A férfi szemszögéből:

Az az általánosságban megfogalmazott megállapítása "... az a baj, hogy a spinék többsége olyan muksóra bukik, akiben túlteng a tesztoszteron... Velük állati jó a kamatyolás, ez a legfőbb vonzerejük, és itt ki is fújt a kedvező tulajdonságok listája..." - némi ellenállást váltott ki többségünkből, bennem mindenképp...



Ti hogy látjátok? Megállja ez a helyét?



Valahogy le kellett hűtenem a túlbuzgó cikkírót, mert még azt találta volna hinni, hogy ő is ebbe a kategóriába tartozik. Tévedés ne essék, el kellett oszlatni valamivel a tévhitét, hogy mennyire melléfog, ha így is gondolja. Tartsuk már be a fontossági sorrendeket. És a többit. Ne állítson olyat, ami nem fedi mindenkire egyformán a valóságot. Ugyanis embere, asszonya, nője, férfija válogatja!



Például, ahhoz mit szól, hogy ezt a fajta "vonzerőt" el is lehet egyik napról a másikra veszíteni? Mit gondol vajon, ezt a nő, hogyan éli meg? A férfiről már nem is szólva.



Egyetlen férfi se higgye azt, hogy pótolhatatlan. Mint ahogy fordítva sem, de most a nő szemszögéből nézem, nem érdekel a másik oldal. Cáfolja meg, ha akarja, vagy ha tudja.



Miután a kedves cikkíró még mindig nem értve kapott egy-két sallert, de úgy látszott kevésnek bizonyult és még mindig nem volt eléggé világos a számára a mondandónk, valahogy meg kellett ezt is magyarázni, pl. így:



- Nem érted, hogy miért nem vagy az EGYETLEN a számunkra? – kérdeztük többen.

- Az, hogy másnak is van lelkivilága legalább olyan hihetetlen számodra, mint az hogy befagyhat a pokol?

- Hol marad a legfőbb vonzerő mellett, mint kedvező tulajdonság:...

a kedvesség;

a törődés;

a szeretet;

a bizalom;

a felnézek rád igénye?... mert valamiben talán okosabb, valamihez esetleg jobban ért az a férfi, mint a gyenge nő?



A nők többsége az itt felsoroltakat részesíti előnyben, a legfőbb vonzerő legfeljebb ráadás lehet, és ha ezen kedvező tulajdonságok egyike, vagy másika hiányzik, elmehet a vonzerejével a férfi oda, ahová gondolja, a csudába.



- Nem lehet, hogy nem is bennünk, nőkben van a hibus? Hanem ezekkel a téveszmékkel ti, férfiak rontotok el valamit? Férfiak!? Ugyan?



A normálisabbja ilyenkor takarodót fúj, mert ami igaz, igaz. Idővel rájön, ő is elveszítheti azt a – mint állítja – legfőbb vonzerejét. Csak bölcsen hallgat róla.



Kapcsolatokról beszélünk, nem egy valamiféle vagyonközösségről, meg megosztásról, ahol bele lehet kapaszkodni előnyökbe oda, meg vissza. Ha ezen kedvező tulajdonságok nem lennének, már a vonzerő is odaveszett volna?... Legalább annyi maradjon meg.



Ha nem maradna semmi, azt előbb, vagy utóbb valamivel, vagy valakivel-(kikkel), de pótolni fogja a nő.

Ideje lenne azon elgondolkodni nem csak a nőknek tulajdonítva ezt az állítást, a férfiaknak is fel kellene tenni ezt a kérdést:



- Miért fogalmazódik meg ilyen módon ez a mindkét nem számára igazán fontos tényező?



- Miért baj az, ha jó az, ami jó!?



(Ezt az írást egy nem éppen irodalminak nevezhető alkotás ihlette, melyben a cikkíró bizonyos háttértanulmány után leírt egy két gondolatot, amit egy-egy cikkeinkből, naplóinkból vélt kiolvasni. Tehát mi vagyunk, pontosabban közülünk némelyek, egynehány, akik szolgáltattuk az infót, ihletet a számára.

Ez a cikk nem neki, részére egy válasz, hanem további gondolatokat indított el bennem.)



Hogy benne, a cikk írójában mit hozott a felszínre az olvasás mindeközben, után, ha egyáltalán, és hogy miért, azt csak ő tudná megmondani.



De én nem is erre lennék most kíváncsi.



Az a kérdés, hogy... "az a baj, hogy a spinék többsége olyan muksóra bukik, akiben túlteng a tesztoszteron... Velük állati jó a kamatyolás, ez a legfőbb vonzerejük, és itt ki is fújt a kedvező tulajdonságok listája..." megállja e a helyét? Tényleg ilyen muksókra bukunk?



*



(Hadd kezdjem én, saját írásomra válaszolva:... Nagyon sok nő szenved attól, hogy nem nőként bánik vele a társa, párja..., mégis vállalja az együttélést. Talán abban bízva, hogy idővel változhat a helyzet. Történtek már csodák!

Van, akinek már az is elég, ha kitüntetik a figyelmükkel és olyan is, akinek a lába elé tennének, tesznek mindent, mégsem elég.

Amit én szeretek egy férfiben, ha viccelődik, úgy ahogy írta egyik hsz-elő: Legyen humoros, okos. Én is szeretek felnézni rá. És csak annyit várok el tőle, amelyre magam is képes vagyok... Nem baj, ha van vita két ember között, de az kulturált legyen, és a vége - lehetőleg - kibékülés.)



Folyt.köv.

Cím: Legfőbb vonzerő (1)
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Zsolt Józsefné
Beküldve: April 18th 2014
Elolvasva: 247 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]