Zoli értelmiségi családban született. Anyagi gondok nélkül élt. Szülei, lehetőségeik szerint, igyekeztek fiuknak mindent megadni.
Zoli hat éves korában, édesanyja egészségi állapota válságosra fordult. Előrehaladott rákos daganatot fedeztek fel nála. Megkezdték kezelését. A családi harmónia felborult. Édesapja fokozatosan iszákossá vált. Napirenden voltak a családi viták, szemrehányások közepette, Zoli jelenlétében, aki mindenre figyelt, anélkül, hogy értene is valamit ezekből. Ötévi kezelés után, édesanyja elhalálozott.
Édesapja, mind jobban, elhanyagolta fia tanitatását. Zoli zárkózottá vált, nem barátkozott, egyedüli elfoglaltsága maradt az olvasás. Érettségi előtt édesapját is elvesztette. Leérettségizett és állás után nézett, hiszen örökölt vagyona nem tarthat örökké. Egy gyógyszergyártó cégnél helyezkedett el. Laboránsi tanfolyamot végzett. Továbbra is zárkózott maradt. A lányok ismeretségét is kerülte. Mind jobban úgy érezte, hogy a sors áldozata, a boldogság elkerüli.
Életét a munka, étkezés és olvasás töltötte ki, szórakozás és udvarlás nélkül. Átkozta sorsát, látta élete hiányosságait, de pesszimizmusa megakadályozta abban, hogy változtasson eddigi életén. Minden újtól félt, mindenkihez bizalmatlan volt, hiányzott önbecsülése. Érzelmeit magába zárta. Kommunikáció hiányában, lelki állapota depresszióval párosult, Időnként pánik hangulata megkérdőjelezte életének folytatását. Mind jobban foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata. Egyik este, séta közben, elhatározta, hogy a Tisza hídjához érve, onnan leugorva, véget vet a semmit nem érő életének. Egy kuka mellett elhaladva, síró hang ütötte meg a fülét. Lehajolt és egy műanyag zacskóba csomagolt hat kiskutya kölyköt talált, akik közül az egyik még élt, sírdogált, nem adta fel könnyen az életét. Zolit meglepte az életbemaradás harca, amikor Ő arra készült, hogy véget vessen életének. A sors figyelmeztetését vélte ebben felfedezni. Elhatározta, hogy megmenti az életét e védtelen állatnak. Hazavitte, babusgatta, csepegtetőből etette. Gyámkodása eredményes volt, mert a kiskutya szépen fejlődött.
Száznyolcvan fokos fordulat állt be gazdája életében is. Kezdte másképp látni az életet, amelyet senki sem kér, ajándékba kapja, ezzel válik adóssá. Adósságát, közvetlenül, soha sem tudja visszafizetni, csak közvetve, hogy életet ad másoknak, utódokat nevel. Ez az élet folytonossága, ez végtelen volta. Ezért kell élni, a kapott ajándékot megbecsülve úgy kell kezelni, hogy a társadalom hasznára váljon. Cudar az élet, de mindenki megtalálja benne azon dolgokat, amelyekért érdemes élni, ezeket megvalósítani. Emberi hivatásunk nem más, mint a szereteten alapuló kommunikáció. Tudatalattijából, melyet olvasottsága gazdagított, tudatossá vált az élet fontossága és a helyes életvitel kialakítása. Tudta, hogy életmentő akciójával, megszabadult eddigi gátlásaitól.
Munkatársaival közlékeny lett, igyekezett problémáikra megoldásokat adni tanácsaival. Sokan elcsodálkoztak, hogy mire volt képes egy kiskutya. Érthetetlen volt a legtöbbijüknek, hogy a történtek a fennálló gátlás megszüntetését szolgálták, feloldván azt a zárt állapotot, mely a lélekben felhalmozott érzelmeket kommunikáció hiányában tárolta, károsítva ez által úgy a fizikai, mint a szellemi tevékenységet.
A lélek nem más, mint a tudat, az agyi információknak az egésze. „Énünk” fejlesztésekor információnk tárháza gyarapodik, nagyobb lehetőség áll fent a társadalmi kommunikációkhoz, ezzel válik egyéniségünk társadalmivá. Ez életünk hivatása, a nyíltság, szeretet formájában, emberi méltóságunk kinyilvánításával.
Érzelmeinket megváltoztathatjuk pozitív hozzáállással, elkerülvén ezzel romboló hatásaikat. Nem szabad alkohol, drog fogyasztásával megakadályozni, eltussolni érzelmeink kommunikálását.
Zoli tudatosságra ébredésével mindezt megértette, hisz eddigi olvasottsága hozzásegítette mindehhez. Szabadidejét, mint önkéntes egy alkoholelvonó egyesületnél töltötte, segítve ezek munkáját, ezzel is adózva gyermekkori rossz emlékeinek, az apai részről, amelyek talán eddigi gátlásait is okozták.. Itt talált reá későbbi feleségére is, aki kezelt bátyját látogatta.
Ilyen a sors keze, élni kell hivatásunknak megfelelően, a szereteten alapuló hitünkkel, emberi méltóságunkkal. Mindennapjaink is több példával szolgálnak. Hawking elméleti fizikus, aki teljes testi bénulással, amely tolószékbe kényszeritette, olyan kimagasló eredményeket ér el, hogy az egész világ csodálja. Beethoven zeneszerző süketsége ellenére hallhatatlan műveket komponált. Erős Zsolt hegymászó elvesztett lábát pótló műlábbal is folytatja eddigi tevékenységét. Minden végtagját nélkülöző Nick Vujicic az egészséges embert is meghazudtoló életet él.
„Ember küzdj, és bízva bízzál” kell vezérelje tevékenységünket, legyőzve ezzel a pesszimizmus kialakulását. Hitünk, amely életünk motorja, nem a változó tényekre alapoz, hanem meggyőződésünkre, a kitűzött cél elérésében. Zoli tudta, hogy szerencsés volt azáltal, hogy ilyen hamar sikerült lelki váltságát megoldania. Az életben nem mindenkinek sikerül ez. A társadalomnak érdeke és egyben fontos szerepe van abban, hogy az ilyen eseteket orvosolja, mert csak ép lelkű emberekkel tudja biztosítani a fejlődést. A társadalmi kirekesztés egyenlő ezeknek a személyeknek a leírásával. Nem alamizsnákra van szükségük, hanem megértésre, emberi méltányosságuk elismerésére, adottságaiknak megfelelő munka biztosításával és diszkrimináció nélküli életre. Remélte, hogy idővel, ha ez irányba tevékenykednek mind többen, megvalósulhat az a nemzeti kultúra, amely ennek az alapja. Érdemes élnie és ez irányba tevékenykednie. Az óceán is vízcseppekből keletkezik, amíg meg nem valósul, minden cseppre szükség van.
