Őszülő hajjal fedett fejet,
melyben gondolatok járnak,
az emlékek az életvitelt
marcangolják, egyfolytában.
A múlt latolgatásával,
tévedések sokasága az,
amelyeknek hatására,
elindul a lélekvihar.
Háborgása nem csendesül,
mivel ezzel figyelmeztet,
hogy az emberi csökönyösség
mindig ellenébe szegült.
Cselekvések láncolata,
kellemetlen pillanatok,
beépülve a lélekbe,
indulatos vihartatok.
A vágyaknak sokasága
összegyűlve, már hömpölygött,
lehetőség hiányában,
áradása partot mosott.
Segítőkéz ajánlatnál,
visszautasítás volt a válasz,
mert a kételyek hatalma
a jó szándékot felülmúlta.
A túlzott önbecsülés
sikertelenséget hozott,
a megoldandó problémák
sosem lettek megoldhatók.
A szeretetkölcsönösség
sosem került terítékre,
a magában zárkózottság,
mint védőpajzs, uralkodott.
Kapcsolatoknak a hiánya,
elszigetelődést hozott,
mint annál a farkasnál, mely
a falkájából kitaszított.
Az élet oly könyörtelen,
ismételhetetlen az eltelt,
és ezzel megállapítható,
hogy a múlt csak történelem.
Minden elszalasztott dolog
lelki kínokat okozott,
a lehetőségek mellőzése,
boldogtalanságot hozott.
A léleknek viharában,
esőcseppek sokasága,
igyekszik tisztára mosni
a könnyektől áztatott arcot.
