Az Úr 2013. esztendejében, február derekán rövid szenvedés után elhunyt Kovács László vilonyai lakos, aki földi létében műszaki értelmiségiként tengette életét Halála pillanatában ő is könnyebb lett 21 grammal, amit a tudósok különböző módon magyaráznak. Ez a bizonyos 21 gramm azonban értelmes energiamező formájában jelentkezett a Teremtőnél. Az Úr fogadta és a következő beszélgetés zajlott le köztük.
- Bocsáss meg Uram, hogy nem hittem benned, ez földhözragadt materialista neveltetésem következménye.
- Örülök visszatértednek fiam, csakhogy tudd, te is az Isten része vagy. Ugyanannyit érsz mint én, egyek vagyunk az Univerzummal. A világmindenség közös tudatát alkotjuk, így részei és részesei vagyunk mindennek.
- Idővel minden bizonnyal megértem az összefüggéseket,de most még zavar a földi gondolkodásmód.
- Kell bizony néhány száz év, hogy kitisztuljon az elméd, addig felejted életed előző szakaszát. Amíg ember voltál, gondolataid korlátai közt foroghattál, most kiteljesedhetsz bennünk, az Istenségben.
- Na és mi a helyzet a földi érdemekkel? Működik a pokol, vagy a mennyország?
- Van ilyen megközelítése létednek A pozitív értékek energianövelők, negatív tetteid csökkentették azt az energiaszintet, ahol most állsz. Minél magasabb szinten állsz, annál fontosabb és teljesebb feladatod a mindenség működtetésében. Jelentéktelen energiaszinttel jelentéktelen lesz a feladat is, amit kap az ember,unalmas lesz, és az maga a pokol. A te esetedben jó eséllyel egy egész csillagrendszert igazgathatsz, apád ugyanott egy bolygó gravitációs teréért felelős.
- Hát nem te döntöd el Uram, hogy hová kerülök?
- Nem bizony! A dinamikus változások bizonytalanná teszik a rendszer működését, így az lesz a döntő, hogy éppen hová kell új energia. Az anyag -tér- idő folyton váltja egymást, az átalakulásokhoz mindannyian kellünk.
- Értem Uram. De hogy kerül a körbe az ember?
- Létre kellett hoznunk, mint az energia utánpótlás egyetlen bázisát. Az anyag-tér-idő kontínium tudattalan és spontán, a törvényszerűségeket csak értelmes energiával lehet fenntartani.
- Vannak határaink? Úgy értem mi van rajtunk kívül.
- A végtelen fogalmával az Isten sem tud megbarátkozni. Tudjuk, hogy vannak más istenek, hasonló módon működtetik a saját rendszerüket, de hogy ez meddig terjeszkedik, el sem tudjuk képzelni. A szomszédos istennel tudunk kapcsolatot teremteni, de a kapcsolatok sokasága felderíthetetlen.
- Bocsáss meg Uram, hívnak az Andromédába, erősítenem kell a meggyöngült kohéziós erőket.
- Menj csak fiam, ott is tudunk beszélgetni, hiszen egyek vagyunk.
Így hát Kovács László maga is istenné válva tette a dolgát az Androméda csillagképben. Nem is sejtette, hogy a világmindenségük egy parányi része csupán egy másik Kovács Lászlónak, aki épp most vakarta meg a jobb lába középső ujját, ezzel megzavarva az Androméda kohéziós egyensúlyát…
