Az életvitelünk nem nagyon folytonos,
zökkenőkkel telve, sokszor nagyon fagyos,
hullámzó voltára, ha nem kapaszkodunk,
mindig a lefagyott részén maradhatunk.
Szenvedünk anélkül, hogy kikecmerednénk,
reményvesztettséggel félelemben élünk,
stresszes állapotunknak eredményeként,
depresszió, pánik hangulat néz elénk.
Szenvedések nélkül nem folyhat az élet,
biztosítván tapasztalatszerzéseket,
ezeknek tudatos felhasználásával
együtt maradunk életünk hullámával.
Tudjuk, hogy a rosszat csak jó követheti,
sorsunk változását így kell tekinteni,
mert mi alakítjuk, bár korlátok között,
és ezért nincs semmi titok ezek mögött.
A gépek ütemessége sem folytonos,
lendkerékkel teszik zökkenő mentessé,
fölösleges energia várományos
potenciálja teszi eredményessé.
Az életünk ezt a modellt kell kövesse,
hogy a nehézségeket elkerülhesse,
nem szabad habzsolni, csak éld az életet,
mely így sok energiát későbbre menthet.
Epikureizmusunk kimerít minket,
ezáltal teszi tönkre az életünket,
életenergiánk annyira lecsökken,
hogy beragadunk a nehézségekben.
Kitartás, bizakodás és a remény az,
mely ezt az energiát hasznosíthatja,
életvitelünknek a folytonossága
bizonyítja, hogy a feltevésünk igaz.
