Péterke élte falusi életét. Abban különbözött a hasonló körülmények között élő társaitól, hogy kíváncsiságát lehetetlen volt kielégíteni. Mindenre felfigyelt és a fogalmak megnevezése mellett, szeretett volna magyarázatokat kapni, hogy mi is van ezek mögött.
Szeretett meséket hallgatni, és amikor már megtanult olvasni, állandóan olvasta a meséskönyveket. Igyekezett hasonlatokat észrevenni a mesevilág és környezete között. Nagyon csodálkozott, amikor nem volt közöttük, általa elfogadható azonosság. Elábrándozott ennek okairól és szeretett volna magyarázatokat kapni.
Szerencséje volt, mert falujában lakott egy nyugdíjas filozófus, aki itt telepedett le munkahelyéről való visszavonulásakor. Samu bácsinak hívták. Egyedül élt, miután megözvegyült és gyerekei külföldre távoztak. Szerette azt, amikor Péterke hozzája fordult kérdéseivel. Igyekezett olyan válaszokat adnia, példákon keresztül, hogy magyarázatai megérthetőek legyenek a gyerek számára is. Sokszor játékokkal és modellekkel egészítette ki magyarázatait.
A falu patakjában folyó víz megmagyarázásánál, egy polcra helyezett vízzel telt kanna, összekötve egy gumicsővel, a padlóra helyezett lábossal, volt a szemléltető. A víz csak addig folyt a tálba, amíg a magasságkülönbség fennállt. A szintkülönbség okozza a mozgást, amely megszűnésékor a víz lecsendesül, egyensúlyi helyzetet vesz fel, akárcsak az edények helyzete. Ha nincs különbség, nincs cselekvés sem, a folyamat leáll, megsemmisül. A hegyről leguruló kő a völgybe, egy taszítás eredménye, amely vagy a szélnek, vagy állatnak tulajdonítható, ami elmozdította nyugalmi helyzetéből és egy alacsonyabban levő, új nyugalmi helyzetbe hozta gurulása közben. Bármit csak kényszerítéssel tudunk egyensúlyi állapotából kimozdítani, hogy egy másik egyensúlyi helyzetbe kerüljön. A Péter hátáról lecsúszott iskolatáska a földön kötött ki, mintha ez vonzotta volna. Így is van, hiszen a földnek nagy vonzóereje van bármely tárgyra nézve. Minden tárgy kölcsönösen vonzza egymást, amely nagyságát befolyásolja a közöttük levő távolság. Samu bácsi elővett egy össze-vissza gyúrt szunnyoghálot, ráhelyezett két acélgolyót, amelyek egymás felé gurultak, ha megfelelő távolságra voltak egymástól, egész ütközésükig, miközben a háló alakja megváltozott. A vonzóerőt az időben megváltozott alakzat okozta. A zsinegre kötött kő forgatásánál, amit nagyon erősen kellett tartania, hogy ne repüljön el, csak addig nem esett le, amíg forgatta. Este Samu bácsi az égre irányította Péterke tekintetét, elmagyarázva, hogy a bolygok, csillagok habár egymás vonzáskörében vannak, azért nem esnek le, mert mozognak, akárcsak a forgatott kő.
Péter nagyon szeretett tanulni az iskolában. Odafigyelt, több könyvből is utánanézett egyes, bonyolultabb dolognak, semmit sem hagyott megérthetetlenül. Samu bácsi egykori magyarázatait megfelelően asszociálta az erő, kölcsönhatás, egyensúlyi állapotok, gravitáció, mint tér-idő elhajlás következménye, energia, mint állapothatározó, ellentétes állapotok, azon folyamat elindítója, mely egyensúlyhoz vezet, amely már mozdulatlan, csak külső erő hatására lehet kimozdítani ezen állapotából. Külső erő csak erőtérből származható. Az erőterek a kölcsönhatások forrása, a plusz energia hordozója. Megértette, hogy különböző terek okozzák a gyenge, erős, gravitációs, elektromágneses kölcsönhatásokat, de összefüggőségüket nem tudta egységben felfogni csak, mint különállóakat. Sejtette, hogy egységben vannak, de mi fogja őket össze. Ez Einstein számára is rejtély maradt.
