Szeretnék újra belesüppedni

puha mohába, erdő csendjébe,

találgatni, a magas égen gomolygó

felhők változó képeivel,

mit üzen Isten.



Szeretném újra megérteni

a suhogó fenyők vitáját a széllel,

örök harcukat a zimankós téllel,

fenyőszajkók rikácsolását

a surranó veszélyben.



Szeretnék újra a zendülő tavasz

pitypangos aranyában hemperegni,

figyelve némán a teremtés fényét,

döngicsélő méhek lágy zsongásában

az élet zenéjét.



Szeretnék újra boglyák tövében

friss szénaillattól elkábulni,

álmomban virágok puha selymén,

csalogány crescendójával tündérországot

bejárni.



Szeretnék újra lebegni, mezítláb

fák hegyén óvatosan járni,

hogy ki ne loccsanjon istenek itala,

rigófüttyre várva, búbos banka hangjával

elaludni.



Szeretném újra, ha csobogó források

ringó, kristályvizét innám,

s tévelygő lelkemmel - megszomjazva -,

istenek ösvényén, örök sötétben,

azokat megtalálnám.



Szeretném újra meghallani

az ég zenéjét, a néma csend dalát,

kiszűrve fájó mellékzöngék zaját,

ahogy a teremtő megalkotta önmagában

az isteni harmóniát.



(2015)

Cím: Az erdő hangja
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Csata Ernő
Beküldve: August 7th 2015
Elolvasva: 266 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]