Ünnepnap van mikor összegyűl a család,
mert távolba szakadt tagjai megjöttek,
folyik a beszéd, melyek azok a csodák,
mik utóbbi találkozástól történtek.
Felszabadult és igaz kacaj van jelen,
ez uralkodik el most minden emberen,
összevisszaságból nincs igazán hiány,
mert mindenki jól érzi magát, igazán.
Pálinka és cigarettafüst közepette,
ihlet a játékra száll az emberekre,
gondtalan állapot honol a szobában,
a percek így telnek, teljes vidámságban.
Így egyszerű dolgok tűnnek ugyan nagynak,
ellentmondva sokszor az emberi agynak,
emlékek törnek fel, a múltat idézve,
hiányára utalva az eltűnteknek.
Kedélyváltást idéző ez a pillanat,
szomorú állapot lesz úrrá egy perc alatt,
események láncolata jelenik meg,
a felejtés időleges az embernek.
Az idő nagy úr, így réme az embernek,
ráfigyelve látja magát tehetetlennek,
intelligenciája mindenre képes,
időmegfordításra nem eredményes.
Emlékek hatása, ha ránehezedik
az ember vállára, azt eredményezik,
hogy belássa az élet ugyancsak nehéz,
minden múlt eredménye, mivel szembenéz.
Elmúlik minden , mert semmi sem végtelen,
időben élünk, ez emberi értelem,
és megértve mindezt, boldogok maradunk,
viszontagságok közt is, mi magunk vagyunk.
Ez magyarázza az elválás pillanatát,
mikor búcsúzkodunk és öleljük egymást,.
felemelt fejjel tekintünk a jövőre,
reménnyel a viszontlátás örömére.