A biológia szakon tanult egyetemi éveiben. Az foglalkoztatta a legjobban, hogy habár az élőlények is atomokból épülnek fel, mint az élettelen tárgyak, mi az, ami meghatározza, hogy sokszor másképpen hatnak az élőlényekre a fizikai és kémiai törvények, mint az élettelen tárgyakra. A fészekből kilökött madár is a föld felé esik, de legtöbbször felrepül, és külön pályát ír le. Az élőlények a termikus egyensúly beálltával megsemmisülnek, semmilyen külső erő, bármilyen hatalmas energiaforrásból is ered, nem képes megváltoztatni. Ez egy irreverzibilis folyamat. A folyamat kezdetén kell közbelépni.
Az élőlényeket alkotó sejtek sajátos energiatermelők, melyet a különböző fiziológiai folyamatok fenntartására használnak fel. Ameddig az élettelen tárgyak egy minimális energiával rendelkező egyensúlyi állapot elérése felé tartanak, addig az élőlények a túlélésért tesznek meg mindent. Test, szellem és lélek egyensúlya, a túlélés alapja az embereknél. A lélek helyett, az embereken kívüli élőlények, csak biológiai energiamezőkkel rendelkeznek.
Környezetük hatásait érzékszerveiken keresztül fogják fel, idegpályákon közvetítik az agyhoz, amely szellemi központjuk, értékeli, memorizálja, és enzimek, hormonok előállítását rendeli el, bizonyos fiziológiai folyamatok elindításáért, a túlélés fenntartásáért. Az embernél még közbejön az agyban eljutó információk tudatosítása, és csak olyan információk továbbítása, amely a szabad akaratnak megfelelő. A tudatosított információk a lélek alapjai. A lélek az érzelmek tárháza, mint szűrő működik a tudatosított információk közvetítésénél az agyhoz. Intuíciós, ráérzés alapján működik, mellőzve az észszerűséget. Az abszolút valóságot nem lehet elérni, csak megközelíteni, a valóság viszonylagossága miatt. Az agy két féltekének összehangolására van erre szükség, úgy az intuícióra, mint az észszerűségre, azaz az intelligenciára. Az élő szervezet képes csak arra, hogy komplex algoritmusokat hozzon létre a túlélés érdekében, amelyen keresztül elindít vagy fékez különböző fiziológiai folyamatokat. Ezen algoritmusok hálózatát, melyen keresztül terjednek az információk, a jövő feladatának kell tekinteni. Az eddig ismertetett négy típusú kölcsönhatást kiváltó erőtérhez hozzá kéne rendelni az információs hálózat erőterét, amely a karmestere az átalakulások változásainak. Péter elhatározta, hogy ez irányba fog tevékenykedni. Minden változás szakaszos, az egyik vége a másiknak kezdete egy új állapot létrehozásánál, legyen az egyensúlyi helyzet, vagy túlélési folyamat. Talán a neutrínó az, amely a legnagyobb mennyiségben, változatosságban, párosan, bármin áthatolva van jelen a Világegyetemben és képes közvetíteni az információkat, amelyek nem semmisülnek meg, még a fekete lyukak sem képesek erre, habár hatalmas energiával rendelkeznek. Péter elhatározta, hogy behatóan fog foglalkozni ezzel.
Nem beszélhetünk megsemmisülésről, hiszen az információ nem vész el, csak beépül, új állapotot hoz létre, egy olyan struktúrát, felépítményt, amely különböző az azelőttitől, hiába tartalmazza elődei építőköveit, mert energiaszintje más, tulajdonságai mások.
