Magas hegyek ormán járva
letekintek a völgyekre,
a lelkemnek tágas tára
késztet ezzel érzelmekre.
Mily sok csodát érzékelek,
bár csalókásak a képek,
eső utáni látványként
megillet a szivárványkép.
Kör alakú ívelése
láthatárnál hogyan vész el,
a fehér szín bontásával,
a színek sokaságával.
Felül mindig a pirossal
és alul az ibolyával,
duplázódik is magával
színeinek fordultéval.
Egyéni a szivárványom,
helyzetemmel alakítom
a nap visszavert fényeit,
esőcseppen töréseit.
Körívének a nagysága
befolyásolt, nap állása,
napkeltekor és nyugváskor
legnagyobb a láthatáron.
A napkeltét és nyugvását,
vörös színben palástolást,
a hegyekben zöldre válhat,
mikor a nap már lebukott.
Felettem a kéklő égbolt,
fekete a légkör felett,
ezen ellentét forrása
légkör szennyezett nagysága.
A menedék házhoz érve
a kis szobába betérek,
a gyenge alkonyi fényre
színes virágok szürkültek.
A reggeli ébredéskor
erős napfény ablakomon,
virágaim fehér fényben
pompáznak, de csak e színben.
Tünemények sodrásában,
érzelmeim vonzásában
csodálattal tölt el mindez,
felvillanyozva kísértet.
