Megkönnyebbülés
No lám, mégis csak fontos voltál,
így az életed könnyebb lehet.
A válasz ott van, s eljut hozzád,
végre megleled a helyedet.
Kilépett a kapun, és mélyet szippantott a friss levegőből. A nedves avar fanyar illata felpezsdítette. Érezte, hogy életének valóban egy új szakasza kezdődik, és azt is, hogy most már van ereje céljait megvalósítani.
Gyalog ment el Zsuzsáékhoz. Feszengve állt az ajtó előtt majd nagyot sóhajtva megnyomta a csengőt. Kisvártatva neszezést hallott belülről, a zárban a kulcs csörgését, majd kinyílt az ajtó és András állt előtte.
- Szia! Gyere beljebb?
- Szia! Zsuzsát keresem - nyögte ki Ági, aki arra számított, hogy a barátnője fog ajtót nyitni.
- Zsuzsa nincs itthon.
- Soká jön haza?
- Bizony soká! Talán holnapután.
- Akkor nem zavarnék…
- Ági! Most azonnal bejössz, leülsz a fotelbe és elmondod, mennyi pénzre van szükséged! Megértetted?
- Honnan tudod, hogy mire van szükségem?
- Na, ide figyelj kislány! Velem ne szórakozz! Bejössz vagy sem?
Ági zavartan lépett be a műterem-lakásba. Elmúlt egy éve, hogy utoljára itt járt, és most jóleső érzés kerítette hatalmába. A szépen berendezett lakás, két boldog ember meghitt fészke, mely a nyugalmat és a szeretetet árasztotta. A nappaliban leült egy fotelbe és idegesen pislogott Andrásra.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte a férfi.
- Üdítőt, ha van.
- Mennyi pénzre lenne szükséged?
- Miből gondolod, hogy pénzért jöttem? - kérdezte a lány.
- Nézd, nekem rengeteg dolgom van, nem érek rá lelkizni. Zsuzsa csak holnapután jön haza. Ötvenezer elég lesz?
- Nem félsz, hogy nem adom vissza?
- Nem! Tudom, ha beledöglesz, akkor is visszaadod.
- Zsuzsa nem fog haragudni?
- Zsuzsa? Minden alkalommal, mikor elment hozzád vitt pénzt. Ha hazajön, és megtudná, hogy itt jártál és nem segítettem, kikaparná a szemem.
- András! Tudod, hogy ti irtó rendesek vagytok hozzám?
- Tudom. De azt is tudom, hogy te vagy az az ember, aki megérdemli. Meg azt is tudom, hogy milyen nehéz időszakon vagy túl.
- Honnan tudod, hogy túl vagyok?
András elvigyorodott. - Látszik rajtad!
A férfi bement a szobába, és kisvártatva a pénzzel a kezében tért vissza. Az asztalra tette az öt darab tízezrest.
- Meg ne köszönd, mert akkor visszaveszem!
A lány csak mosolygott, s magában azt gondolta: milyen jó, hogy vannak, aki megbíznak benne.
- Ági! Nekem nemsokára el kell mennem, így ha megbocsátasz, most arra kérlek, menj és kezd el az új életedet!
A lány vigyorogva tette el a pénzt, és amikor az ajtóban elbúcsúztak nagy puszit nyomott a férfi arcára jobbról-balról.
- Köszönöm! Tudom, azt mondtad, meg ne merjem köszönni, de azért én köszönöm.
- Jól van, semmi baj. Lényeg, hogy túl vagy rajta.
Már majdnem a saroknál járt, amikor András utána kiabált.
- Ági! Gyere vissza kicsit!
A lány meglepetten fordult vissza Andráshoz. A férfi bement a lakásba majd kisvártatva egy névjegykártyával tért vissza.
- Egy ismerősöm, Kulcsár Tihamér névjegykártyája. Retusőri munkát végez, és múltkor szólt, ha tudok valakit ajánlani, szívesen venné.
- András én nem tudok retusőri munkát végezni.
- Kislány! Ha nem tudnál, nem mernélek ajánlani. Tudom, hogy meg fogsz felelni, hiszen láttam, hogyan bánsz a színekkel, és ugye neked most minden fillér jól jön.
