenvedélyes életünkben.
Hisz az egy-én az egyénben,
kétség és félelem lehet,
egyben kétkedővé válunk,
amit nyújt a szabadságunk.
Életerő feltöltéshez
fordulunk a környezethez,
amely mint egy külső erő,
már újabb mozgást gerjesztő.
Szabadságunk korlátozva,
közösségi kapcsolatban,
szokás, erkölcs és a törvény
kultúránkat már áthatja.
Egyszerűen, ésszerűen
élhetünk a szeretetben,
az egyénünk így lesz egység,
szétválasztást megszüntetvén.
