Mindig jelenben cselekszünk,
de múltunkból tapasztalunk,
folyton csak jövőt építünk
az idővel harcban állunk.
A jelen nem elégséges,
múltat és jövőt fürkészünk,
kíváncsiság vagy tudásszomj
valós motorja mindennek.
Idő lineáritása
és az irányítottsága,
lehetetlenné tesz mindent,
elbizonytalanít minket.
A tudomány szempontjából,
ha vannak is akadályok,
valójában elvárásunk
egyszer megvalósítható.
Párhuzamos világűrök
létezése bizonyított,
átjárhatóság közöttük
nem lehet, csak féreglyukon.
Ennek a nyitvatartása
negatív energiát kér,
amelynek már a nagysága
a lehetetlennel felér.
Mint a mikrofizikában,
kvantumos megjelenítés,
és a tárgynak hologramja
felidézi, ha van pontja.
Események egy-egy pontját,
úgy a múltból, mint jövőből,
könnyedséggel rögzíthetjük,
és ez által megjelenik.
A tárgyaknak jelenléte
segítsége az embernek,
de a tudat és a lélek
mindezekhez, hogy kötődnek.
Minden tárgynak van hulláma,
amelynek neve de Broglie,
frekvenciájukból jöhet
mindaz, amit ember követ.
Amíg ennek technikája,
még várat a megoldásra,
azt használjuk, mit tehetünk,
tudásunkkal elérhetünk.
Tények csoportosítása,
tudatosan megvizsgálva,
megfogalmaz egy feltevést,
amit idő igazolhat.
Dinamikus állapotok,
szempontokkal ütköztetve,
mikor már megállapodnak,
közelidnek valósághoz.
Abszolút valóság nincsen,
változatosságban rejtve,
az időhöz viszonyítva,
amely szintén mozgásban van.
