Teljes meggyőződéssel valljuk, hogy életünk egyéni. Véletlenszerű születésünk, örökölt adottságaink kódolva vannak, fejlődésünk korlátai a születési helyünk környezete. Ilyen feltételek mellett az egyéni életnek van a legnagyobb valószínűsége. A valószínűség az egységnek csak egy része, hitelessége véletlenszerű. Az élet struktúrájának csomópontjai vannak, melyek idő és tér függvényei, mint a tanulás, tapasztalatszerzés, munka és alkotás, társasági kötödések, egészségi állapot, kultúra, melyekhez életvitelünk folytán, szabad akaratunk által kapcsolódunk. Ezen csomópontok körül zajlik életünk, akkor is, ha nem akarjuk észrevenni. Ezen struktúrák nem sztatikusak, állandóan fejlődnek és erősödnek, hiszen mind többen kapcsolódnak rájuk, a népszaporulat következtében. Ráhatásuk az életünkre mind nagyobb behatással vannak. Ezek mellett nagyon sok kisebb kötődési pont létezik, melyek befolyásolhatják életünket, de mind időhatároltak, beolvadnak a fő strukturális pontokba, erősítve ezeket. Kedélyállapotunk, szimpatizálásunk, felfogásunk sorsunkról ezekkel magyarázható. Nem vagyunk, és nem lehetünk elszigetelődve, mint emberi lények tudatosan kapcsolódunk az életünket meghatározó kötődési pontokhoz, akárcsak az égi testek a Világegyetemben. Ezen kötödések adják létünket, hozzáállásunk határozzák meg életünk értelmét. Akárcsak a magfizikában az összetevő részecskék energiájának egysége vagy különállása közötti különbség adja a kötési energiát, ami nagyon nagy mennyiség. Az élet strukturális csomópontjait egy fa gyökeréhez hasonlíthatjuk, amelyek felveszik a környezeti elemeket, közvetítik az ágakon keresztül a levelekhez, melyek feldolgozzák ezeket, visszaáramlással visszajutnak a gyökerekhez, táplálják, fejlesztik ezeket, így erősebbé válnak, hozzájárulnak az egész fa fejlődéséhez. Ilyen az élet, mindenki képességeinek és hivatásának megfelelően hozzájárul a földi élet kiteljesítéséhez, fejlesztéséhez. Minden ember egyenlő mértékben részesül az élet strukturális csomópontjai által közvetített adományaiból, az egyéntől függ, ennek tudatától, hozzáállásától és szabad akaratától, hogy hogyan dolgozza fel, hogyan járul hozzá az élet fejlődéséhez. Az elszigetelődés a megsemmisüléshez vezet, vagyis nem adok, de nem is kapok. Az embereknél a szeretet az a kommunikáció, mely a közösségi szellem alapja. Az élet egy ajándék, meg kell becsülni és megfelelően kell felhasználni. Az ajándék értékét nem szokták nézni, de ebben az esetben olyasmiről van szó, amit közvetlen nem viszonyozhatunk, csak közvetítve a megszületendő gyermekeknek. Értéke felbecsülhetetlen, mert nem helyettesíthető semmivel sem. Életvitelünk cselekedetek sorozata, időben végbemenő tettek. Minden embernek van egy belső órája, a környezetnek, a közösségnek a valós időt mérő szerkezete. Mikor a két idő nem azonos, visszatartó erő lép fel, ami a belső idő lefagyásához vezet, megtorpanunk, leköt a végrehajtandó cselekedet, depressziósok, vagy rosszabb, hosszantartóan pánikosok leszünk. Egy mozgó járműre felszállni csak úgy lehet, ha összehangoljuk sebességünket a jármű sebességével, mert másképp balesetet szenvedünk. Sorsunk kovácsai mi vagyunk, nem a véletlen műve. Az élet hullámos, emelkedések és süllyedések jellemzik. A mélyponttól kezdődik az emelkedés. Sokszor szabad akaratunk hatására, mellőzve intuíciónkat, a létező közösségi tudatlanságot, képtelenek vagyunk áthidalni életünk hullámvölgyét, hogy az emelkedési szakaszon maradjunk. Ezzel sorsunk fordul elviselhetetlenné, amely azonban nem állandósul. A test, szellem és lélek harmóniája és egysége tükrözi méltósságunkat, amelyhez ha nem tudjuk hozzárendelni alázatosságunkat, a közösség érdekében, elszigetelődünk, megsemmisülünk, mint egy lehulló falevél, amelyet a gyökerek már nem táplálnak.