Ági állt egy pillanatig majd átölelte Andrást.
- Köszönöm! Tényleg nagyon köszönöm.
- Nem kell köszönnöd, csak azt kérem, ne tékozold el a tehetségedet.
* * *
Ági a szobában ült és az iratokat nézte át. Minden ott volt, amit a nagyi leírt, legvégül a boríték, amit legutóbb is félre tett. Remegő kézzel felemelte. Egy levél hullott ki belőle, egy OTP szerződés és egy számlakivonat. A lány nagyot sóhajtott és elkezdte olvasni.
Drága Ágikám!
Még egy fontos dolog. A szüleid, jó tíz éve nyitottak egy bankbetétet, azzal a céllal, hogy ez majd segítse az indulásodat az életben, valamint tervezték, hogy vesznek egy családi házat, és odaköltözünk. Az elvesztésük után én megpróbáltam tovább gyarapítani, majd egy ügyvéd tanácsára a számlát kettébontottam, és az összeg háromnegyedét egy új számlán helyeztem el a te nevedre. Ezen a számlán lévő pénz teljes mértékben a te tulajdonod, az után minden szükséges adó ki lett fizetve. Nem kevés pénz, ha jól gazdálkodsz, bőven elég arra, hogy megalapozd az életed. A betéthez a hozzáférés is itt van a csomagban. Továbbá az ügyvéd azt mondta nekem, hogy a másik számlán lévő pénzt is te öröklőd, ha nem jelentkezik vér szerinti örökös. Kérlek vigyázz a pénzre, és okosan használd fel!
Nagyi
Megnézte a számlát és ijedtében felkiáltott. Még magához sem tért, amikor élesen megcsörrent a bejárati ajtó csengője. A meglepetés és fájdalom okozta sokkal a tudatában kitárta az ajtót és legnagyobb örömére Zsuzsa állt előtte. A két barátnő egymás karjába borult, és Ági újra síni kezdett.
- Na, na, jól van. Nincs semmi baj. Lényeg, hogy kimásszál a gödörből - nyugtatta barátnőjét.
- Nincs, nincs Zsuzsikám, annyira nincs, hogy mostanra pontosan tudom, mit akarok, és azt is tudom, hogy fogom elérni.
Ági csodálkozva eltolta magától barátnőjét és vizsgáló szemekkel nézte.
- Csak nem?
- De...
Az előbb még zokogó lány örömében táncra perdült.
- El sem hiszem, hogy anyuka leszel - és zavarát leplezve csak vigyorgott.
- Én akartam elújságolni, Bandi azért nem szólt. Tegnap este, mikor hazajöttem, mondta, hogy ott jártál. Azt is, hogy adott neked kölcsön. De én megdorgáltam, hogy ennyi nem elég, ezért hoztam még ötvenezret.
Hirtelen megtorpant, és csodálkozva nézett körül. - Hova lettek a bútorok?
- Eladtam őket. Nem volt mit ennem - vallotta be Ági szégyenlősen.
- Na, akkor igen csak jól tettem, hogy hoztam még.
- Zsuzsi! Nézd meg ezeket a papírokat - azzal leültette az asztalhoz, és elé tolta nagyi levelét, a többi hivatalos papírral együtt.
- Barátosném, hiszen ez azt jelenti, hogy nem is dobtak el maguktól a szüleid. Továbbá, hogy gazdag vagy! - felelte miután elolvasta a leveleket. - Csak azt nem értem az ügyvéd miért nem szólt neked erről a másik bankszámláról?
- Zsuzsi, kérlek segíts! Nekem nincs gyakorlatom az ilyen banki ügyletekben. De legelőször is, tessék mesélni a babáról! Mikorra várjátok? Tudjátok már, hogy fiú vagy kislány lesz?
- Nem tudjuk, és nem is akarjuk tudni. A kilencedik hétben vagyok. Nem tudom elmondani neked milyen felemelő érzés. Na persze a sok rosszullétet és hányingert leszámítva - újságolta Zsuzsa.
