Családfa 6.
Az élet legszebb napja
Életed egyik legszebb napja,
csupán egyetlen vad villanás.
A lelked legmélyén akarva,
élvezed az édes zsarolást.
Beköszöntött az ősz és megkezdődött az iskola. Ági újra csak a hétvégeken járt fel a várba dolgozni, hiszen érettségi előtt állt. Ami kis szabadideje volt azt Zoltánnal töltötte. Boldog volt, ha a fiúval találkozhatott, és erre a közös munka jó ürügyet szolgáltatott. Zsuzsával is rendszeresen összejárt, barátságuk egyre jobban elmélyült. A lány újra kiegyensúlyozott lett. A szülei hiányát ugyan nem tudta pótolni senki, de elfogadta a megváltoztathatatlant.
Egyik nap, amikor Renivel és Annával kiléptek az iskolakapun, meglepetésére Zoltán várta.
- Hát te? - kérdezte Ági.
- Gondoltam szerzek egy kis meglepetést - mosolygott rá Zoltán
- Tényleg meglepődtem, de nagyon örülök - válaszolta a lány és, hogy szavainak nyomatékot adjon, nagy puszit nyomott Zoltán szájára. Persze eme kihívó tett annak is köszönhető volt, hogy kicsit felvágjon az osztálytársnői előtt. A két barátnő széles vigyorral nyugtázta Ági eme megnyilvánulását.
Ágiék elbúcsúztak a két lánytól, és egymás kezét fogva elindultak az utcán.
- Minek köszönhetem a váratlan felbukkanásodat? - kérdezte kacéran.
- Arra gondoltam feljöhetnél hozzám.
- De hiszen holnapra beszéltük meg. Vagy nem? Csak nem készültél el a képpel?
- Nem, annyira gyors én sem vagyok, de ne faggatózz! Ha elárulom, akkor nem meglepetés.
- OK! De akkor siessünk! - sürgette Ági a fiút.
* * *
Ahogy beléptek a lakásba, Zoltán azonnal átölelte a lányt, és hosszan megcsókolta. Ági szenvedélyesen viszonozta a csókot, majd amikor kibontakozott a fiú öleléséből kérdőn fordult feléje.
- Hol a meglepetés?
- Én vagyok a meglepetés, és nekem meg te - válaszolta a fiú.
Azzal a felkapta a lányt, a szobájába vitte, és az ágyára fektette. Ági most értette meg, hogy mit akar Zoltán. Valahol belül egy idő óta vágyott rá, hogy megtörténjen. Sokszor elképzelte, hogy milyen lesz az első alkalom. Az is megfordult a fejében, hogy Zoltánnal el tudná képzelni, hogy lefekszik. Most mégis váratlanul, felkészületlenül érte a fiú közeledése.
- Ne félj kedves! - mondta Zoltán és gyengéden megcsókolta a lányt. Ági szorongása fokozódott, de nem ellenkezett. Visszacsókolta a fiút, és hagyta, hogy az simogassa a testét a ruháján keresztül. A fiú mégis megérezte a lány szorongását.
- Mi a baj kedves?
- Semmi baj. Akarom, hidd el, de nekem ez lesz az első!
Zoltán arcára meglepetés ült ki, majd magához vonta a lányt, és gyengéden megcsókolta. Ági hagyta, hogy a fiú egyenként megszabadítsa a ruhadarabjaitól, és a szájával a selymes bőrét végig simogassa, eközben kezével a felfedezte a meztelen testét is. A fiú felkelt, és gyorsan ledobálta magáról a ruhadarabjait. Ági szeme mohón fogadta be izmos testének látványát.
- Gyere!!! Kérlek, gyere!!! A tiéd akarok lenni – mondta a lány, miközben megijedt saját hangjától. Magához vonta, és most már ő is simogatta a fiút. Érezte, hogy elmúlt a szorongása, és soha nem tapasztalt mohó vágy lépett a helyébe. Nem ellenkezett amikor a fiú, testének felfedezése közben megpihent a szemérménél, és hosszú csókot lehelt testének legrejtettebb hajlatába. Akkor sem tiltakozott, amikor felé hajolt, és viszont csókot várt a lánytól, és teljesen a fiúra bízta magát. Apró sikoly jelezte, amikor beléhatolt, de az éles fájdalmat kisvártatva újból a teste mélyéről feltörő gyönyörhullámok váltották fel. Egyszerre ölelték és csókolták egymást. Apró kéjes nyögések és sikolyok után Ági hangosan sikoltva jutott a csúcsra, és érezte, hogy egész testét újra és újra a gyönyör hullámai öntötték el. Kisvártatva a fiú is a csúcsra ért. Elernyedve és pihegve szorította magához a mellette fekvő fiút. Fejét a mellére fektette, és összegömbölyödött.
