Nem Alice-óról beszélek és országáról,
hanem a valódi csodák országáról.
Helyét nem ismerem, az ott történtek pedig,
csodás hatással vannak mireánk mindvégig.
Természet által adott gyönyörű hegyekkel,
bő legelőkkel, szántófölddel és bő vízzel,
altalaj kincsekkel és nagyon sok szépséggel
büszkélkedik, kacérkodik az emberekkel.
Az emberi kéz munkájának eredményeit nézve,
parkokat, és még sok más infrastruktúrát megidézve,
úgy rémlik fel mindez, mintha háború után lennének,
rossz állapotúak és elhanyagoltságot idéznek.
A lakói pedig igazi csodával határosak,
és képviselői a homogén- nemzeti álomnak,
vezetőik elszakítják a valóság talajától,
késztetik nemzeti érzelmük hivatkoztatására.
Hősökkel töltik meg a vélt több évezredes történelmüket,
habár csak egy pár évtizede egyesítették nemzetüket,
önérzetük magas, nemzeti önérzetükre hivatkozva,
a jogosan kért kisebbségi-jogok el vannak utasítva.
Ők azok, akik a legtoleránsabbak ezen a világon,
de a megoldások alapszanak a nemzeti sajátságon,
az összeragasztott országukat körömszakadtáig védik,
kígyót-békát szórnak azokra, kik részüket jogosan kérhetik.
Békevágyuk és a vendégszeretetük világszerte ismert,
kopóik nyomon követik az oda látogató idegent,
a média szabad, ez valahogy úgy jelenik meg,
mint kolompoló birka a nyájból a többieknek.
Sértődöttségük állandósult, mert nagy a számuk kik aljasan
visszaélnek jóhiszeműségükkel és okoznak károkat
nekik, akik mindig csak jót tettek és tesznek mindig másoknak,
így válnak áldozatául a nemzetközi összefogásnak.
Veleszületett költők és leleményes emberek,
nagy dolgot alkotók és korrupció ellenesek,
olyannyira, hogy már nehéz dolog valakinek lopni,
ami elmozdítható volt, az el is tudott mozdulni.
A lakosság többsége éhezik, télen fázik és nem kap orvosságot,
ameddig a vezetőik, a nagy jövedelmük mellett, járják az országot-világot,
de a médiák által fenntartják a nép nemzeti érzelmeit,
hogy el legyenek foglalva, ne lássák az életük nehézségeit.
Történelmi legendák világában élnek, vezetőik hirdetik,
teljes a meggyőződésük, hogy a politika- és sportsikereik
magasabbrendűségüket bizonyítják, a gazdaságuk
azért nem sikeres, mert akadályozzák ellenségeik.
Sokszor csinálnak politikát a sportból,
nagyon sokszor sportot a politikából,
e két dologhoz ők értenek a legjobban a világon,
kishitűségük oka a rossz megvalósításaikon.
Nem kapják meg azokat a segítségeket, amelyek megilletik,
habár mindig a kért feltételek megvalósítását ígérgetik,
magukra hagyottan kell nekik mindent megoldani,
sok áldozat kell a néptől, a kormány így hirdeti.
A városok utcáit járva kéregetők hada tart vissza,
nyomorúságaik a kormány politikáját kárhoztatja,
észtben és más betegségekben szenvedő gyerekek az utcákon,
hozzáállás eredménye, alapszik a sajátos megoldáson.
Állandó decentralizációt hirdet a központi vezetőség,
de tetteiben megállapítható a központosítási készség,
nagyon is érthető, hiszen hivatalnokainak a csúszópénze,
nem mehet ilyen könnyen már csúfos veszendőbe.
Csodák nincsenek, ezért bármely mesének egyszer vége,
mesébe illő az ország, de ismeretlen kiléte,
térkép felé hajolva, ezen ismérvek nyomán felfedezni véled,
maradjon magadnak ez a siker és másokkal ne ismertesd.
