Gyermekkoromban nagyon szerettem meglátogatni nagymamámat. A sok finom sütemény mellett, kakukkos órája kötötte le érdeklődésemet. Odaadással figyeltem, amint a kakukk előjött és annyiszor hallatta hangját, ahányat az óra mutatott. Mint gyermek csodáltam a kakukkot, ahogy végzi feladatát. Megszerettem ezt a madarat kitartásáért, az órán nyújtott munkájáért, anélkül, hogy a valóságban még nem találkoztam élő kakukkal.
Egyszer unokatestvéremet látogattam meg a nyári vakációban. Egy tőlünk távoli faluban lakott, nagy kerttel rendelkezett a család. Korban is különböztünk, amíg én csak elemibe jártam, Ö már az állatorvosi fakultáson tanult. Nagyon szerette az állatokat.
Első kérdésem az irányában, a kakukkról szólt. Megtudtam, hogy nagyon szép és hasznos madár. Egyedüli a madarak közül, amely a szőrös hernyókat is megeszi. Van egy nagyon rossz tulajdonsága, ahelyett hogy fészket építene magának, más énekes madarak fészkét foglalja el. Megeszi a benne levő tojásokat, a magáét helyezi el helyükbe, rákényszerítve a fészek jogos tulajdonosát, hogy kiköltse ezt. A kikelt fióka nagyon falánk, követelőző adaptáló szüleivel szemben, öt héten keresztül, amíg önellátóvá válik.
Nem hittem a szavainak, hiszen bennem egy más kép alakult ki erről a madárról.
Sétálva a kertben, unokatestvérem felhívta a figyelmemet, hogy az akácfán termesztett fagyönggyel nagyon sok énekes madarat csalogathatunk a kertbe.
Másnapi sétánk alkalmával az egyik fészekből egy fiatal kakukk repült ki. Unokatestvérem szerint a fészek egy cinege párhoz tartozott. Beláttam, hogy az elmondottak igazak voltak.
Nem változott meg eddigi szeretetem a kakukkal szemben. Gondolataimban igyekeztem mentő gondolatokat megfogalmazni, a mostan megismert tulajdonságaihoz. Egy hasznos madár, olyasmire képes, amelyeket helyette senki más nem végezne el. Ösztönösen cselekszik, melyeket örökölt, génjein keresztül. A természeti egyensúly megköveteli úgy a létét, mint viselkedését. Továbbra is nagy szeretettel gondoltam a kakukkokra. Lehet, hogy a távlati memóriámban állandósult képnek nagy szerepe volt tudatos megítélésemben. Az ökológiai egyensúly kérdése is ezt támasztotta alá.