- Köszönöm - suttogta. - Csodálatos volt.
- Én köszönöm! - felelte Zoltán. - De én nem érem be ennyivel. Ági érezte, hogy Zoltán újból a combjait simogatja, majd az ujjaival beljebb merészkedik a lány forró testébe.
- Te kis telhetetlen - nevetett fel, de mohón adta oda a fiúnak a testét, hogy újra együtt jussanak fel a csúcsra.
Élvezte, ahogy a fiú a hűsítő tusfürdővel egész testét bedörzsöli, majd engedelmesen ő is beszappanozta a fiút. Összeölelkezve, csókolva adták át a testüket a hűs víz permetezésének. A lány azt gondolta, bárcsak megállna az idő, és örökre így maradhatna ebben a mámorító, bódító lebegésben. Testét könnyűnek érezte és egy eddig soha sem tapasztalt érzés hatotta át egész lényét.
- Köszönöm! Köszönöm, ezerszer is köszönöm! - suttogta a fiú fülébe.
- Én köszönöm neked, csodálatos voltál!
Ági elmosolyodott kilépett a zuhany alól, és egy puha törülközőbe csavarta magát. Megfordult, és egy nő mosolyával nézte a fiú izmos, meztelen hátát.
* * *
Nagyi nagyon ideges volt, és alaposan leszidta, amikor hazaért.
- Ági! Legalább telefonáltál volna! Halálra idegeskedtem magam!
- Nagyikám! Tudod, hogy csalánba nem üt a ménkő - azzal puszit nyomott az idős asszony arcára.
– Mi van veled, te lány? Nem is tudom, mikor láttalak ilyen jókedvűnek. Mi történt, Ágicám?
- Semmi drága nagyikám - felelte a lány. - Egyszerűen boldog vagyok. Megyek tanulni, de előbb eszem valamit, mert farkas éhes vagyok. Az idős asszony nézte az unokáját, s női ösztöne megsúgta, hogy Ági titkol valamit előtte. "Csak nem szerelmes?" - gondolta magában.
* * *
A lány az ágyon feküdt, és gondolkodni próbált. "Hogy lehettem ilyen buta?" - kérdezte magától. "Nem, meg nem bántam, de gondolni kellett volna a védekezésre. Elragadott a hév, és ami igaz, az igaz, csodálatos élmény volt. Ahogy néhány osztálytársnője mesélte az első együttlétből csak fájdalom marad meg. De nekem, egy mámorító csodálatos élményben volt részem. Csak nehogy baj legyen belőle!" - nyílalt újra belé. "Most izgulhatok a hónap végéig. És ha baj lesz, mit csináljak? Remélem nem lesz... Ráérek akkor gondolkodni, ha nem jön meg időben a menstruációm." Forgolódott, gondolatai kavarogtak, s csak nehezen aludt el.
* * *
Az elkövetkezendő napok az ideges várakozással teltek el. Idegessége csak fokozódott, amikor a szokott időben nem jött meg a menstruációja. Hatalmas, megkönnyebbült sóhajtás tört fel belőle, amikor két nappal később érezte, hogy görcsölni kezd a hasa. Gyűlölte ezt a görcsös hasfájást, és a vele járó kellemetlenséget, most mégis úgy örült neki, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. Az iskolából hazaérve nagyanyjának fel is tűnt a lány felszabadult viselkedése.
- De jó a kedved Ágicám!
- Nagyikám nincs semmi különös oka. Na, talán egy kicsit Zoli.
- Gondoltam, hogy Zoltánnal kapcsolatos a jókedved. Látom én Ágicám, te szerelmes vagy abba a fiúba. Csak arra kérlek kicsim, hogy vigyáz magadra! Kérlek, semmi butaságot ne csinálj! Ne engedd, hogy az a fiú olyanra kényszerítsen, amit te nem akarsz! - az idős asszony láthatóan zavarban volt.
- Ha ez a szerelem, akkor vállalom, nagyikám! Ne aggódj, tudok én vigyázni magamra! Zoltán semmi olyanra nem kényszerít, amit én nem akarok. "Azért, mert én is akarom" - gondolta hozzá, de hangosan ezt nem merte mondani, mert tudta, hogy úgy sem értené meg őt az idős asszony.