- Nagyon örülök! Úgy szeretném, ha én lehetnék a keresztanyja! Tudom nem illik ezt kérni.
- Valóban nem, de örülök, hogy szeretnéd. Tudod, azért örülök, mert ilyet csak a régi barátosném kért volna tőlem. Vagyis azt érzem, hogy magadra találtál.
- Tudod Zsuzsikám, tizenhét éves koromig egy csodálatos családban éltem. Aztán darabokra hullott az egész, és nagyi elvesztésével teljesen padlót fogtam. Ráadásul kiderült, hogy nem is az vagyok, akinek hittem magam. Olyan gödörbe kerültem, amiből azt hittem sohasem mászok ki. Olyan dolgokat csináltam, amit magam előtt is szégyellek, és be kell vallanom neked, közel voltam ahhoz a ponthoz, hogy eldobjam az életem.
- Úristen, Ági! - kiáltott önkéntelenül Zsuzsa.
- Nyugi, nyugi. Már nem akarok ilyen őrültséget elkövetni. A nagyi levele visszaadta a hitemet. Tudom mit akarok, érzem, el fogom érni a céljaimat. Az már csak hab a tortán, hogy ehhez, mint kiderült, szemtelenül sok pénz áll rendelkezésemre.
- Már az előbb is azon törtem a fejem, hogy az ügyvéd ezt miért nem mondta? - vágott közbe Zsuzsa.
- Na látod, ez jó kérdés. Eljössz velem a bankba? - kérdezte Ági. - Kiveszünk egy kis pénzt. Először is visszaadom nektek a kölcsönt, aztán visszavásárolom a bútorokat. Venni akarok valami oltári jó cuccot, és végül meghívlak ebédelni valahova - nevetett fel Ági, és örömében táncra perdült.
* * *
A két barátnő a bankban egy kellemes fotelban ült, és Zsuzsa azt magyarázta, hogy egy most készülő festményéhez a kék színt hogy keverte ki.
- Kérem, szíveskedjék velem fáradni - szólt az előadó Áginak.
- Valami baj van? - kérdezte ijedten.
- Nincs semmi gond, de ilyen magas összegnél nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk.
Az előadó egy hátsó folyosón keresztül a fiókvezető irodájához vezette őket. A középkorú nő bemutatkozott, majd hellyel kínálta Ágiékat.
- Bocsásson meg, hogy bekérettem az irodámba! Az összeg, amit ön aktivizálni kíván, elég jelentős, ezért a szokásosnál is körültekintőbb ellenőrzést kíván.
Áginak fogalma nem volt milyen a nem szokásos ellenőrzés, miután ez idáig nem sok kapcsolata volt a bankokkal.
- Szóval, ha jól értem, akkor egyelőre nem kívánja a számlán lévő összeget kivenni. Óhajtja egy részét lekötni?
Ági hallgatott a tanácsra, és három hónapra lekötötte az összeg kétharmadát. Csináltatott egy bankkártyát, és rögtön felvett a bankból kétszázezer forintot. Madarat lehetett volna vele fogatni, olyan vidáman lépett ki a bankból.
- Ki mondta azt a marhaságot, hogy a pénz nem boldogít? - kérdezte, miközben Zsuzsa kíséretében végig járt egy sor üzletet és vásárolt egy halom ruhát, cipőt, majd meghívta barátnőjét egy étterembe. A fiatal lány felszabadultan és nagy lendülettel magyarázta terveit.
- Most érzem, mennyi tennivalóm van. Jövőre szeretném elkezdeni az egyetemet. El fogok menni a retusőrhöz, akit András ajánlott, mert érzem, ezzel a munkával sokat tanulhatnék. Újra fel fogok járni a várba, mert hiába ez a sok pénz, nem tehetem meg, hogy ebből éljek. Rendbe hozom a lakást, végig gondolom egy olyan műterem lakás cseréjét, vagy mit tudom én, mint a tiétek. Már persze ha találok olyat - majd kissé elgondolkozva tette hozzá: - Talán erőt veszek magamon, és elmegyek anyám szülőfalujába.
Zsuzsa nézte a lányt, és nagyon örült, hogy az megtalálta önmagát.
