Messziről hallatszik,
hogy susog a nádas,
közelről szemlélve,
hogy ingnak a nádak.
Kezdődő viharnak
lesz a hirdetője,
vagy eseményeknek
a felidézője.
Hajlékot adott
minden bujdosónak,
valamint a vadon
élő állatoknak.
A susogás, lassan,
suttogássá válik,
mivel az emlékek
erre kényszerítik.
Mindig pajzsként védte
a benne lakókat,
és félrevezette
a betolakodókat.
Karhatalmi erők
és az orvvadászok,
sokáig bolyongtak,
célt vesztve távoztak.
Akiknek oltalma
volt a biztosíték,
susogó hangjával
tájékozódhattak.
A felkelő Holdat,
a hajlongó szálak,
időnként takarva,
fényét imbolyogatták.
Csodálatos látványt
nyújtott mindig ezzel,
lelket melengető
boldogság érzelmet.
Egyszerű susogása
a víziók sorát
idézte mindenkor,
harmóniát nyújtván.
Susogjon a nádas,
nem maradhat csendben,
mivel a zenéje
hangol az életre
