Sanyika egy nehezen kezelhető kisfiú. Szülei szerint nem volt szófogadó. Félrehúzódó természetét nem értették szülei. Kitartó barátai nem voltak. Sokat olvasott, útleírásokat, híres emberekről, érdekességekről. Ezek után merengősen, hosszan figyelt egy adott irányba. Ilyenkor még édesanyja szavait sem érzékelte.
A szomszédúkban lakó Józsi bácsihoz volt a legközlékenyebb, nagyon szeretett ide járni, aki megtanította sakkozni. Szüleinek dicsérte is Sanyikát, hogy milyen tanulékony, figyelmes és találékony egyben. Nem értette, hogy szülei miért nem értik, miért nem közelítenek jobban egymáshoz.
Édesanyja kisbabát várt, de nagyon félt attól, hogy a tizenkét éves Sanyika miként fogja fogadni az új jövevényt, mivel annyira sajátos a viselkedése. Sanyika az egyik nap felfigyelt édesanyja növekvő hasára és megkérdezte, hogy mikor születik meg a kistestvére.
Az egyik nap megszületett Istvánka. Erős, szép gyermek volt. Édesanyja tanította szopni, nagyon jó étvágya volt. Kialakult egy szoptatási időrend, mely betartását mindig erős sírással követelte ki a kis jövevény, mintha egy csergőóra birtokában lenne. Sanyika, ahogy nőtt kistestvére, felfigyelt, hogy hogyan érdeklődik az őt körülvevő játékokra, különböző tárgyakra. Gagyogott hozzájuk, igyekezett kezeivel a közelükbe kerülni. Élesen figyelt az ezeket megnevező szavakra a hozzátartozóiktól, egy bizonyos idő után, ezekből egy-egy hangot utánzott is. Később játékait igyekezett szétszedni, tán azért, hogy jobban tanulmányozhassa. Gagyogása, idővel, hangok majd szavak kiejtésévé alakult. Sanyika csodálta öccse kíváncsi természetét és hatékony tanulási képességeit. Próbálgatta számolásra tanítani. Az ujjai felmutatásával sorolta a számokat, amelyek ismétlésre találtak. Mikor két ujjat mutatott fel, öcsikéje akkor is az egész számsort ismételte egész tízig. Sanyika rájött, hogy a kicsi számára érthetetlen a számolás, nem más, mint utánzás. Egy nagyobb papírlapra helyezett öt kukoricaszemet, míg egy kisebb lapra öt paszulyszemet. Hasonlósági kérdésére azt a feleletet kapta, hogy a kukoricaszemek lapja nagyobb, mint a paszulyszemeké, hiszen a kicsi és nagy fogalmak tisztázódottak voltak a játékain keresztül, míg a szám fogalma még nem. Háromszakaszos versre tanította, ami könnyen is ment. Mikor a második szakasz megismétlését kérte, megadván a kezdő szót, nem ment a dolog, mivel elejétől végig ismétlődött meg a versmondás. A szétválasztás és összetevés gyakorlata még nem vált ismertté. A sakk tanítása is nehezen ment, mivel öcsikéje számára az elején felfoghatatlan volt, hogy a sakkfigurák miért kell, lépkedjenek különböző képen.
Sanyika, a domboldali pázsiton fekve, órákig, gondolataiba merülve, töprengett a világ dolgairól. Öccsének különböző fejlődési szakaszairól, a növények és állatok alakjairól és viselkedéseikről, az éjszakák és nappalok, valamint az évszakok változásairól, ezek kihatásairól a környezet élőlényeire. Az állatok ösztönös viselkedése a túlélésükért, ami az embereknél csak egyes fiziológiai jelenségeknél, mint a légzés, szívverés, ösztönös, azaz feltétel nélküli reflex alapján történik. Minden élőlénynél, beleértve az embert is, feltételes reflex alapján, bizonyos életjelenség megjelenítése előidézhető ismétlődő körülmények hatására. Ez memorizálható az idegpályákon keresztül, részleges inger hatására is működik, mint valami egész. Az ember tudatos lény, szabad akarattal rendelkezik, a kapott információkat elemzi, összehasonlítja a meglevőkkel és elvárásaival, ennek megfelelően dönt, hogy elfogadja, tudatosítja vagy elveti, a tudattalanjába helyezi. Döntése felelősséggel jár. Tudatosított információi lesznek lelki alapjai. A test, szellem és lélek teljes összhangban kell, hogy legyenek, mert ha nem különböző életjelek, viselkedések jelentkeznek testünkön az összhang helyreállításáért, mivel agyunk olyan hormontermelést követel meg, mely a fennálló feszültségeket megszünteti. Minden mozog, dinamikáját az ellentétes erők határozzák meg az adott keretek között, a harmónia, egyensúly eléréséért. Életünket egy sakkpartihoz lehetne hasonlítani, azaz ezzel modellezni. A keret, a váz, az alak a sakktábla. A figurák mi vagyunk. A lépési szabályok a törvényes és erkölcsi kötöttségek. A lépés megválasztása a szabad akarat. A végeredmény, azaz a sakk-matt, a cél megvalósítása. A lépések száma függ döntéseink helyességétől, intuíciónktól, tapasztalatainktól, ismereteinktől, környezeti befolyásainktól. Ez a valós világ, összetevői egységes egészet alkotnak, a kijelölt cél felé törekszenek, amely elérésekor, mivel nincs ellentét, megnyugszanak, harmonizálódnak. Teljes a lelki béke, nincs többé szükség se testre, se szellemre, csak a feltöltött információkra, ami a lélekben van, tudatosított információk formájában, amely örökké megmarad, továbbadódik, beépül a Világegyetem rezonálható frekvenciáiban. Ezzel élünk túl mindent, test és szellem nélkül.
