1.



Csillám, tüll, tollak, viaszfénnyel arcok.

Próbababák, mindig mosolygósan,

merev mozdulatlanságban.

Megáll az idő. Örökifjú létben

gondtalan csodavárás. Álmok Madonna képpel,

sűrű redőnyrengetegek mögött.

Az Isten mennyországa melléjük költözött.

2.



Fehérek a parti kövek. Kikericsek

integetnek, mint lázas szalmabábok...Tüzes

rémálmaikra hűs permetet vágynak.

Forró szél kerülget silbak sziréneket,

hasas habokat fodrozik a tenger,

cseperedik, lagúnába simít új utat.

Kiegyenlítődnek a fals amplitúdók.

Kikötnek a szárazon és vízen-járó hajók...

3.



Áttörnek éles fénnyel zengő villámok

a koromsötét égen. Baljós árnyakat

rajzolnak a messzi horizontra .

Nappali fényben vérpirosan bíborlik a hold,

sikoltanak szenvedő sirályok. Röptükben

büszkeség, félelem. Égi királyok,

szemükben értelem, néma hallgatás.

Istentelen ördög az éj, kegyetlen e vallatás.

Cím: Snitt
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Jóni Barna
Beküldve: February 15th 2014
Elolvasva: 232 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]