Bár László alapvetően műszaki érdeklődésű üzemmérnök volt, szívesen olvasgatott, olykor még verseket is. A romantika nem érdekelte, viszont tárgyilagossága ellenére volt benne némi hajlam az empátiára, és könnyedén megértette az írók költők hátsó gondolatait. Valamikor régen még a gimnázium padjaiban verselemzéseket is elkövetett, sőt a beígért ötösök reményében maga is faragott közepes verseket. Rendszeresen olvasott napilapokat, hiszen a postás mindennap hozta a friss példányokat, az irodalmi mellékleteket is átböngészte.
Egyik alkalommal az újságban a grafológiáról cikkeztek, elsősorban szakmai ismeretterjesztő jelleggel, leírták, hogy mennyire hatásos, olykor még a törvényszéken is elfogadják bizonyítékul, továbbá reális jellemrajzok is készíthetők a kézírás alapján. László fantáziáját megmozgatta a cikk, elhatározta, hogy alaposabban beleássa magát a témába, könyvtári könyvekkel kezdte. Később úgy gondolta, jó ha mindig kéznél vannak ezek a könyvek, ezért saját példányokat is vásárolt. Elhatározta, hogy szintetizálja a műveket , a tudományos jellegű Agárdi könyvet a realista Csütörtök könyvet és a fantasztikumba hajló Szepes könyvet kijegyzetelte, az összecsengő meghatározásokat rendszerezte és elfogadta, a többit csak lehetőségként kezelte. Készített magának egy sablont, ezt az elemzések során bibliaként forgatta, és miután kellően gyakorlottnak érezte magát, próbaként az egyik kollégájáról írt egy jellemrajzot. Meg is mutatta neki, és olyannyira találónak tűnt, hogy nem lett sértődés belőle. Lászlónak volt még egy kedvező tulajdonsága, a kreativitás. Eltöprengett a módszer jelentőségén, és megfogalmazódott benne egy gondolat: „ elég szerényen élek, jól jönne egy kis mellékes, megpróbálom pénzért csinálni.” Hirdetéseket fogalmazott meg, amelyben leírta, hogy csekély összegért az elküldött írásminta alapján jellemrajzokat készít, ezek segítenek dönteni fontos kérdésekben. Fel is adta néhány ingyenes hirdető újság vegyes rovatában, és várt. Már két hét is eltelt, mikor befutott az első levél, egy nő barátnőjétől szerzett írásmintát, és kérte, hogy jellemezze a hölgyet. Nagy gonddal elkészítette a művet, hemzsegtek benne a személyiség jegyek, meg volt elégedve első munkájával. Több hónap is beletelt, mire felfutott az üzlet, a barátnők, ismerősök kezdték egymásnak ajánlani, a nagyobb diszkréció érdekében még postafiókot is bérelt. László kezdte elhinni, hogy ő egy remek grafológus, néhány visszajelzés is ezt támasztotta alá.
Egyszer egy leány küldött neki egy írásmintát vőlegényétől, és kérte, hogy véleményezze az írás alapján leendő élettársát, esetleg férjét. László már rápillantva is borzalmasnak találta a kéziratot, de becsületesen végig elemezte a sablonja alapján. Kisült belőle, hogy a fiú buta és brutális, sivár lelkivilágú, erőszakos, kegyetlen, talán még bűnözői hajlamai is vannak. Tapintatosan összeállította a levelet , a végén konklúzióként csak annyit írt, hogy legyen óvatos a választásban. Elküldte a jellemrajzot, aztán lassan el is felejtette, a sorra következő munkák kiszorították elméjéből.
Valamelyik este éppen hazafelé tartott munkahelyéről, kicsit késő volt már, alig látszott az utca végéből közeledő két alak körvonala. Félúton találkoztak a kihalt utcán, amint elérték egymást, a közelebb haladó fickó se szó, se beszéd gyomorszájon öklözte Lászlót. Összegörnyedt, egyelőre semmit sem értett az egészből. A másik pasi elétartott egy géppapírt, és ráüvöltött:
- Te írtad ezt a szemetet a csajomnak?
László alig látott, de felismerte a fejléces elemzést, ott volt rajta az aláírása is. Csak bólintani tudott, aztán záporoztak rá az ütések, végül összegörnyedve feküdt a földön, nem mozdult, mikor a két zömök alak befejezte az alapos verést. Már régen elmentek, végre nagynehezen feltápászkodott, és hazabotorkált. Otthon aztán sebeit nyalogatva hamarosan helyrejött. Tudta, hogy valamelyik munkájáért kapta a verést, de azt nem, hogy melyik elemzést tartották az orra elé. Néhány nap múlva levél érkezett a párját elemeztető leánytól, melyben figyelmeztette, hogy a jellemzést megmutatta a fiújának szakításkor, az elvette, és átkozódott, fenyegetőzött., kéri, hogy vigyázzon, nehogy beváltsa az ifjú ígéretét. „ Eső után köpönyeg” – morfondírozott László, és szomorúan szemlélte a tükörben még mindig dagadt képét..”És még a jellemrajz is hiányos. Beleírhattam volna, hogy mindig megtartja ígéretét.”
