A boldogság fogalmát lehetetlen valójában meghatározni. Marad a körülírás az emberekre kifejtett hatásaival. Hasonló kihatása lehet az örömnek is, ezért kell meglelni az igazi különbséget közöttük Az öröm egy olyan cselekvés eredménye, amely elégedettséget, kellemes pillanatot idéz elő. A lényeg tehát a rövid időszakra korlátozódik, nem állandósul, csak az illető cselekvés eredménye. A lelki világunkat érinti, de nem változtatja meg, gazdagítja valójában, mivel ebbe nem épül be. A tudatnak a tudatlanság dimenziójában helyezkedik el, és nem a tudatalattiban. Fiziológiai jelenségek sorozatát indítja el, mint arcpirulás, szívritmus növekedése, lazultság, elégedettség, hatalmas alkotóerő megjelenítése.
A boldogságérzetet szintén ezek jellemzik. A lélek szüleménye, tudatos, tudatalattiba tárolt, környezettől függő érzelem. Az adott körülmények mellett állandósul. Az attitűdünknek megfelelő közösség keretein belül igazi érzelmi sokaság megtestesítője, örömök láncolatának létrehozója. Igazi életviteli forma. Egonk és szabad akaratunk nem sérül, mivel mi választjuk meg azt a közösséget, amely adottságainknak és elvárásainknak megfelel. Hullámzó életünk nehézségein a közösségi szellem ereje lendít át, így maradhatunk boldogok továbbra is. A szereteten alapuló kommunikáció a közösségi erő, a boldogság fenntartója.
Boldogtalanok lehetünk, ha nem az adottságainknak megfelelő elvárásaink vannak, olyan közösségbe épülünk be, amely fékező hatással van cselekedeteinkre. Lelki egyensúlyunk ilyenkor felborul, stresszes állapotba kerülünk, elveszítjük önbizalmunkat, egyszóval lefagyunk, zárkózottakká válunk
Lelkünk bonyolultsága miatt és egyéniségünk következtében, nehéz érzékeltetni a boldogságot.
