Mikor a sors megjelenik
ellentétes elvárásban,
ellenségként jelentkezik,
ekképpen lesz fogadtatva.
Menekülni lehetetlen,
levett kesztyűvel megdobni,
jöhet, most már, számításba,
így párbajra invitálni.
A segédek bevonása
a nyilvánosságot adja,
egyéni sérelem felett
bosszúvágyat orvosolni.
A sors, aki itt a sértett,
a fegyvernemet választja,
halálig, vagy az első seb
ejtésig, folyhat már a harc.
Mindig a sors kezdeményez,
általában sebet is ejt,
számbavételt eredményez
arról, mit az adott düh rejt.
Tények sokasága kerül,
ettől kezdve, számításba,
elrágódva ezek fölött,
juthatunk csak egyensúlyba.
A tények a valóságot
tükrözik, egybefonódva,
a vélt sérelem, az álmot,
de mindig egy hosszabb távra.
Párbajozni a sorsunkkal,
kimondottan értelmetlen,
tettekkel kell javítani
a virtuális álomképet.
Adottságaink tükrében,
életcélunk irányába,
teszünk kellő lépéseket
sorsunknak építésében
Ezzel, sorsunk csak tőlünk függ,
összetűzésünk sem lehet,.
mert a tudatos tetteink
adnak forrást álmainknak.