* * *
Ági érezte, hogy valóban szerelmes Zoltánba. Boldog volt és kiegyensúlyozott. Amikor csak módja volt találkozott vele, és rengeteg időt töltöttek együtt. Azonban tanult az esetből, és a későbbi együttlétük során mindig elvárta, hogy Zoltán óvszert használjon. Ő maga nem akart védekezni, egyrészt mert úgy gondolta, hogy ráér akkor, ha olyan helyzetbe kerül, hogy rendszeres lesz a nemi élete. Másfelől meg nem igazán tudta, hogy kitől kérjen tanácsot. A nagyihoz nem mert fordulni ilyen dolgokkal. Zsuzsa ugyan felajánlotta segítségét, de Ági zavartan elhárította.
- Aranyos vagy Zsuzsi, köszönöm, de nem kell.
- Ágikám, tudom, hogy lefeküdtél Zolival.
- Tudod? Honnan tudod? Csak nem Zoltán dicsekedett?
- Nem. Egyszerűen rád kell nézni - válaszolta nevetve Zsuzsa. - Sugárzik rólad a boldogság. Pár hónapja teljesen magad alatt voltál a szüleid elvesztése miatt.
Ági zavarba jött, de nem válaszolt.
* * *
Most először fordult elő, hogy nem sírt a temetőben, amikor kiment a szülei sírjához. Nem azért, mert Zolit is magával hozta, persze lehet ez is közrejátszott.
- Szóval itt nyugszanak a szüleim. Tudod, még most sem tudom felfogni, hogy történhetett ez a szörnyűség. És azt a szemét sofőrt kiengedték az előzetesből!
- Lehet, hogy kiengedték, de ha a tárgyaláson bűnösnek találják, akkor így is, úgy is sittre kerül. Nem te mondtad, hogy ittas volt?
- Zoli! Ne légy naiv! Minden az ügyvédeken múlik. Inkább beszéljünk másról! Megyek, hozok vizet, addig légyszi szedd ki a gazt! - Ági indult volna a vízért, de a fiú megfogta a kezét:
- Köszönöm, hogy elhoztál ide. Azért köszönöm, mert érzem mit jelent ez neked.
- Nézd, nekem csak a nagyim maradt! Néhány távoli rokonom ugyan van, de nem ismerem őket igazán, és nem is akarom. Kérlek Zoli, ne élj vissza ezzel a bizalommal!
- Nem fogok. Ígérem neked, hogy soha nem élek vissza a bizalmaddal. Megértem, hogy mit jelent neked az, hogy elhoztál a szüleid sírjához.
- Lehet még egy nagy-nagy kérésem?
- Mondd Ágikám!
- Szeretném, ha eljönnél a szalagavatómra és táncolnál velem. Tudom, hogy utálsz táncolni, de nagyon kérlek, gyere el! Ehhez viszont be kell tanulnunk a keringőt. A ruhákat kölcsönzőből vesszük ki, de így is elég borsos. A nagyi azt mondta, állja a teljes költséget.
- Azt hittem sosem fogsz már felkérni, te bolond - vágott a szavába Zoli. Ági elmosolyodott, és boldogan simult kedveséhez.
* * *
- Gyönyörű vagy, egyszerűen lélegzetelállító! - bukott ki önkéntelenül Zoltánból, amikor a szalagavatón Ági báli ruhában megjelent, hogy Zoltán bevezesse a keringőre.
- Tudom! – mondta pironkodva a lány. - Az öltözőben megszavazták a lányok ki a legszebb, és én győztem. Titkos szavazás volt. De te is nagyon csinos vagy! - lelkendezett Ági. Hetek óta gyakorolta az osztály, és néhány meghívott külsős a táncokat egy koreográfus segítségével. Zoltán is lelkiismeretesen megjelent a próbákon, és az osztálytársai is elkönyvelték, hogy Ági szíve foglalt.
Eddig minden simán ment, csak a záró keringő volt hátra. Ági a műsorban többször is fellépett, és egy picit sem izgult. Most azonban, hogy a báli ruha rajta volt valami különös szorongás lett úrrá rajta. Belenézett a szemközti tükörbe: meg volt elégedve magával. Nincs mese, gondolta magában. "Felnőtt nő lettem". A tükörben találkozott a tekintete Zoltánéval, és mindketten elmosolyodtak. Bentről felcsendült a zene, melyre be kellett vonulniuk. Zoltán megfogta a lány kezét, és bevezette a terembe. Ági úgy érezte minden szem rátapad, az esze azonban tudta, hogy néhány ismerőse csupán, aki öt keresi tekintetével a táncosok között.
Átadta magát a keringő lágy melódiájának, engedte, hogy Zoltán könnyedén vezesse a táncparketten, és érezte, hogy nagyon boldog.
